Elek István: Az ellenzéki ajánlat, 3. rész

„Forradalmat csinálni márpedig lehetséges”
(Vilmos Noémi, az SZFE rendező szakos hallgatója a 2020. október 23-i egyetemi megemlékezésen)

A múlt október 22-23-án azzal kezdtem a hvg360-on közölt két részes elemzésem, nagyon itt volna az ideje, hogy az alkotmányos demokrata ellenzék világossá tegye, rendszerváltó kormányzásra készülve valójában mire kéri majd a felhatalmazást a következő választáson.

És főként, mire kéri, milyen stratégiára a legégetőbb kérdésben, az alkotmányos demokrácia, a jogállam helyreállítását illetően.

Több mint öt hónap eltelt azóta, de a helyzet változatlan.

Sem az ellenzéki szövetség közös álláspontja nem ismert arról, hogyan képzelik el az átmenetet az orbáni autokráciából az alkotmányos demokráciába, sem a szövetséget alkotó pártoké.

Van-e csodafegyvere az ellenzéknek 2022-re? - Tóka Gábor vitaindító elemzése

Mit mutatnak a számok 2020 októberének közepén? Mi derült ki a borsodi időközi választáson? Mennyi plusz kellene még az ellenzéknek, és ezt hol találhatja meg? Tájkép másfél évvel a 2022-es választás, illetve a hvg360 vitasorozat előtt.

Októberben nem csupán hiányoltam az ellenzéki álláspontot, hanem vázlatos javaslatot is tettem arra a szerintem egyetlen lehetséges stratégiára, amelyet a kormányra jutó demokrata ellenzék a siker reményében követhet a győzelme után. És amelynek természetesen már a választásra való felkészülését is át kellene hatnia.

Nem tagadom, azt reméltem, hogy az alapkérdést élére állító elemzésem és a megoldására előadott radikális javaslatom legalábbis megtermékenyíti a tehetőkről és a teendőkről szóló nyilvános gondolkodást.  

Sajnos, csalódnom kellett. Egy kifejezetten az elemzésemről szóló, szűk körű, rövid, intenzív vitát leszámítva a témában azóta sem történt semmi érdemi. Igy aztán nem csoda, hogy a demokrata ellenzék az alkotmányos demokrácia, a jogállam helyreállításának kérdésében az elmúlt hónapokban sem jutott előre szinte egy tapodtat sem.

Az októberi javaslatom abból indul ki, hogy aki Á-t mondott, annak B-t is kell mondania.

Ha a demokrata ellenzék egyetértésre jutott abban, hogy az a politikai rendszer, amelyben élünk, már nem alkotmányos demokrácia, nem jogállam, hanem autokrácia, önkényuralom, márpedig ez az egyetértés a szavak szintjén legalábbis ma már kétségtelen, akkor a választási győzelme után nem kezdheti mással a parlamentben, mint az alkotmányos demokrácia és a jogállam helyreállításáról szóló minimumprogram megvalósításával.

A NER-ben a jog Orbán Viktor törvényerőre emelt akarata

A mostani hatalom számára a jog puszta eszköz lett aktuálpolitikai céljai eléréséhez. Nem betilt, „csak" jogászkodással hallgattat el rádiót, veszi el az egyetemek autonómiáját, szűkíti nullaközelire az ellenzék mozgásterét.

A lényeg röviden.

Az új, immár alkotmányhű, jogállambarát kormánytöbbség – függetlenül attól, hogy csupán egyszerű vagy kétharmados ez a többség – az alakuló parlamenti ülésen kinyilvánítja az orbáni rendszerteremtő folyamat és az eredményeként megszületett önkényuralmi rendszer alkotmányellenességét és illegitimitását. Megállapítja az illegitim rendszer létrejöttének alkotmányjogilag azonosítható mozzanatát és időpontját. Valamint összesíti és érvényteleníti az alkotmányos demokrácia és a jogállam felszámolását, az önkényuralmi rendszer kiépítését és fenntartását szolgáló alkotmányellenes folyamat jogalkotási lépéseit. Vagyis alkotmányjogi értelemben visszavezeti a politikai közösségünket oda, ahol még bizonyíthatóan alkotmányos demokrácia és jogállam voltunk.

Fleck Zoltán: Kik a jogállam valódi ellenségei?

