A focisták könnyen sérülnek, de mit mondjanak akkor a balett-táncosok?
A test végső határokig való dolgoztatása és a kizsákmányolása között sokszor vékony a választóvonal. A balett-táncosok ráadásul egy olyan mozgásformában alkotnak, ami a fizikai igénybevételt és a sérülést tekintve valahol a rögbi és a futball között van. A balettképzésben még ma is "rendben van" az a tanári hozzáállás, ami bárhol máshol aggályos lenne gyerekvédelmi szempontból. Hogyan lehet ezt ép bőrrel és elmével megúszni?
A testem szinte szó szerint szétesett, és az alapoktól kezdve kellett ismét összerakni.
Steven McRae, a londoni Royal Ballet szólistája a táncosok rémálmát élte meg a színpadon 2019-ben, amikor a Manon egyik szólója közben elszakadt az Achilles-ína. A fizikailag és lelkileg is fájdalmas sérülés miatt nemhogy táncolni, lábra állni sem tudott.
McRae karrierjét végigkísérték a sérülések, ő pedig rengetegszer lépett színpadra úgy, hogy ezeket elnyomta. Ezúttal alapjaiban remegett meg a karrierje, de ő elképesztő elszántsággal 2021-ben ismét színpadra állt. Miután megtapasztalta nemcsak a sérüléseket, hanem a kiégést és a kimerülést is, McRae azt sürgeti, hogy a balett világa megtalálja az egyensúlyt a művészi teljesítmény és a művészek mentális és fizikai jóléte között. „Egyetlen teljesítmény, elismerés vagy cél sem éri meg, ha ennek eléréséhez az egészségedet kell kockáztatni” – figyelmeztette a fiatal kollégáit.
Korábbi cikkünkben már érintettük, hogy valódi, tartós változást nem egyszerű meghonosítani egy olyan világban, ahol az emberi test a limiten dolgozik. Ehhez elengedhetetlen, hogy az egyes társulatoknál az egészségvédelem ne legyen ütközésben a művészeti célokkal – magyarázza Simon-Hatala Boglárka coach, egészség- és idegtudományi szakember, aki hangsúlyozza azt is, hogy ez a törekvés elsősorban a művészeti vezetőkön és a menedzsmenten múlik.