Választás 2022
Működik-e a sokadik ellenzéki összefogás-recept? Meggyőző tud-e lenni Márki-Zay Péter? Vagy marad minden a régiben, és győz a Fidesz, legfeljebb kétharmada nem lesz? Vagy akár az is? Egyáltalán: le lehet győzni ma Magyarországon Orbán Viktort? Belelendült a választási kampány, mi pedig minden pillanatát követjük. Tartsanak velünk!
Sorsdöntő napok, hetek, hónapok előtt állunk.
Magyarországon harminckét éve, az első szabad választás óta nem volt ilyen jelentősége országgyűlési választásnak, mint az ideinek lesz, április 3-án.
Leírtam ezt a mondatot, de muszáj azonnal pontosítanom. Téves ugyanis az a sugallata, hogy az idei választás a 90-eshez mérhető jelentőségű. Téves, mert annál is fontosabb lesz. Bármily meglepő is elsőre ez az állítás.
Egy pillanatig sem áltathatjuk magunkat ugyanis azzal, hogy a 90-eshez hasonlóan, szabad és tisztességes választásra kerülhet sor tavasszal. Ilyenre már nem kerülhet sor, hiszen már nem demokráciában élünk, hanem önkényuralmi rendszerben.
Az már demokratikus választás volt, ez már és még nem lesz az.
A 90-es, első szabad választáson a győzelemre esélyes pártok már mind az alkotmányos demokrácia konszenzussal elfogadott, frissen összeácsolt színpadán és játékterén küzdhettek, és ezért csupán kormányzati alternatívát kínáltak egymással szemben.
Idén tavasszal azonban az ellenzéki demokraták összefogásának már nem demokrata pártok lesznek az ellenfelei, hanem egy alkotmányellenes önkényuralmi rendszert életre hívó és védelmező kormánypártok és az ő érdekeiket szándékosan vagy szándéktalanul kiszolgáló egyéb alakulatok.
Elek István: Az ellenzéki ajánlat, 1. rész
Ahogy a jogállamunkat nem lehetett tisztán jogállami úton és módszerekkel felszámolni, azt helyreállítani sem lehet tisztán jogállami úton és módszerekkel, írja Elek István, de ennek okát nem abban látja, mint legutóbbi megszólalásaiban Fleck Zoltán jogszociológus. A hvg360 vitasorozatának újabb darabja.
A demokrata összefogásnak épp ezért nem csupán az elmúlt négyéves kormányzással szemben kell alternatívát kínálnia, hanem azzal az alkotmányellenes önkényuralmi rendszerrel szemben is, amelyet még 2010 és 2013 tavasza között hozott létre az alkotmánymódosító felhatalmazásával visszaélő orbáni, kétharmados parlamenti többség, és amit azóta is leleményes cinizmussal igazgat és erősítget, immár a harmadik kormányzati ciklusában.
A kormánypártok meg akarják tartani, amit felépítettek és megszereztek. A puha önkényuralmi rendszerüket és a zsákmányt. Az ellenzéki demokraták pedig kormányváltást, rendszerváltást és korszakváltást hirdetnek.
Kormányváltást, hogy kormányra kerülve véghez vihessék a rendszerváltást, az alkotmányos demokrácia és a jogállam helyreállítását. A rablóbandák erkölcsével működő kormány kártételeinek elhárítását. És a bűnösök elszámoltatását.
Elek István: Az ellenzéki ajánlat, 2. rész
Mit tegyen az ellenzék egy esetleges 2022-es győzelem esetén? Hogyan bontsa le a Nemzeti Együttműködés Rendszerét? Elek István kétrészes publicisztikájának második felében arról beszél, hogy milyen politikai, morális és gyakorlati természetű kérdésekről kell döntenie az Orbán-rendszerrel szemben álló pártoknak.
És rendszerváltást, hogy utat nyithassanak a korszakváltásnak. Hogy nekifoghassunk végre a közjó szolgálatára hivatott magyar állam évtizedek óta torlódó és halmozódó feladatainak elvégzéséhez. A mulasztásainak, hibáinak, vétkeinek és bűneinek orvoslásához.
