Oroszországot éltető tömegek, akik alig ismerik Oroszországot. Tüntetők, akik egy antidemokratikus puccstól remélnek demokráciát. A Száhel-övezet utolsó békés országa, ahol a Wagner-csoport zsoldosaitól várják, hogy nyugalmat teremtsenek.
Ez csak néhány azon ellentmondás közül, amelyekkel szembesültem, amikor hosszas szervezés után végül beszélni tudtam néhány nigeri forrásommal. A katonai hatalomátvétellel a világ figyelmét felkeltő országban ezúttal ugyanis már nemcsak a hiányos infrastruktúra, hanem az akadozó áramellátás és internet is nehezítette a kommunikációt.
De mielőtt elmerülnénk a részletek sivatagi homokot idéző bizonytalanságában, rövid magyarázat: miért fontos egyáltalán ez a távoli és szegény ország, amelynek a létezéséről sokan nem is tudtak. Érdekes módon éppen ezért. Míg ugyanis a Száhel-övezet többi országáról rendszeresen olvashattunk az iszlám szélsőségesek terrorakciói, a katonai puccsok, és az orosz Wagner-csoport működése miatt, addig Niger csendben és viszonylagos békében élt.
Niger viszonylagos békében élt
Földes András
Niger volt az utolsó ország az Afrikát átszelő Száhel-övezetben, amelyet demokratikusan választott elnök, nem pedig katonai puccsal hatalomra kerülő junták irányítottak. A békének, a nyugati támogatásoknak, a mezőgazdasági és gazdaságélénkítő programoknak köszönhetően a nigeriek például egyáltalán nem akartak Európába vándorolni, ellentétben a környező országok lakóival.
Ez a helyzet változhat meg most egy csapásra.
