Az oroszokat éltetik, mert utálják a franciákat – az akadozó neten bemutatott helyzetkép a puccs utáni Nigerből
A világtól elzárt, puccson átesett afrikai ország Európát is érintő konfliktust robbanthat ki. A Wagner rajzfilmes hősei legyőzhetik a valóságos államfőt. Földes András nigeri interjúiból baljós kilátások rajzolódnak ki az országról, amely eddig csak filmbe illő sivatagi városairól és gyönyörű homokdűnéiről volt ismert.
Oroszországot éltető tömegek, akik alig ismerik Oroszországot. Tüntetők, akik egy antidemokratikus puccstól remélnek demokráciát. A Száhel-övezet utolsó békés országa, ahol a Wagner-csoport zsoldosaitól várják, hogy nyugalmat teremtsenek.
Ez csak néhány azon ellentmondás közül, amelyekkel szembesültem, amikor hosszas szervezés után végül beszélni tudtam néhány nigeri forrásommal. A katonai hatalomátvétellel a világ figyelmét felkeltő országban ezúttal ugyanis már nemcsak a hiányos infrastruktúra, hanem az akadozó áramellátás és internet is nehezítette a kommunikációt.
De mielőtt elmerülnénk a részletek sivatagi homokot idéző bizonytalanságában, rövid magyarázat: miért fontos egyáltalán ez a távoli és szegény ország, amelynek a létezéséről sokan nem is tudtak. Érdekes módon éppen ezért. Míg ugyanis a Száhel-övezet többi országáról rendszeresen olvashattunk az iszlám szélsőségesek terrorakciói, a katonai puccsok, és az orosz Wagner-csoport működése miatt, addig Niger csendben és viszonylagos békében élt.
Niger volt az utolsó ország az Afrikát átszelő Száhel-övezetben, amelyet demokratikusan választott elnök, nem pedig katonai puccsal hatalomra kerülő junták irányítottak. A békének, a nyugati támogatásoknak, a mezőgazdasági és gazdaságélénkítő programoknak köszönhetően a nigeriek például egyáltalán nem akartak Európába vándorolni, ellentétben a környező országok lakóival.
Ez a helyzet változhat meg most egy csapásra.