Most minden a növekedés ellen dolgozik, mégis lehet ez a jó irány – ha kellő odafigyeléssel dolgozunk rajta
Az idei év első negyedévében az USA és az EU gazdasági növekedési előrejelzéseit is lefelé módosították. Nem hangzik észszerűen, hogy ebben az időszakban növekedésre gondolva alakítsák át cégeiket a vezetők, de a kutatások mást állítanak. A Boston Consulting Group (BCG) szakértői az elmúlt két évtizedből 1700 vállalati transzformációs projektet vizsgáltak meg, és az eredmény szerint a siker valójában nagyobb az alacsony növekedési időszakok idején, mint más években.
A kínai Alibaba eredetileg a kínai áruk nemzetközi értékesítésének elősegítésére jött létre, ám a 2003-as SARS-járvány idején, amikor egész Ázsiában megugrott az érdeklődés az online vásárlás iránt, elindította belföldi e-kereskedelmi platformját, a Taobaót. Ez ma már a világ egyik legnagyobb online piactere.
Hasonlóan: az Amazon a dotkomlufi kipukkanása után elvesztette piaci értékének több mint 90 százalékát, de 2001-ben jelentős irányváltást hajtott végre: megnyitotta platformját harmadik féltől származó eladók előtt, így vált a bolt jellegű modellből piactérré. Ma az Amazon forgalmának mintegy 60 százalékát ezek a partnerek adják.
A Starbucks a világjárvány alatt – amikor drasztikusan visszaesett az üzletek látogatottsága – gyorsan átcsoportosította beruházásait az autós kiszolgálásra és a mobil rendelésekre. Ma ezek a rendelések több mint 30 százalékát teszik ki.
Az idén tavasszal megjelent BCG-kutatás alapján a vállalatvezetőknek valós lehetőségük van arra, hogy a lassulás időszakából megújulva jöjjenek ki. Elemzéseink szerint ötéves időtávon a részvényesi hozam (Total Shareholder Return, TSR) több mint felét az árbevétel-növekedés magyarázza – a fennmaradó részen a befektetői várakozások, költségcsökkentések és működési eredményhányadok változásai osztoznak. Tízéves távlatban pedig a TSR közel háromnegyedét az árbevétel-növekedés hajtja.
Másként fogalmazva: a növekedés válsághelyzetben is versenyelőnyt jelent. Ráadásul a növekedés a rezilienciát is erősíti, ami különösen értékessé válik turbulens időszakokban.
Addig ütni a vasat, amíg meleg
Érdemes a következő visszaesés elé menni. Amikor egy vállalat erőpozícióból indítja el a növekedési transzformációt, sokkal nagyobb mozgástere van a folyamat alakítására – ahelyett, hogy csupán külső nyomásra kellene reagálnia. Ezt a megközelítést az adatok is alátámasztják: azok a transzformációk, amelyeket a vállalat még az iparági átlagnál jobb TSR-teljesítmény mellett indít el, átlagosan 5 százalékponttal nagyobb eséllyel zárulnak sikerrel.
Az 1700 transzformációs projekt elemzése azt a kijózanító eredményt mutatta, hogy a vállalatoknak alig a harmada volt képes értékteremtő módon növekedni. Ennek ellenére a kutatás egyben reményt is nyújt: azok a cégek, amelyek a szakértők által azonosított 10 tényező körül a növekedési transzformáció során legalább ötöt alkalmaztak, kétszer akkora eséllyel jártak sikerrel, mint azok, akik egyet sem.
Mik ezek a tényezők? Némelyek közülük alapfeltételek – ilyen például a kreatív vállalati kultúra ápolása vagy az innovációba történő befektetés –, míg mások inkább az átalakulás operatív irányításához kapcsolódnak, mint például a transzformációs program elindítása vagy egy külön transzformációs vezető – Chief Transformation Officer, CTO – kinevezése.
Az első paradoxon: kreativitás és fegyelem kéz a kézben
Kreatívnak lenni egy stagnáló világban: talán ez a növekedés új definíciója. Az innováció már nem opció, hanem szükségszerű feltétel. A BCG kutatása szerint azok a vállalatok, amelyeknél kreatív szervezeti kultúra uralkodik, 3 százalékponttal nagyobb eséllyel érnek el növekedési sikert. A jó hír: a kreativitás nem feltétlenül megfoghatatlan „szikra”, amit csak zsenik tudnak előidézni. A BCG Henderson Institute vizsgálatai szerint a képzelőerő és a kreatív gondolkodás rendszerszinten is fejleszthető. Ennek kulcsa lehet, amit úgy is neveznek: tekintés a horizonton túlra.
