A The Diary of a CEO a világ egyik legnépszerűbb podcastja, amelynek házigazdája, a Botswanában született Steven Bartlett 25 éves korára vált milliárdos vállalkozóvá. A kiemelkedően sikeres befektetési és marketingszakember a vezetői és személyes kiválóság 33 alapelvét osztja meg velünk könyvében. A frappánsan megfogalmazott és számos esettanulmánnyal logikusan alátámasztott törvények a pszichológiában és a viselkedéstudományban, saját gyakorlatában, illetve a világ legsikeresebb vállalkozóinak, művészeinek, íróinak és sportolóinak személyes tapasztalataiban gyökereznek. A lebilincselő olvasmány nemcsak az üzleti életben, hanem mindennapjaink során is hasznos útmutatóul szolgálhat. A kiadványból, melyet a HVG Könyvek ad ki, több részt is közlünk az elkövetkező hetekben.
Minél magasabb a kudarcaink aránya, annál több az esélyünk a sikerre. Ez arra ösztönöz, hogy sokkal gyorsabban valljunk kudarcot, mint ahogyan most tesszük!
Thomas J. Watson hihetetlenül hosszú ideig, 38 éven át volt az IBM elnöke. A 20. század első felében az Egyesült Államok egyik legjelentősebb vállalkozójának számított – Henry Ford mellett –, és az IBM rendkívüli sikerének köszönhetően kora egyik leggazdagabb embere lett. Az innovációval kapcsolatos alapelve egyetlen mondatban foglalható össze: „Ha növelni szeretnénk a sikermutatónkat, kettőzzük meg a kudarcaink arányát!” Emellett ezt is mondta: „Valahányszor előreléptünk az IBM-nél, mindig azért történt, mert valaki hajlandó volt kockázatot vállalni, bedugni a fejét az oroszlán torkába, és kipróbálni valami újat.”
Amikor megkérdezték, hogy kirúgja-e azt az alkalmazottját, akinek a hibája 600 ezer dollárba került a vállalatnak, ő rögtön rávágta:
„Dehogy rúgom ki! Most költöttem el 600 ezer dollárt a betanítására. Miért hagynám, hogy valaki más kamatoztassa a tapasztalatát?”
Thomas J. Watson ösztönösen megértette, hogy a kudarc a haladás lehetőségét rejti, az ellentéte viszont – a kudarc hiánya – az IBM végét jelentené. Óva intett mindenkit az önelégült nyugalomtól, még akkor is, amikor a vállalat az iparág csúcsára ért, és a kaizen szemlélettel összhangban a következőt mondta: „Amint egy személy vagy egy gazdasági társaság úgy gondolja, hogy elérte a sikert, megtorpan a fejlődésben.”
Még mielőtt Thomas J. Watsonról és a kudarcról vallott nem éppen hagyományos nézeteiről hallottam volna, tíz éven át mértem, ösztönöztem és hajtottam felfelé a csapatom kudarcrátáját. Mindenki tudja, hogy a kudarc a visszajelzés egy fajtája, nyilván abban is egyetértünk, hogy a visszajelzés tudás, és mint ahogy a közhely szól: a tudás hatalom. Így hát a kudarc hatalom, s ha a siker esélyét növelni szeretnénk, a kudarcok arányát is növelnünk kell. Azok, akik nem tudnak állandóan hibázni, arra ítéltetnek, hogy örök követők legyenek. Azokat azonban, akik többet hibáznak a versenytársaiknál, örökké követni fogják.
Tavaly már 9 milliárd forint veszteséget fialt a kormány által felhizlalt Magyar Vagonnak a nagy egyiptomi kocsimegrendelés, amit anno még az oroszokkal hoztak össze. A spanyol Talgo felvásárlási kísérlete költséges kaland volt.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