A hatalom propagandistái cinikus módon, a jogállamiság védelmezőinek szerepébe bújva támadják azt, aki nyilvánosan gondolkodik azon, hogy egy esetleges ellenzéki győzelmet követően a jogállam jogállami módszerekkel helyreállítható-e, avagy más megoldást kell találni. Az ELTE tanárának, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet munkatársának véleménycikke.

Épp ezért érveltem amellett, hogy a demokratikus ellenzéki összefogásnak a siker érdekében minél hamarabb részletesen - parlamenti beterjesztésre alkalmas javaslatokig eljutva - ki kellene dolgoznia a békés kormányváltó rendszerváltás stratégiáját és programját, a legsürgősebben pedig ennek az alkotmányos demokrácia helyreállítására kiterjedő, az előbb röviden jelzett közjogi minimumát. Mégpedig nyilvános vitákban, széles szakértői és civil társadalmi részvétellel.

Hiszen, ha kormányra kerül, legelőbb ezt a választási győzelemmel legitimált restaurációs minimumot kell életbe léptetnie.

Mert azon túl, hogy az alkotmányellenes helyzet fenntartásáért morálisan egy percig sem vállalhatja a kormányzati felelősséget, politikailag is abszurd és reménytelen kísérlet volna, hogy e közjogi minimum megvalósítása nélkül kezdjen bele az érdemi kormányzásba. Ez csak rövid távon bekövetkező szánalmas bukáshoz vezethetne. 

Minél hamarabb és minél részletesebben dolgozza ki a programját és a megvalósításának stratégiáját, és minél szélesebb társadalmi részvétellel zajlik ez a folyamat, annál zökkenőmentesebb lehet majd az átmenet az orbáni önkényuralmi rendszerből az alkotmányos demokráciába. Mert ez a legalkalmasabb eljárás arra, hogy a rendszerváltó kormányváltás híveinek számát növelje, az ellenfeleinek számát pedig minimalizálja.

Hogy csak azok körében keltsen félelmet, akiknek óhatatlanul tartaniuk kell a váltástól. És minél nagyobb számban aktivizálja maga mellett a társadalom túlnyomó többségét, akik csak a nyertesei lehetnek. És – ami legalább ilyen fontos érv az átmenet lépéseinek részletes, előzetes kidolgozása mellett –, hogy a kormányzati hatalom birtokában ne kényszerüljön majd elhúzódó bozótharcra az elődei által kiépített illegitim mélyállami struktúra intézményeivel és hálózatával, hanem valóban felkészülten és gyorsan cselekedhessen az alkotmányos rend helyreállítása és az érdemi kormányzást ellehetetlenítő aknák hatástalanítása, korlátok elhárítása érdekében.

Úgy bebetonozta kádereit a Fidesz, hogy egy kormányváltás után sem lehetne kirobbantani őket

Ezermilliárdos állami vagyont menekítettek ki, amelyet Orbán Viktorék tucatnyi egyetemi és egyéb alapítványnak juttattak. Ezzel akár évtizedeken át finanszírozni tudják saját szellemi hátországukat.

A javaslatom arra az evidenciára alapoztam, hogy az orbáni önkényuralmi rendszert – amely a megalkotóinak alkotmányjogilag is garantálja a kizárólagos hatalom birtoklását – a kormánytábor a 2010-es kétharmados többségét felhasználva nem csupán morálisan és politikailag, hanem alkotmányjogilag is csak illegitim módon hozhatta létre, a törvényhozói, alkotmánymódosítói és alkotmányozói jogával visszaélve.

A társadalmi tiltakozást e rendszerátalakító folyamattal szemben épp ezért már a külön-külön megtett lépéseinek morális és politikai illegitimitása, valamint a gyakori alkotmányellenessége is kellőképpen indokolta.

E lépések összefüggéseiből és együttes hatásából feltáruló logikának, a kizárólagos hatalom birtoklására való tiltott törekvésnek az alkotmányellenessége és ebből következő alkotmányjogi elfogadhatatlansága azonban már más minőség. Amint arra a volt alkotmánybíró Vörös Imre már egy 2012-es lényeglátó elemzésében rávilágított.

E törekvéssel szembeni, törvényes úton való fellépést ugyanis az egykori demokratikus alkotmányunk és a mai önkényuralmi Alaptörvény is nem csupán minden magyar állampolgár jogának nevezi, hanem egyenesen kötelességének nyilvánítja. 

Államcsínytevők?

