Milyen is az a bizonyos magyar gondolkodásmód? Hol helyezhető el a világban?

Micsoda balkáni viszonyok, micsoda ázsiai mentalitás! Aki hajlamos arra, hogy így fakadjon ki a magyarországi állapotok láttán, az talán nem is sejti, hogy egy több évtizeden át zajló, világméretű kutatás valóban az ortodox, illetve egyes – főképp konfuciánus hagyományú – ázsiai országok szomszédságában tünteti fel Magyarországot.

A sokat ígérő cím, a világ értékrendjének felmérése (World Values Survey, WVS) a földkerekség talán legnagyobb szociológiai kutatását takarja. Ehhez 1981 óta nagyjából ötéves „hullámokban” végeznek közvélemény-kutatást, legutóbb már 90 országban, 130 ezer ember megkérdezésével. Az ötlet a 2021-ben elhunyt Ron Inglehart amerikai szociológusprofesszortól származik; az ő gondolkodását az indította el, hogy a nyugati világban a 68-asok (az 1968-as baloldali megmozdulások résztvevői és kortársaik) nemzedékének értékrendje jelentős eltéréseket mutatott az előző generációkéhoz képest.

Inglehart feltételezése az volt, hogy az értékek a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan változnak. Akinek aggódnia kell a megélhetése, a biztonsága miatt, az zártabb világban él, mert úgy érzi: önmagán kívül csak a családjában vagy az egyházában bízhat. Míg a jobb körülmények között élők jobban hisznek magukban, nagyobb eséllyel képesek megvalósítani önmagukat. A londoni The Economist, amikor a nyáron terjedelmes elemzést szentelt a WVS-nek, azt írta, hogy a kutatók óvakodnának így nevezni, de ez a skála igazából a politikai tribalizmust méri, magyarán a törzsi gondolkodást, a mi és az ők ellentétének hangsúlyozását. Eredetiben ez a vízszintes skála magyarra fordítva a „túlélési” és az „önmegvalósítási” végpontok között húzódik. Inglehart ezt „túlélés–jólét tengelynek” is nevezte. Aztán rájött, hogy érdemes még egy skálán mérni az értékeket. Ennek az alsó felén a hagyományos és a vallásos gondolkodás, fölül pedig a világibb, kevésbé tekintélyelvű felfogás áll (pontos fordításban: a tradicionális, illetve a szekuláris értékek).