Az innováció, a képzelőerő és a kreativitás rendszerszinten is kiaknázható tényezők. Az elemzők arra jutottak, hogy azok a vállalatok, amelyek nem csupán a saját termékeikre, folyamataikra és embereikre figyelnek, hanem aktívan kitekintenek a saját határaikon túlra – az iparágukon kívüli kérdésekre, geopolitikára, makrogazdasági trendekre vagy fenntarthatóságra –, 5 százalékponttal nagyobb arányban érnek el sikert növekedési átalakulásaik során.
Ezt tette a Brooks Automation is, amely eredetileg félvezetőgyártó volt, ám stagnálása idején megnézte, hogy kik hivatkoznak a cég szabadalmaira – és kik hivatkoznak az ebből származó további szabadalmakra. Ez új lehetőségeket tárt fel a cég számára az élettudományok területén. Kiderült ugyanis, hogy az a precíziós technológia, amit eredetileg a félvezetőkhöz fejlesztettek ki, kiválóan alkalmazható biológiai minták kontrollált környezetben történő kezelésére is. A Brooks Automation pedig élt ezzel a felismeréssel: irányt váltott, és mára az egyik meghatározó szereplővé vált a feltörekvő biobankolási iparágban.
A kreativitás önmagában viszont nem elég. Szükség van fegyelemre és strukturált munkára, külön transzformációs részlegre, jól definiált irányítási folyamatokra. A növekedési kezdeményezések hatása gyakran nehezen mérhető – a CTO szerepe ezért is válik kulcsfontosságúvá. Ő az, aki összehangolja a nagy víziót a napi megvalósítással. A növekedési programoknak egyszerre kell következetesnek és rugalmasnak lenniük. Miközben fontos a szigorú tervezés és végrehajtás, a valódi innováció csak akkor tud kibontakozni, ha van tér a kísérletezésre – és olykor akár a hibázásra is. A fegyelem és a kreativitás összehangolására is egy jó CTO figyelhet.
Jó példa erre az Egyesült Államok egyik jelentős pénzügyi szolgáltatója, a KeyBank esete, ahol Dominic Cugini CTO-ként azt a feladatot kapta, hogy modernizálja és digitalizálja a bank szolgáltatásait – többek között olyan generatív mesterségesintelligencia-megoldások bevezetésével, amelyek közvetlenül a lakossági ügyfeleket szolgálják ki. Mindeközben természetesen arra is ügyelnie kellett, hogy a teljes digitális átalakulás szigorú végrehajtási sztenderdek mentén haladjon.
Egy dedikált vezetői pozíció létrehozása a növekedési transzformáció élére további előnyökkel is jár. A CTO biztosítani tudja, hogy az átalakulás egységes stratégia mentén történjen – ne pedig elszigetelt, ötletszerű kezdeményezések halmazaként. Ez volt a cél például Danielle Kirgan munkájában is, aki a Macy’s átfogó megújulásáért felelt. A cél az volt, hogy az amerikai kiskereskedelmi óriás korszerűsítse online működését, illetve újragondolja üzleteinek fizikai formátumát is.
A statisztikák egyértelműek: azoknál a vállalatoknál, ahol már a transzformáció kezdetén kineveznek egy CTO-t, átlagosan 22 százalékponttal nagyobb a siker valószínűsége. Ez nem csekély – és nem is meglepő, hogy az elmúlt években látványosan megnőtt az igény az ilyen típusú vezetők iránt.
A második paradoxon: vízió és valóság
Nagyot álmodni ma is lehet – de az álom megvalósításához stabil alapokra van szükség. A BCG elemzése szerint a távlati szemlélet – amikor a cégvezetés nem pusztán a negyedéves jelentések sikerére fókuszál – 3 százalékponttal, az átlag feletti k+f költés pedig 6 százalékponttal növeli a transzformáció sikerének esélyét. A vízió azonban csak akkor él meg, ha a befektetők is támogatják.
A jó narratíva nem PR-, hanem üzleti eszköz: a sikeres cégek képesek az első évben meggyőzni a piacot az értékteremtésről. Ez csökkenti a vezetőségre nehezedő nyomást, és biztosítja számukra azt a támogatást, amely szükséges lehet akár egy alapvető üzleti modellváltás végrehajtásához is. Emellett szükség van gyors, célzott költségcsökkentésre is – nem megszorításként, hanem a növekedés forrásának felszabadítására. Azok a cégek, amelyek az első évben hatékonyabbá válnak, újabb 3 százalékponttal közelebb kerültek a tartós növekedéshez.
