Akarok-e egy ilyen világba gyereket szülni?
A klíma- és a járványválság újraértelmezheti a felelősségünket a gyerekvállalás és a jövő iránt. Míg sok nő eddig leginkább csak a szülés időzítésében volt bizonytalan, addig ma már vannak, akik magában a szülésben bizonytalanok.
Bár azt gondoltuk, hogy a karantén jót tesz majd a meghitt együttléteknek és akár a szokásosnál több gyerek is születhet ebben az évben, kutatások ennek épp az ellenkezőjét mutatták ki: jelentősen csökkent a születendő gyerekek száma a koronavírus járvány alatt Európában. Nem kedvez a gyerekvállalásnak a klímaválság sem, egyre többen kérdezik maguktól, akkor járnak-e el felelősen, ha belevágnak vagy ha nem a családalapításba.
A szülők karanténos tapasztalatait hallva sok gyerektelen felnőtt – akár bevallja magának és másoknak, akár nem – megkönnyebbülten sóhajthatott fel, hogy gyerektelen. A döntés, amelyre a rokonok, a barátok, a társadalom is azt mondta, hogy majd megbánják, hirtelen nem is tűnt olyan bánni valónak, és talán még a külvilág által gyakran mozgósított szégyenérzetet is elnyomta bennük.
A gyereknevelés nehéz és embert próbáló feladat, a járványidőszakban a legprofibb szülők határait is kikezdi, de érvet ad azok kezébe is, akik például épp ezért nem akarnak gyereket vállalni. A szülők a szülőségük talán legnehezebb időszakát élték most át az elmúlt egy évben. És talán többen fogadják el azt a szándékot is, hogy valaki gyerek nélkül képzeli el az életét.