Mindig elcsodálkozom, hallván, hogy valaki »önkritikára« kívánja nevelni az írókat. Úgy hangzik ez, mintha azt követelné: meg kell tanítani röpülni a fecskéket...
1951-es nyilvános ledorongolása (és írói elhallgattatása) után két évvel, 1953 novemberében – a Nagy Imre-kormány nyári hivatalba lépése után – meditált ekképp Örkény István az Irodalmi Újságban. Az Írás közben című esszéje korántsem csak az előző évekbeli meghurcolására reflektált; az írói szabadságról szólt, amit a hatalom – számos kortársához hasonlóan – gyakorlatilag az ő egész életében újra és újra korlátozott.
