A Kádár-rendszer örök ellenzéke - Pákh Tibor halálára
2 perc
2022.11.21. 16:30
98 éves korában elhunyt Pákh Tibor jogász, műszaki fordító, antikommunista aktivista, akit 1960-ban katonai bíróság tizenöt év börtönbüntetésre ítélt a szovjet-magyar kapcsolatokat elemző tanulmányáért, illetve angolul fogalmazott, a forradalomról szóló írásai és a forradalomban játszott szerepük miatt kivégzett fiatalkorúak névsorának összeállítása miatt. A börtönben fordítóként Göncz Árpád későbbi köztársasági elnök zárkatársa is volt. 1971-ben éhségsztrájkja miatt kényszergyógykezelték, elmebeteggé nyilvánították. Szabadulása után rendőri felügyelet alatt maradt. A rendszerváltást megelőző években a demokratikus ellenzék tevékenységében vett részt. 2009-ben egy könyvesboltban mesélt életéről, erről a rendezvényről a hvg.hu is beszámolt. Pákh Tiborra emlékezve ezt a cikket közöljük most újra.
A könyvesbolti visszaemlékezés-beszélgetés apropóját az adta, hogy huszonkilenc évvel korábban született meg a sztrájkoló gdanski munkások és a lengyel kormány között az a megállapodás, melynek értelmében megalakulhatott a Szolidaritás, mint a szovjet tömb első, a kommunista államhatalomtól független szakszervezete. Pákh Tibor szoros kapcsolatokat ápolt a Szolidaritással – mind annak legalitása, mind illegalitása idején.
Az 1956-ban 32 éves Pákh aktívan részt vett az 56-os forradalomban, elítélték, és csak 1971 végén szabadult. „Többször is éhségsztrájkoltam a börtönben. Mesterségesen tápláltak, meg sokkoltak. Az éhségsztrájkért egyébként – mert étkezés megtagadásnak, és mint ilyen, büntetendőnek számított – húsz nap szigorított fogda járt.”