Egy CEO naplója – 5. rész: Hibázzunk többet a vetélytársainknál
8 perc
2024.11.01. 17:30
A The Diary of a CEO a világ egyik legnépszerűbb podcastja, amelynek házigazdája, a Botswanában született Steven Bartlett 25 éves korára vált milliárdos vállalkozóvá. A kiemelkedően sikeres befektetési és marketingszakember a vezetői és személyes kiválóság 33 alapelvét osztja meg velünk könyvében. A frappánsan megfogalmazott és számos esettanulmánnyal logikusan alátámasztott törvények a pszichológiában és a viselkedéstudományban, saját gyakorlatában, illetve a világ legsikeresebb vállalkozóinak, művészeinek, íróinak és sportolóinak személyes tapasztalataiban gyökereznek. A lebilincselő olvasmány nemcsak az üzleti életben, hanem mindennapjaink során is hasznos útmutatóul szolgálhat. A kiadványból, melyet a HVG Könyvek ad ki, több részt is közlünk az elkövetkező hetekben.
Minél magasabb a kudarcaink aránya, annál több az esélyünk a sikerre. Ez arra ösztönöz, hogy sokkal gyorsabban valljunk kudarcot, mint ahogyan most tesszük!
Thomas J. Watson hihetetlenül hosszú ideig, 38 éven át volt az IBM elnöke. A 20. század első felében az Egyesült Államok egyik legjelentősebb vállalkozójának számított – Henry Ford mellett –, és az IBM rendkívüli sikerének köszönhetően kora egyik leggazdagabb embere lett. Az innovációval kapcsolatos alapelve egyetlen mondatban foglalható össze: „Ha növelni szeretnénk a sikermutatónkat, kettőzzük meg a kudarcaink arányát!” Emellett ezt is mondta: „Valahányszor előreléptünk az IBM-nél, mindig azért történt, mert valaki hajlandó volt kockázatot vállalni, bedugni a fejét az oroszlán torkába, és kipróbálni valami újat.”
Amikor megkérdezték, hogy kirúgja-e azt az alkalmazottját, akinek a hibája 600 ezer dollárba került a vállalatnak, ő rögtön rávágta:
„Dehogy rúgom ki! Most költöttem el 600 ezer dollárt a betanítására. Miért hagynám, hogy valaki más kamatoztassa a tapasztalatát?”
Thomas J. Watson ösztönösen megértette, hogy a kudarc a haladás lehetőségét rejti, az ellentéte viszont – a kudarc hiánya – az IBM végét jelentené. Óva intett mindenkit az önelégült nyugalomtól, még akkor is, amikor a vállalat az iparág csúcsára ért, és a kaizen szemlélettel összhangban a következőt mondta: „Amint egy személy vagy egy gazdasági társaság úgy gondolja, hogy elérte a sikert, megtorpan a fejlődésben.”
Még mielőtt Thomas J. Watsonról és a kudarcról vallott nem éppen hagyományos nézeteiről hallottam volna, tíz éven át mértem, ösztönöztem és hajtottam felfelé a csapatom kudarcrátáját. Mindenki tudja, hogy a kudarc a visszajelzés egy fajtája, nyilván abban is egyetértünk, hogy a visszajelzés tudás, és mint ahogy a közhely szól: a tudás hatalom. Így hát a kudarc hatalom, s ha a siker esélyét növelni szeretnénk, a kudarcok arányát is növelnünk kell. Azok, akik nem tudnak állandóan hibázni, arra ítéltetnek, hogy örök követők legyenek. Azokat azonban, akik többet hibáznak a versenytársaiknál, örökké követni fogják.