„A magyar kultúrát kivéreztetni, karanténba rakni sajnos lehet, de elnyomni nem”
6 perc
2025.02.06. 16:30
Sokszor tapasztalat, tehetség nélkül, érdemtelenül jut valaki támogatáshoz, de jó jeleket is lát a filmszakmában Havas Ágnes, aki 2011 és 2019 között volt a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója, Andy Vajna idején. A producer az újraéledő Magyar Filmszemle játékfilmes kategóriájának egyik zsűritagja. Interjú.
Meglepte a Magyar Filmszemle újjászületése?
Amikor felhívtak a hírrel, meglepett, de aztán megértettem, hogy a magyar filmszakmában a pavlovi reflex akkor indul be, amikor elhangzik az a szó, hogy filmszemle. Létrejöhet bármilyen filmfesztivál, filmnapok, filmakadémia, nem hat rájuk úgy, mint a filmszemle, aminek rangja, története van. Ezt bizonyítja az is, hogy nyolc kategóriában 382 filmet neveztek.
Hezitált, hogy elvállalja-e a zsűrizést?
Egy napot gondolkoztam rajta, de akárhány éves is az ember, nem lehet középen állni meg háttérbe vonulni. Mégiscsak letettem valamit az asztalra ebben a szakmában, elő kell jönnöm, és oda tartoznom, ahol a szakma van.
Bár a Nemzeti Filmintézet által támogatott filmeket is neveztek a szemlére, az olyan gigaköltségvetésű alkotások, mint a Most vagy soha! hiányoznak. Miért?
Minden producer maga döntötte el, hogy benevezi-e a filmjét. Ilyen kurzusfilmek, mint a Most vagy soha!, mindig is voltak, jelenleg az arányokkal van probléma. Ha az éves filmes költségvetés kétharmadát elviszi egyetlen film, az nem helyes. De korábban is volt Honfoglalás, Hídember, Szabadság, szerelem, Sorstalanság, A temetetlen halott, mindig voltak az adott kurzus kérésére vagy támogatásával készülő filmek. Ez persze nem jó, a magyar filmet és kultúrát hagyni kellene organikusan fejlődni. Hogy ezt a filmet nem nevezték a szemlére, szívük joga. Sajnálom, mert azt gondolom, minden magyar filmnek helye van ezen a megméretésen.
Az elmúlt egy-másfél év terméséből mely magyar filmeket tartja a leginkább figyelemreméltóknak?
Mivel zsűritag vagyok, inkább olyanokat mondok, amelyek kicsit korábban készültek, és nem indultak a szemlén. Nagyon tetszett Bernáth Szilárd rendezése, a Larry, amit még mi indítottunk el a filmalapnál, de aztán a filmintézet is felkarolta. A Kék Pelikan című animációs dokumentumfilm szintén szuper ötletből készült. Nagy drukkere vagyok a magyar filmeknek, és boldoggá tesz, ami most a mozikban zajlik, hogy vannak hazai alkotások, amelyek akár 500–600 ezer nézőt is megmozgatnak. Az emberek együtt, közösségi élményként nézik a magyar filmeket.