Munk Veronika: Két sápadt férfi méltósága
Az államnak kutya kötelessége, hogy reparálja az elszenvedett és túlélt bántásokat, az ellenzék pedig jobban tenné, ha nem Novák Katalin juttatásairól harsogna, hanem a gyerekotthonokra jutó költségvetési források megtriplázását követelné, írja szerzőnk. Vélemény.
A rendszer ellened van, gyerekem – ez volt az elnöki kegyelem üzenete minden gyereknek,
akit felnőttek bántanak, akit vernek, szexuálisan kihasználnak, és ő segítséget várna egy másik felnőttől. Változtat ezen bármit az államfői lemondás, a kilátásba helyezett alkotmánymódosítás?
Azt nem mondhatjuk, hogy az ügynek nem lett következménye. Lett, nem is akármilyen, távozik a köztársasági elnök és a volt igazságügy miniszter is. De kitől kért elnézést Novák Katalin, amikor hibájáért vállalva a felelősséget lemondott? „Bocsánatot kérek azoktól, akik most úgy érzik, cserben hagyom őket. Akik most úgy érzik, hogy a gyűlölet legyőzte a szeretetet.” Ebben a mondatban ő a szeretet. Az üzenete szerint ő az áldozat. És valóban, mindenről szó van, kivéve a valódi áldozatokról. A túlélőkről.
A pszichológiai konszenzus szerint a gyerekkori szexuális erőszaknak, kihasználásnak, kényszerítésnek gyakran brutálisan romboló hatása van a személyiségfejlődésre, mentális egészségre, társas kapcsolatokra, átfogóan: az egész életre. A tabu, a szorongás, az én vagyok a hibás érzése, a hallgatás, a magány csak segítséggel oldható, értő és érző felnőttek bevonásával. Mert oldható. A túlélők képesek a gyógyulásra, a felülkerekedésre, de egyéni és rendszerszintű segítség nélkül erre nincs lehetőségük, vagy csak pokoli nehézségek árán.