Majtényi György: A vadászatok mára az Orbán-rendszer embereinek seregszemléivé váltak
A magyar elitek életében erősebb, szorosabb kötelék a vadászat, mint akármelyik ideológia – állítja Majtényi György az Egyetértés Vadásztársaság – Horthy, Rákosi, Kádár és napjaink vadászai című, megjelenés előtt álló könyvében.
HVG: Még a kommunista rendszer korlátozott nyilvánosságát is áttörték az elvtársi vadászatokról szóló pletykák; azt gondolnánk, hogy a rendszerváltás után más világ kezdődött. Hogyan és miért kezdett vadászni az új elit?
Majtényi György: Már 1945 után is azt lehetett várni, hogy az új elit nem folytatja a Horthy-kor passzióját. Nem így lett. Először a kisgazda képviselők vadásztak, majd a kommunisták is kedvet kaptak hozzá, Kádár János később sem szakított a vadászattal. Sőt 1963-ban létrehozta saját, Egyetértés nevű vadásztársaságát, ahol a Horthy-kori keretekhez hasonló szervezettséggel és rendben folytak a vadászatok.
Az, hogy ki melyik vadásztársaságban vadászott, az egyik legfontosabb barométere volt annak, hogy az illető hol helyezkedik el a rendszer hierarchiájában.
A rendszerváltás után az új politikai elit is fenntartotta volna a vadászat protokolláris szerepét, amire a kommunista pártvezetés által is kedvelt gyarmatpusztai vadászterületet szemelték ki – akkoriban még Lengyelországból is hozattak oda bölényeket. Antall József viszont egyértelműen szakítani akart a múlttal, és a visszaemlékezések szerint kizavarta a szobájából a parlamenti vadásztársaság megalapítását kérő képviselőket. Az ő szószólójuk a parlamentben és a kormányban Bánffy György és Schamschula György volt.