Az orbáni rendszer ma még csak puha autokrácia, puha önkényuralom. Az ilyen rendszerek még szükségesnek érzik, hogy úgy-ahogy megpróbálják elleplezni a valóságos természetüket, ezért a demokráciákra emlékeztetően ők is meg szokták rendezni a választásokat.
Csak ezek a választások már nem szabad és nem tisztességes választások.
Elek István: Az ellenzéki ajánlat, 3. rész
Mi volna a feladata egy esetleges 2022-es ellenzéki győzelem után az új, alkotmányhű többségnek? Miért elengedhetetlen az orbáni önkényuralmi rendszer alkotmányjogi illegitimitásának parlamenti kimondása? Hogyan fest az Orbán-rendszer kizárólagos hatalomra törekvésének folyamata, s mik annak a büntetőjogi konzekvenciái. A cikk Ellenzék 2022-sorozatunk újabb állomása, Elek István tavaly, hasonló címmel, ugyanebben a sorozatban megjelent írásainak folytatása.
Ahogy a mienk sem lesz az tavasszal. Mert a kormánypárti érdekhez igazított választási rendszer, az átrajzolt választókerületi határok, a nyugaton élő magyar állampolgárok korlátozása a választáson való részvételben, a kormánypártok által megszállt és kisajátított közmédia, a közpénzből gátlástalanul folytatott, pártérdekű kormányzati kampányok, a demokráciákban még a végrehajtó hatalom, a kormány ellenőreként működő független intézmények kormánypártok általi megszállása, a közpénzből finanszírozott álcivil szervezetek aktivitása, a kormány által támogatott kamu ellenzéki pártok indítása stb. következtében a demokrata ellenzéknek már nincs módja arra, hogy a kormánypártokéval egyenlő feltételek között küzdhessen meg a választók bizalmáért.
A választásos autokráciák, a puha önkényuralmak választásait az efféle elemek együttesével elkövetett, a tényleges választás előtti, rendszerszintű választási csalásnak köszönhetően a ritka kivételektől eltekintve rendre a kormánypártok nyerik meg
Pontosan ez a helyzet nálunk is.
Ezért az orbáni önkényuralmi rendszer névadója, 2022 tavaszára is kiíratta a választást, ahogy korábban, 2014-ben és 2018-ban is, holott a rendszere alkotmányellenes Alaptörvénye szerint 2013 tavasza óta már az is jogában állna, hogy ne írja ki.
Elek István: Az ellenzéki ajánlat, 4. rész
Miért kell „a jogállami restauráció kérdését" a választási küzdelem középpontjába állítania az ellenzéki összefogásnak, és többek között erre is felhatalmazást kérnie a választóktól? Alkalmas-e az ellenzék a rá váró feladat elvégzésére? Erről ír Elek István cikksorozata új részében, mely Ellenzék 2020 című sorozatunk újabb stációja.
Kiíratta, mert változatlanul szüksége van a demokratikus látszatok fenntartására, és abban bízik, hogy már kellőképpen bebiztosította a hatalmát, és vagy az történik, hogy a demokrata ellenzék eleve képtelen lesz ledolgozni a sokszoros hátrányát, és megnyerni a választást, vagy ha egy kis többséggel mégis megnyerné és módja nyílik arra, hogy át is vegye a kormányt, a programja megvalósításához szükséges érdemi kormányzásra már úgysem lesz lehetősége,
hiszen a demokráciákban még a mindenkori kormány hatáskörébe tartozó jogosítványok jelentős részét alkotmányellenes törvény- és alkotmánymódosításokkal ő már eleve kivonta a következő egyszerű többséggel rendelkező kormány hatásköréből,
az állam anyagi erőforrásainak egy jelentős része fölötti rendelkezést már hozzá hű magánkezekbe adta, és hosszú időre bebetonozta a saját embereit az Alkotmánybíróság, a Költségvetési Tanács, a Legfőbb Ügyészség, a Kúria, a Közmédia, az alapítványok stb. élén, akik elmozdítása és a mélyállam anyagi és szervezeti erőforrásainak felszámolása és visszaszerzése nélkül az új kormány képtelen lesz a programja megvalósítására, és rövid idő belül úgyis megbukik.
