A reziliencia szó rugalmasságot jelent. A resilio, resilere latin ige, jelentése: visszaugrás, visszapattanás – azaz rugalmasság. Valahogy úgy kellene elképzelnünk, hogy a stressz összenyom vagy éppenséggel széthúz, széttép – a rugalmas személyiség azonban a stressz elmúltával visszanyeri eredeti formáját, kiterjedését. És így természetesen hasznosítani tudja a stresszt – hiszen stressz nélkül nincs élet.
Régóta tudjuk, minél kisebb a gyerek, annál fontosabb, hogy mi történik vele és körülötte, annál maradandóbb minden átélt élmény (helyzet és érzelem), még ha nem emlékszünk is rá később. Mert az emlékezet nagyjából a beszéd kialakulásáig tud visszanyúlni, és ezeknek a fontos élményeknek a nagy része ezt az életkort – a második-harmadik életévet – megelőzi. Ezek az élmények a legelső életévekbe – sőt a kutatók nagy része szerint egészen a magzati korba – nyúlnak vissza.
