A Balkán Yoko Onója, a toplistás Flow, humorral a cenzúra ellen – kortárs magyar művészekkel ismerkedik a világ
Ma már szerencsére nem számít ritkaságnak, ha ismert kortárs magyar művészek rangos külföldi múzeumok egyéni vagy csoportos kiállításain szerepelnek. Most a legutóbbi tárlatokból mutatunk be néhányat.
Nyugat-Kanada legnagyobb művészeti múzeuma, a Vancouver Art Gallery nagyszabású időszaki kiállításon mutatja be a „keleti blokk” néhány országa: az egykori NDK, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és Jugoszlávia progresszív művészeti törekvéseit a múlt század ‘60-as–’80-as éveiből. A tárlat szervezője az adott témában komoly ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező minneapolisi Walker Art Center, mely 2023 végén, 2024 elején maga is otthont adott a bemutatónak, amely Vancouver előtt az arizonai Phoenix Art Museumban is látható volt. A Többféle valóság. Experimentális művészet a keleti blokkban. 1960-as–80-as évek című, jó négy hónapon keresztül látogatható, április 21-én záró kiállításon több mint 100 művész, illetve művészcsoport alkotásai szerepelnek, közöttük olyanok is, melyeket ebből az alkalomból rekonstruáltak. A művek túlnyomó többsége most először látható Kanadában, ahol ez a tematika amúgy is ritkán jelenik meg a köz- és magángyűjteményekben, illetve a kiállítóterekben.
![](https://img.hvg.hu/Img/27315920-08f2-479a-bc05-0514a7db57d5/a3b8b9cf-a825-43ef-a307-ac7c73065fec.jpg)
Nem véletlenül hangsúlyozta Antony Kiendl, a múzeum elnök-igazgatója, hogy a tárlat hihetetlen lehetőség annak bemutatására, hogyan küzdöttek az alkotók a művészi szabadságért egy olyan világban, ahol nap mint nap szembe kellett nézniük az elnyomással, a nyílt vagy burkolt cenzúrával. A tárlat ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy az érintett országok művészei, bár egymáshoz igen közel éltek, mégis nagyon különböző feltételek között alkothattak annak függvényében, hogy hazájukat kemény vagy puha diktatúra jellemezte.
Ami közös volt bennük, az a hivatalos kultúrpolitika elvárásainak figyelmen kívül hagyása, illetve a humor, az irónia eszközeit is bevető kijátszása, a folyamatos törekvés a konceptuális és formai újításra.
Pavel Pyś, a tárlatnak a Walker Art Centerből érkezett kurátora a bemutató időzítésének fontosságát emelte ki; az Ukrajna elleni orosz támadásra utalva hangsúlyozta, hogy a térségben ismét megjelent az agresszió és a régió több országában autokrata, nacionalista erők kerültek hatalomra vagy annak közelébe, és erősödtek a demokratikus berendezkedés elleni támadások. Ilyen körülmények között különösen indokolt felhívni a figyelmet a művészet erejére és lehetőségeire.
A négy tematikus szekcióba szervezett tárlat műfaji értelemben igen sokszínű, a hagyományos táblaképektől a zenén át a performanszokig szinte minden, az adott évtizedekben művelt műfaj megjelenik a kiállítótérben, és igen gazdag a merítés a térség művészei közül is. Az ikonikus, időközben széles körű ismertségre és elismertségre szert tett alkotók mellett jelentős figyelmet kapnak nemzetközileg kevésbé ismert női alkotók és művészkollektívák, és azok, akik az LMBTQIA+ közösség szemszögéből szemlélik a világot.
A korszak progresszív magyar művészetének képviselete kifejezetten erősnek mondható; a kiállítók közül csak példaként említjük Maurer Dórát, Drozdik Orshit, Ujj Zsuzsit, Kovásznai Györgyöt, Konkoly Gyulát, Hopp-Halász Károlyt, Fehér Lászlót, az A. E. Bizottságot és az éppen a tárlat ideje alatt lezárult életművű Szombathy Bálintot. Magyar közreműködőt egyedül a kiállítás számos tanulmányt közlő, a múzeum honlapján is megrendelhető katalógusának szerzői között nem találtunk.
![](https://img.hvg.hu/Img/27315920-08f2-479a-bc05-0514a7db57d5/5312e926-bb3f-4ea2-890f-3e6419366e27.jpg)
Következő helyszínünk Svédország vezető modern és kortárs művészeti múzeuma, a stockholmi Moderna Museet. Május 18-ig itt látható Ladik Katalin Ooooooooo-pus című egyéni tárlata, mely a művész első nagyszabású skandináviai bemutatója. A kiállítás három intézmény, a müncheni Haus der Kunst, az aacheni Ludwig Forum és a mostani házigazda stockholmi múzeum koprodukciójának keretében jött létre, meglovagolva a régiónk avantgárd művészete és a női alkotók munkássága iránt megnövekedett érdeklődést. A három kiállítás egységes kurátori koncepció alapján szerveződött; a müncheni és aacheni helyi kurátorok munkáját is Hendrik Folkerts, a stockholmi múzeum nemzetközi kurátora fogta össze. A svéd közönségnek
a „kelet-európai neoavantgárd egyik vezető alakjaként”, az experimentális költészet, a hang- és performanszművészet úttörőjeként, „a Balkán Yoko Onójaként” bemutatott Ladik Katalin
kiállítása három egységből áll, melyek mindegyikében „legalább annyi a hallgatni-, mint a néznivaló”. Az első rész a vizuális poémáké, a második a vallási, mitológiai és folklór-témák megjelenését mutatja be Ladik művészetében, a harmadik pedig a kialakult hagyományokat megkérdőjelező, feminista pozíciót tükröző performanszművészetét állítja reflektorfénybe. A tárlat angol nyelvű katalógusa is a három intézmény együttműködéséből született, kiadója a milánói székhelyű Skira.