Orbánt Viktort leleplezik trükkjei: "A király meztelen"
Orbán Viktor úgy játszadozik a független intézmények vezetőinek kinevezésével, cserélgetésével, hogy a jelenlegi hatalom befolyását fenntartsa arra az esetre is, ha elveszíti a választásokat.
Megkérdezhetnék, hogy akkor egyáltalán miért vesz részt, miért kell részt vennie a demokrata ellenzéknek ezen a szabadnak és tisztességesnek már nem tekinthető választáson. Jogos a kérdés. És annál meggyőzőbb válasz nemigen adható rá, mint hogy azért, mert felelősséget érez a hazája iránt.
Igen, azért, mert felelősségét érez a hazája iránt, és békés úton szeretné felszámolni az orbáni, alkotmányellenes önkényuralmi rendszert, helyreállítani a népfelségen, a népszuverenitáson alapuló, és csak annak folyamatos érvényesüléseként elképzelhető alkotmányos demokráciát és jogállamot.
És mert lát még maga előtt egy vékony ösvényt, amelyen végig menve valóban megteremthető az esélye, hogy békés úton visszaszerezhessük a harminckét évvel ezelőtt, a szerencsés csillagállásnak köszönhetően egyszer már megszerzett és alkotmányba foglalt egyéni és közösségi szabadságainkat. Hogy békés úton helyreállíthassuk a hatalommegosztás, a fékek és ellensúlyok rendszerét, amely nélkül nincs népszuverenitáson alapuló demokrácia. Mert csak ez garantálhatja a papíron egyenlő jogú állampolgárok személyes szuverenitásának épségét, és azt is, hogy szabályozott időközönként, újra meg újra tisztességes feltételek között lehetőséget kapjanak a személyes szuverenitásuk összegzésére, vagyis arra, hogy közösen eldöntsék, hogy akiket korábban a közügyeik intézésére megválasztottak, érdemesek-e még erre újabb négy-öt évig, vagy inkább meneszteni kéne őket és másokra bízni a közösség szolgálatának nemes feladatát.
Pontosan ez az a feltétel, ami már a választásos önkényuralmi rendszerekben, így az Orbán-rendszerben sem teljesül, ezért nem tekinthetők ezek a látszat ellenére sem a népszuverenitást kifejező rendszereknek. Hiszen a megalkotói azzal, hogy megszállták és maguk alá rendelték a hatalommegosztás intézményeit, életre hívták a kizárólagos hatalmuk megőrzésére alkalmas alkotmányjogi rendszert, és felépítették az ugyanezt szolgáló mélyállamot, éppen a népszuverenitás érvényesülésének intézményi feltételeit és a tényleges érvényesítésének lehetőségét számolták fel.
Orbán Viktor és tettestársai mindezt nyilvánvalóan alkotmányellenesen cselekedték meg, mert másképp nem is állt módjukban.
Sem morális, sem politikai, sem alkotmányjogi felhatalmazása nem volt és nem is lehetett erre az orbáni parlamenti többségnek. Hiszen a 2010 előtti alkotmányunk, a benne foglalt érték- és normarendszer magját, vagyis az identitását védendő, eleve alkotmányellenesnek minősítette és tiltotta már a kizárólagos hatalomra, vagyis az önkényuralomra való törekvést is. Nemhogy e törekvés eredményét, a kizárólagos hatalom birtoklását alkotmányjogilag garantáló rendszert.
Mivel tehát a 2010 előtti alkotmányunk demokratikus értékrendjén belül maradva eleve nem jöhetett létre önkényuralmi rendszer, alkotmányosan semmiféle parlamenti többség, még százszázalékos többség sem állíthatta volna elő, ezért természetesen alkotmányosan az orbáni kétharmados parlamenti többség sem hozhatta ezt létre. Csak az alkotmányunk identitásának megtagadásával, érték- és normarendjéből kilépve, az alkotmányra tett saját esküjét is megszegve.
Pontosan így történt.
A kormányváltás után ezért legelőször ezt a fogantatása pillanatától illegitim törekvéssel létrehozott, kizárólagos hatalombirtoklást garantáló, alkotmányellenes – ezért tehát az alkotmányos legalitást is nélkülöző - rendszert kell felszámolnunk.
