A szülők el vannak foglalva a gondjaikkal, a bébiszitter meg lassan összeroppan

A túlterheltség a központi témája Schwechtje Mihály Sünvadászat című filmjének, amely a tizenhárom év kihagyás után újjászületett 44. Magyar Filmszemle nyitófilmje volt. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 rendezője ezúttal is a mindennapokat befolyásoló, a családok többségét érintő kérdést járta körbe. Előző nagyjátékfilmje a kamaszok életébe, a Sünvadászat pedig a kisgyerekes családok világába vezet.

A film főhőse Bogi (Mari Dorottya), a Zeneakadémia tehetséges, de szorongó klasszikus ének szakos hallgatója, aki vidékről költözött Budapestre tanulni. Ahhoz, hogy megéljen a fővárosban, munkát kell vállalnia. Ebben számíthat a rokonaira, a színész Tamásra (Polgár Csaba) és feleségére, a galerista Zitára (Jakab Juli), akik bébiszitterként alkalmazzák Bogit két kisgyerekük mellé. Már a film első perceitől világos, hogy a házassági válsággal küzdő pár rendkívüli terheket pakol a fiatal lányra. Bogi eteti, altatja, öltözteti, játszótérre, foglalkozásokra viszi a két kicsit, és a házimunka egy része is rá marad. Eközben készülnie kellene az énekvizsgájára, de a feladatai szorításában ez egyre kilátástalanabbnak tűnik.

A házaspár a saját gondjaival, a szülői szerep és a művészlét összeegyeztetésével (vagy inkább annak lehetetlenségével) van elfoglalva. Leköti őket szoros napirendjük menedzselése, kapcsolati krízisük elemezgetése, így nem veszik észre, hogy Bogi lassan összeroppan a feladatai alatt. A lány magába forduló alkata miatt nem mer, nem tud segítséget kérni, ami majdnem végzetes következményekkel jár

Sünvadászat

Mozinet

„Sok a filmben a személyes elem, de azért nem egy az egyben a mi életünkről szól. Inkább arról az életmódról, amikor egyszerre próbálunk két gyereket nevelni, megadni nekik a kellő biztonságot, szeretetet, de közben valahogy a munkánkat is végeznünk kellene” – mesélte a HVG-nek Schwechtje Mihály. Hozzátette: a filmben is látható hajszoltság részben annak is a következménye, hogy filmesnek, művésznek lenni ma Magyarországon nem jelent biztos egzisztenciát, ezért másik, pénzkereső állásra is szükség van, ami még inkább növeli a túlterheltséget. „Állandóan egyensúlyozni kell, mikor, ki megy a gyerekekért, ki viszi őket különórára, játszótérre. Folytonos időkergetésben élünk, miközben tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerekek tempója egészen más lenne.

A szülők erőltetik rá a saját, feszített időbeosztásukat a gyerekeikre

– magyarázza.

Azt az időt, amit a szülők nem tudnak a gyerekeikre szánni, a Sünvadászatban Bogi adja meg nekik. A filmbeli házaspár tulajdonképpen kiszervezi neki a gyereknevelés és a házimunka terheit, ahogy teszik ezt sokan, akik anyagilag megengedhetik maguknak. A film alapgondolata is ebből, a bébiszitter szerepéből indult ki. A rendező szerint a legtöbb szülőnek, főleg az első gyereknél, igenis nehézséget okoz meghozni azt a döntést, hogy rábízza a gyerekét valaki másra. De az esetek többségében nincs más választás, mint keresni valakit, ha nem is minden egyes napra, mint a filmben.

A nyomasztó terhek hatására Bogi egyre jobban elvész a saját pszichéjében, beszűkül a tudata, egyre rosszabb helyzetbe sodorja magát. Nem mer őszinte lenni a szülőkkel, nem tud segítséget kérni, amikor olyan helyzetbe kerül, amit egyedül képtelen kezelni. „Ezt a szociális szorongást, amikor az ember nem tud megszólalni olyan helyzetekben, amikor kellene, vagy csak később jön rá, hogy mit kellett volna mondani, sokan ismerik” – mondja a rendező.