Keresem a szót - A személyes márkaépítés egyik titka

Körömszobrász, Iron Lady, nyilvánosságstratéga, Világevő – csak néhány hazai példa a szóteremtés erejére és persze következetes használatára. Ahogyan a Guinness-rekordok könyvébe is olyan eredménnyel a legkönnyebb bekerülni, amit korábban sose próbált senki, mert ilyenkor kategóriateremtőként rögtön első lehet az ember. A homlokkal 60 másodperc alatt a legtöbb görögdinnyét összetörő ember egészen addig viselheti a világelsőnek járó titulust, amíg valaki nem érzi úgy, hogy harcba száll ugyanezen a terepen.

De hasonló elven működik a megfelelő jelzők ügyes kombinációjával létrehozott kategóriateremtés is. Sokan kísérleteznek a mára azért már inkább elcsépeltnek számító, másokat kizáró „a” névelő használatával is („A Sonkás”, „A szobafestő”). Esterházy Péter pedig, saját bevallása szerint, az írók között a legjobb focista, a focisták között a legjobb író volt. (Jó, mondjuk, sokak szerint az írók között is.)

Specializálódás

Önmagában a szóteremtés persze nem végzi el a személyes márkaépítési feladatokat, de jó alapot, kiindulást jelenthet a kitűzött célok felé vezető úton. A szóalkotás vagy egy kifejezés „lefoglalása” csak akkor valósítható meg, ha a kiválasztott területen valóban sikerül valamilyen egyedülálló, legalábbis magas színvonalú teljesítménnyel előrukkolni. Magyarán érdemes egy-egy részterület specialistájává válni, folyamatosan fejlődni, javulni, tökéletesedni, hogy a zászlóra tűzött kifejezés tartalommal teljen meg, és ne váljon üres lózunggá. Fontos szempont lehet, hogy az itt vázolt stratégia hosszú távú elköteleződést feltételez, ennek megfelelően csak olyan területen tanácsos próbálkozni, amelyikről el tudjuk képzelni, hogy akár évtizedekig is örömünket leljük benne, és megfelelő kihívást is találunk a mindennapi mókuskerekezés közben.