Jelen lenni a másik ember számára: ajándék, akár hétköznapi szituációban, akár pszichoterápiás folyamat keretében jön létre ez a találkozás. Néha nem adhatunk mást, és néha nem is kell mást adnunk, mint az osztatlan figyelmünket.
Ha a kedves olvasó leírná az első öt asszociációját, ami a jelenlét szó kapcsán eszébe jut, érdekes volna megnézni, közülük hány olyan lenne, amely a saját személyes jelenlétére vonatkozna (befelé, önmagunkra figyelni, megélni a pillanatot, belefeledkezni az élménybe és társaik). És hány írna le olyan helyzetet, amikor a jelenlétünket valaki másnak áldozzuk, vagyis társas szituációban, kapcsolatban vagyunk jelen. Valószínűleg a felmerülő ötletek és gondolatok többsége az első csoportba kerülne.
Ennek oka lehet individualista korunk és kultúránk, de az is, hogy a jelenlét kifejezésnek az utóbbi időben inkább az egyéni megélésre vonatkoztatott értelmezése terjedt el. Pedig a jelenlét ugyanúgy szükséges ahhoz is, hogy a kapcsolatainkat jól, minden érintett számára építő módon tudjuk működtetni, megélni.
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
