„Egy táncművésznek az, hogy táncol, a primer önkifejezési módja. Az ezt korlátozó sérülés a legtöbb esetben szörnyű tapasztalat” – mondja Simon-Hatala Boglárka coach, egészség- és idegtudományi szakember, akinek több mint húszéves tapasztalata van a táncművészeti egészségvédelemben, korábban pedig, a 2000-es években a Magyar Állami Operaház gyógytornásza volt. Úgy látja, a balettművészet nem emeli szükségszerűen és jelentősen az emberi test sérüléseinek, fájdalomtapasztalatainak a kockázatát ahhoz képest, amivel egyébként egy fizikailag aktív, változatos mozgásokban gazdag „civil” életvitel jár.
„Én több olyan világhírű művésszel is dolgoztam, akik több évtizedes pályájuk során mindössze egy-két sérülést éltek át” – mondja a szakember, akinek voltak kliensei a Royal Ballet-ból, a Marinszkijből és a Bolsojból is.
Ha fáj, az nem azért van, mert „ilyen a balett”
Simon-Hatala Boglárka férje, Simon István nemzetközi balettművész, a drezdai Semperoper Ballett, a Ballet Dortmund és a Magyar Nemzeti Balett korábbi principál táncosa. Szerinte legtöbbször akkor sérül meg a táncos, ha rossz lelkiállapotban van, emiatt nagyon fontos a társulati kultúra minősége, hogy egészséges közeg legyen jó kommunikációval. A legjellemzőbb sérülések a nem megfelelő terhelés miatt történnek: ha a táncos folyamatosan úgy végez egy-egy mozdulatot, ahogy nem egészséges, károsodás, gyulladás alakulhat ki, ami idővel krónikussá válhat, és még nagyobb problémát okoz. Figyelmetlenség, baleset miatt is történhet sérülés, de ezek a ritkább esetek.