A NER nem létezik, Orbán csak kitalált egy szupernarratívát
A szupernarratíva lehetővé tette azt az orbáni kommunikációt, mely szerint 2010-ben nem sima kormányváltás, hanem valódi rendszerváltás történt. A Fidesz hívei szemében azóta sem egy párt kormányzása, hanem egy új államalapítás zajlik. Elemzés.
Szégyen és gyalázat, hogy harminckét esztendővel az új magyar demokrácia beköszönte után itt tartunk, itt tarthatunk.
Mindenekelőtt a saját hajdani értékeit és eszményeit is eláruló orbáni szervezett kisebbség szégyene és gyalázata. De persze a miénk is, a szervezetlen többségé, akikkel szemben ez a gyalázat megtörténhetett.
És akik csak az orbáni önkényuralmi rendszer harmadik kormányzati ciklusa végén jutunk el először oda, hogy valóságos esélyünk legyen véget vetnünk ennek a szégyennek és gyalázatnak.
Az alkotmányos demokrácia és a jogállam helyreállítása morális és alkotmányjogi kötelezettsége és elemi politikai érdeke a kormányra jutó demokrata egységnek, hiszen ez az előfeltétele annak is, hogy a siker esélyével foghassunk hozzá a közjó képviseletére hivatott állam szervezetére tizenkét év alatt ránövesztett maffiaállam csápjainak leszaggatásához, amely fagyöngyként szívja el az életerejét. És hozzákezdhessünk a közjavak és közterhek elosztásában régóta fennálló súlyos igazságtalanságok, a sokféle méltánytalan egyenlőtlenség, részvétlenség felszámolásához is, amik nélkül aligha teremthetünk valaha is az állampolgárai bizalmát élvező, szilárd demokráciát. És aligha lehet belőlünk a történelmi gyökerű mély megosztottságain és az elmúlt három évtizedben átélt sérelmein és traumáin felülemelkedő politikai nemzet. Ha valamit, legfőként ezt kell megértenünk a mögöttünk hagyott harminckét esztendőből.
A választási győzelmet követő kormányzásnak tehát rendszerváltásnál is többre kell vállalkoznia.
Az 1989-90-ben kezdődött, és egy évtizedes emelkedésből előbb ereszkedésbe, majd hanyatlásba váltott, több mint három évtizedes korszak lezárásává és egyben egy új korszak nyitányává kell válnia.
Egy korszak lezárásává, amely a nemzeti politikai közösségünk szabadságát, jólétét és biztonságát szolgáló demokratikus megújulás reményében indult, a minőséget jelző értelemben európai Magyarország, a magyar alkotmányos demokrácia és jogállam megalapozásának és megszilárdításának szándékával, és a 2010-es évek elején ennek a széles körű társadalmi közönnyel, hideg részvétlenséggel kísért felmorzsolásához, megsemmisítéséhez vezetett.
Az Egységben Magyarországért rendszerváltó kormányzása akkor töltheti be csak a hivatását, ha visszatérve hazánk legnemesebb, szabadságtisztelő történelmi hagyományához, valóban képesnek bizonyul a liberális demokrácia eszményével és a nemzeti megújulás reményével induló, ám végül a hideg polgárháború évtizedes, szomorú zsákutcájába futó egész korszak lezárására és egy olyan új korszak megnyitására, amelyben tanulva az előző évtizedek történelmi mulasztásaiból, hibáiból, vétkeiből és bűneiből, megerősítjük a társadalmunkat összetartó szellemi, morális és materiális kötelékeket; kormánypártiak és ellenzékiek betemetjük a közöttünk húzódó árkokat, és életre hívhatjuk végre azt a demokratikus, nemzeti politikai közösséget, amely a helyreállított alkotmányos demokrácia és jogállam, az európai Magyarország közjogi rendszerének, normái megszilárdításának és tartós garantálásának legfontosabb, intézményeken túli biztosítéka lesz.
A jobboldaltól a baloldalig tartó széles demokrata nemzeti egység szemében e lehetőség kiharcolása az április 3-i választás tétje. A békés kormányváltásra, rendszerváltásra és korszakváltásra való vissza nem térő lehetőségé.
Ahogy a jelszavuk hirdeti: mindenki Magyarországáért, a magyar nemzetért.
