Hogyan éljünk együtt a mesterséges intelligenciával? – 3. rész: Egy szoftver minden felett
6 perc
2024.12.21. 17:30
Ethan Mollick, a Wharton Egyetem tanára az MI egyik legjelentősebb és legprovokatívabb értelmezőjeként azt vizsgálja, hogyan változtathatják meg a világunkat ezek az újfajta gondolkodáshoz használható eszközök. Átfogó és optimista könyvében aktuális példákon keresztül mutatja be az üzleti életet és az oktatást alapjaiban átalakító hatásukat. Arra buzdít, hogy munkatársként, társtanárként és coachként tekintsünk a mesterséges intelligenciára, és meggyőző érvekkel támasztja alá, miért elengedhetetlen a gépekkel való együttműködés képességének elsajátítása. Szemléletmódját követve átláthatjuk az MI-ben rejlő aktuális lehetőségeket, hogy adottságait egy jobb emberi jövő megteremtésére használjuk fel. A HVG Könyvek által kiadott műből több részletet is közlünk a következőkben.
Gyakori tévhit a mesterséges intelligenciával kapcsolatban az a meggyőződésünk, hogy mivel az MI-t szoftver alkotja, úgy kell viselkednie, mint minden más szoftvernek. Ez egy kicsit olyan, mintha azt mondanánk, hogy a biokémiai rendszerű embernek úgy kellene viselkednie, mint más biokémiai rendszereknek. A nagy nyelvi modellek a szoftverfejlesztés csodái, ám az MI képtelen hagyományos szoftverként viselkedni.
A hagyományos szoftverek kiszámíthatóak, megbízhatóak és szigorú szabályokat követnek. Amennyiben a szoftver megfelelő felépítésű és nincsenek benne rejtett hibák, mindig ugyanazt a megbízható eredményt hozza. Az MI viszont minden, csak nem kiszámítható és megbízható: újszerű megoldásokkal lephet meg minket, elfelejtheti saját képességeit, és téves válaszokat hallucinálhat. Ebből a kiszámíthatatlanságból és megbízhatatlanságból fakadóan az interakciók lenyűgöző tárháza jöhet létre. Míg egyszer elképedünk azokon a kreatív megoldásokon, amelyeket az MI nyújt egy-egy bonyolult problémára válaszul, másszor kiakadunk, amikor megtagadja a választ ugyanerre a kérdésre, ha újra kérdezzük.
Ezenfelül általában jól tudjuk, hogy egy hagyományos szoftver mit, hogyan és miért csinál. Az MI esetében viszont gyakran a sötétben tapogatózunk. Még ha meg is kérdezzük tőle, miért hozott meg egy bizonyos döntést, inkább kitalál egy választ, minthogy elmagyarázná a választásának az okát. Teszi ezt főként azért, mert a döntéshozatali folyamatai eltérnek az emberétől. Végezetül, a hagyományos szoftverek mellé kézikönyv vagy ok – tatóanyag is jár. A mesterséges intelligencia azonban nem rendelkezik ilyen útmutatóval. Nincsen kézikönyv arra vonatkozóan, hogyan használjuk az MI-t egy adott (vállalati) környezetben. Mindannyian kísérletezéssel tanuljuk, és úgy osztjuk meg a promptokat, mintha azok mágikus varázsigék lennének, nem pedig szokásos szoftverkódok.
A mesterséges intelligencia nem úgy viselkedik, mint egy szoftver, hanem mint egy emberi lény. Nem azt állítom, hogy az MI-rendszerek emberhez hasonlóan érző lények, vagy valaha is azok lesznek. Ehelyett egy pragmatikus megközelítést java – solok: kezeljük az MI-t úgy, mintha ember lenne, mert sok tekintetben úgy is viselkedik. Ha így, vagyis a „kezeljük emberi lényként” elvemből kiindulva állunk hozzá, akkor jelentősen jobban megérthetjük, hogyan és mikor érdemes használnunk az MI-t – ha nem is technikai, de – gyakorlati értelemben.