Alkotmányellenes puccsnak tekinthető-e, ha a kétharmados többség visszaél a szabad választáson szerzett jogaival? - ezt elemzi Vörös Imre jogász-akadémikus. A volt alkotmánybíró szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás alkotmányos követelménye az ilyen hatalom kezét is megköti, és - a sarkalatos törvények bebetonozó hatása ellenére - egy egyszerű többségű későbbi kormány sem lesz eszköztelen.

A folyamat végeredménye, a kizárólagos hatalom birtoklását garantáló közjogi rendszer alkotmányjogi illegitimitása pedig érthetően a hatályos jogszabályokhoz való feltétlen alkalmazkodás jogállami kötelezettsége alól is felmenti e rendszer ellen fellépőket. Tekintve, hogy a hatályos jog már nem a jogállam, hanem az illegitim önkényuralmi rendszer joga. És az eljárási szabályaihoz való feltétlen alkalmazkodás a rendszerrel szemben való fellépés során magát a fellépést, tehát az alkotmányos kötelezettségünk teljesítését lehetetlenítené el. Amint azt Vörös Imre meggyőzően kifejti az említett remek cikkében.  

E hibátlan logikát követve érveltem magam is az októberi elemzésemben amellett, hogy az ellenzék a választási győzelmével a kizárólagos hatalom birtoklásához vezető alkotmányellenes folyamat lépéseinek érvénytelenítéséhez mindenképpen felhatalmazást szerez. Függetlenül attól, hogy csak egyszerű vagy kétharmados a többsége.

Elek István: Az ellenzéki ajánlat, 1. rész

Ahogy a jogállamunkat nem lehetett tisztán jogállami úton és módszerekkel felszámolni, azt helyreállítani sem lehet tisztán jogállami úton és módszerekkel, írja Elek István, de ennek okát nem abban látja, mint legutóbbi megszólalásaiban Fleck Zoltán jogszociológus. A hvg360 vitasorozatának újabb darabja.

A végeredmény felől értelmezve a 2010-es kormánytöbbség jogalkotási lépéseinek összefüggéseit és együttes hatását, vitathatatlan ugyanis, hogy a kizárólagos hatalom birtoklására irányuló alkotmányellenes törekvése már 2010 nyarával, a médiaügyben benyújtott javaslata elfogadásával kezdetét vette.

A következő szűk két évben – az Alkotmánybíróság létszámának kormánypártiakkal való feltöltésével, hatáskörének többszöri szűkítésével, a testület által alkotmányellenessé minősített törvények kifogásolt rendelkezéseinek az alkotmány szövegébe iktatásával, a Legfelsőbb Bíróság elnökének eltávolításával, a bírósági állomány egy részének kényszernyugdíjazásával, az új választási törvény elfogadásával, új alkotmány (Alaptörvény elfogadásával) és ennek a módosításaival stb. – e törekvés kiteljesedett.

A 2013. május 24-i alkotmánybírósági döntéssel pedig a zárókő is felkerült az új rendszer épületére. Ezzel vált ugyanis alkotmányjogilag befejezetté a rendszerteremtő folyamat. Nyilvánvalóvá és letagadhatatlanná, hogy megszületett az új, önkényuralmi rendszer, amely a közhatalom gyakorlóinak garantálja a hatalom kizárólagos birtoklását.

Az Alaptörvény negyedik módosításának jóváhagyásával az Alkotmánybíróság ugyanis az utolsó akadályt is elhárította a kormánytöbbség kizárólagos törvényhozó, alkotmánymódosító és alkotmányozó hatalma elől – a saját, addig elvileg még létező jogát az alkotmánymódosítások tartalmi felülvizsgálatára.

Innentől tehát semmiféle közjogi korlátja nincs a magyar jogrendszerben az orbáni hatalomgyár akaratérvényesítésnek.

Másképp fogalmazva ezzel bevégeztetett a 89-90-ben széles körű politikai egyetértéssel elfogadott jogállami alkotmányunk, alkotmányos demokrata rendszerünk identitásának megsemmisítése.

Elek István: Az ellenzéki ajánlat, 2. rész

Mit tegyen az ellenzék egy esetleges 2022-es győzelem esetén? Hogyan bontsa le a Nemzeti Együttműködés Rendszerét? Elek István kétrészes publicisztikájának második felében arról beszél, hogy milyen politikai, morális és gyakorlati természetű kérdésekről kell döntenie az Orbán-rendszerrel szemben álló pártoknak.