![](https://img.hvg.hu/Img/27315920-08f2-479a-bc05-0514a7db57d5/397285b5-780a-4bbb-9887-163dd099b953.jpg)
A harmadik kiállítás helyszíne friss és különleges színfolt a múzeumok világában. A Muzeum Suscht öt évvel ezelőtt alapította a közép- és kelet-európai térség egyik legismertebb, az ARTnews TOP 200-as listájáról kirobbanthatatlan műgyűjtője, a lengyel Grażyna Kulczyk.
Az egyik leggazdagabb lengyel előbb hazájában nyitott kereskedelmi és művészeti központot, majd itt szeretett volna létrehozni állandó otthont az elsősorban régiónkra és azon belül is a női alkotókra koncentráló, kiemelkedő kvalitású gyűjteménye számára is, melyben, ahogy fogalmazott, „azokat az új hangokat és pozíciókat állította reflektorfénybe, amelyek gyakran a férfiak által dominált művészettörténet kánonján kívül rekedtek”. Miután azonban próbálkozásai nem jártak sikerrel, a múzeumot végül merész húzással egy, az ideális kiállítóhelyekről bennünk élő sztereotípiáknak tudatosan ellentmondó helyen, egy svájci, közelebbről engadini üdülőfaluban, Suschban nyitotta meg. A világ zajától távoli kis település a művészettel való mélyebb, gondolatébresztő találkozást tesz lehetővé, és támogatja a művészetfogyasztás „slow art”-nak nevezett formáját.
Az új intézmény Kulczyk saját gyűjteményén túl rendszeres időszaki tárlatoknak is helyet ad, komoly kutatómunkát végez, kiadványokat jelentet meg, és rezidenciaprogramokat is működtet. Itt nyílt meg a múlt év decemberében, és látható egészen október 26-ig a Keserü Ilona életművének szentelt Flow című kiállítás, amely
az utóbbi évtizedek egyik meghatározó magyar alkotója munkásságának eddigi talán legátfogóbb külföldi bemutatója.
Kulczyk választása nem véletlenül esett Keserüre, hiszen hosszabb ideje nyomon követte munkásságát és egy muzeális, természetesen a tárlaton is szereplő vászondomborítását már korábban beemelte gyűjteményébe. Döntésében vélhetően szerepet játszottak a Keserü két évvel ezelőtti, a budapesti Q Contemporaryben rendezett kiállításán szerzett benyomások is; bizonyára az sem véletlen, hogy a svájci tárlat kurátorának a budapesti kiállítást is jegyző Zsikla Mónikát kérte fel.
![](https://img.hvg.hu/Img/27315920-08f2-479a-bc05-0514a7db57d5/df4febc8-c82d-4929-a4f4-8165e92c2a08.jpg)
S hogy nívós programokkal egy ilyen, a világtól tényleg távoli hely is fel tudja hívni magára a szakma figyelmét, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tekintélyes amerikai ARTnews Keserü tárlatát a mostani szezon 40 legfontosabb bemutatója közé sorolja – a többi között a MoMA, az Art Institute of Chicago vagy a londoni Royal Academy of Arts kiállításai mellett. Terjedelmes méltatás jelent meg a kiállításról az Observer oldalán is.
A tárlatot kísérő kutatómunkában Zsikla mellett közreműködött Agata Jakubowska, a varsói egyetem művészettörténész-professzora, aki Zsiklával együtt a kiállításra készült kiadványt is szerkesztette. A múzeum gyakorlata, hogy nem egyszerűen kiállítási katalógusokat ad ki, hanem a tárlatokhoz kapcsolódó, gazdagon illusztrált tanulmányköteteket. A mostani a berlini Hatje Cantz Verlag gondozásában angolul jelent meg, és számos külföldi szerző esszéje mellett Aknai Katalin, Fehér Dávid, Radák Judit és Zsikla Mónika tanulmányait, továbbá Forgács Évának a művésszel tavaly nyáron készített interjúját is tartalmazza. A kötetsorozatban ugyancsak hagyománynak számító Life in Images című fejezetet a művész lánya, Vidovszky Emma állította össze.
–
Nyitóképünkön Ladik Katalin: Poemim (1978/2016) című fotóperformansza. Forrás: My Matson / Moderna Museet
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!