Megtörtént az állampolgári politikai egyenjogúságot az alapjogok védelme mellett a kormányzati váltógazdaság fennállását garantáló – fékekre és ellensúlyokra, független intézményekre, vagyis a – hatalommegosztásra építő, liberális demokrata politikai rendszer kiüresítése, lenullázása és az orbáni egyeduralmi rendszer látszatvilágává változtatása.

Amiben tehát azóta élünk, az már az alkotmányjogilag tiltott törekvés eredményeként, a 2010-2013 közötti joggal való visszaélés folyamatában, egymás hatását erősítő, alkotmánysértő lépések sorozatával – voltaképpen egy lopakodó államcsínnyel – létrehozott, illegitim tákolmány. A demokrácia, az alkotmányosság, a jogállam paravánjával, hamis látszatával úgy-ahogy még eltakart, autokratikus, magyarul önkényuralmi rendszer. Amit a megalkotói persze azóta is szaporán igazgatnak és tökéletesítgetnek.

Nos, minderre tekintettel állítottam és állítom, hogy a választáson győztes demokrata ellenzék legelső teendője csak ennek a felszámolása lehet – és ez a választási győzelmének mértékétől függetlenül fennálló kötelezettsége.

Révész: Egy párt, ha muszáj, sok párt, ha lehet

Szerzőnk a sokszínű, árnyalt, számos választást kínáló pártrendszer híve, ám elképzelhetőnek tartja, hogy egy esetleges 2022-es ellenzéki győzelem után nem arra lesz szükség. Vélemény.

Hogy még félreérthetetlenebb legyek, ha kétharmadosnál nagyobb arányú lenne a győzelme, az alkotmányos demokrácia helyreállítása során akkor is ezt a logikát, ezt az eljárásrendet kellene követnie. Morális és alkotmányjogi szempontból is ez lenne a helyes és politikai szempontból is ez lenne az ésszerű.

A feladat ugyanis még a kétharmados többség birtokában sem végezhető el pusztán a hatályos eljárásrend szerinti törvénymódosítások sorával. Ha erre tennének kísérletet, azzal ugyanis óhatatlanul azt üzennék, hogy a 2010 utáni kormánytöbbség szóban forgó jogszabályai egy legitim többség legitim döntéseinek eredményei. Amelyekkel kapcsolatban fel sem merülhet a bűntetőjogi felelősségre vonás lehetősége. Az egyik kétharmados többség így formálta a közjogi rendszert, a másik meg majd amúgy formálja.

Holott ezek, amint azt korábban kifejtettem, a 2010-es legitim többség alkotmányosan tiltott, illegitim eljárásának, a kizárólagos hatalomra törekvésének a folyományai. Egy lopakodó államcsínyé, az alkotmányos rend elleni politikai bűncselekményé.

Amelyért a leváltásukban megtestesülő politikai felelősségre vonáson túl az érdemi felelősök bűntetőjogi felelősségre vonása is szükséges és elkerülhetetlen.  

Szóval nincs mese, az új, alkotmányhű többségnek legelőbb egy – igen, ha tetszik –, békés forradalmi aktussal, a kizárólagos hatalomra törekvés folyamatában felépített orbáni önkényuralmi rendszer alkotmányjogi illegitimitásának parlamenti kimondásával, a hozzá vezető és a fenntartását szolgáló jogszabályok érvénytelenítésével, vagyis a korábban említett, közjogi minimumprogramot tartalmazó törvénycsomag megszavazásával helyre kell állítania az alkotmányos rendet, vissza kell léptetnie az országot a legitim jogrend világába.

TGM: Alkotmányos puccs

Békés alkotmányos forradalom kell - és ez emberfeletti föladat. Vélemény.

És majd csak ott tekintheti ismét feltétlenül érvényesnek a magatartására nézve a hatályos jogszabályok szerinti eljárásokat. Akkor és ott ugyanis azok már ismét valóban a jogállam szabályai lesznek. Ezt követően kezdhet csak bele egy új, széles társadalmi részvétellel zajló alkotmányozásba is, amelynek az eredménye remélhetőleg az újjászülető demokratikus politikai közösség közös műve, népszavazáson megerősített tartós alkotmánya lesz.

Felszerelve immár a demokrácia elfajulása ellen védő hatékony garanciákkal és ellátva azokkal az ökoszociális minimumokkal, amelyek alapján a társadalmunk túlnyomó többsége méltán tekintheti a létrehozását az elmúlt harmincegynéhány év lezárásának és az emlegetett korszakváltás nyitányának.