A Delta Air Lines jó példa arra, hogyan lehet egyszerre megalapozni a rövid távú stabilitást és a hosszú távú jövőképet. A légitársaság 2007-ben, a csődeljárásból kilábalva jelentette be összeolvadását a Northwest Airlinesszal. A befektetőinek azt ígérte, hogy hatékonyabban működő, globálisan versenyképes vállalatot hoz létre. Az integráció eredményeként jelentős költségmegtakarításokat ért el, a pénzügyi mérleg pedig sokkal egészségesebb lett – beleértve a kezelhetőbb adósságszintet is.
A Delta ezután a nemzetközi terjeszkedésre, flottájának korszerűsítésére és olyan működési fegyelemre helyezte a hangsúlyt, amely révén az Egyesült Államok legpontosabb járatait biztosító légitársasággá vált. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy 2013-ban rekordnyereséget ért el, és az azt követő években is folyamatosan növekedett – egészen a COVID–19-járványig, amely az egész légi közlekedési ágazatot megrázta.
A harmadik paradoxon: tapasztalat kontra alkalmazkodóképesség
A transzformáció nem lehet egyszeri projekt – a mostani új világban állandó készséggé kell váljon. Azok a cégek, amelyek már átestek egy sikeres növekedési transzformáción, 11 százalékpontos előnnyel indulnak a következő körben. Ez viszont nem jelenti azt, hogy mindig ugyanaz a módszer működik. A kutatás szerint a cégek csupán 20 százaléka képes elkerülni a megszokottság csapdáit, hogy inkább alkalmazkodjon a folyamatosan változó körülményekhez.
Erre példa az Amazon „Day 1”, vagyis „Első nap” elve: ez azt a gondolkodásmódot jelenti, amely szerint minden nap olyan, mintha a cég indulásának első napja lenne. Ez a mentalitás folyamatos újrakezdést, kísérletezést, ügyfélközpontúságot, gyors döntéshozatalt és innovációra való nyitottságot jelent (elkerülve a „Day 2” állapotot, amelyet Jeff Bezos stagnálásként, bürokráciaként és visszaesésként ír le).
Tíz tényező
Azokat a vállalatokat vizsgálva, amelyek eredményesen birkóztak meg a fenti három paradoxonnal, a BCG szakértői tíz (5+5), olyan jól elkülöníthető tényezőt azonosítottak, amelyek mind hozzájárulnak a növekedési átalakulások sikeréhez.
A transzformációs programnak legyen formális kerete (+7%).
Nevezzünk ki a transzformációért felelős vezetőt (CTO-t) (+22%).
Dolgozzunk ki egy meggyőző transzformációs narratívát (+10%).
Hajtsunk végre gyors költségoptimalizálást (+3%).
Akkor hajtsunk végre transzformációt, amikor a cég erős pozícióban van – vagyis nem kényszerhelyzetben, hanem stratégiai megfontolásból (+5%).
Az egyes tényezők önmagukban is képesek növelni a növekedési átalakulás sikerének esélyét, de az elemzők szerint ezek a hatások össze is adódnak, és erősítik egymást. Az átlagos sikerráta 28%-ról 55%-ra emelkedik, ha a vállalatok öt vagy több sikertényezőt alkalmaznak – szemben azokkal, akik egyiket sem.
Mivel a vizsgált átalakulási folyamatok során a vállalatoknak csak kevesebb mint egyötöde használt kettőnél több ilyen tényezőt, óriási lehetőség áll azok előtt, akik valóban új korszakot akarnak nyitni – és nem félnek hozzá új kulcsokat keresni. Talán soha nem volt jobb alkalom erre, mint most.
A hírlevél a következő cikk alapján készült: Tuukka Seppä –Kristy Ellmer –Andreas Holmbom –Dominic C. Klemmer –Paul Catchlove –Martin Reeves –Ulrich Pidun –Gabe Bouslov – Adam Job: The Transformation Paradox: How to Grow When the Growing Gets Tough. 2025. április 16., bcg.com
Nyitókép: Szombat este a Times Square-en, New Yorkban, az Egyesült Államokban. 2022. október 22. Fotó: Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Tetszik, amit olvasol?
Ez a hírlevél csak egy a sok közül. A hvg360-on 10+ hírlevél közül választhatsz. Ezeket egyfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők írják például a gazdaság, a menedzsment vagy a viselkedéstudomány területeiről, másfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: érdekes összefüggések adatokon keresztül, változó világunk jogi értelmezése, személyes történetek közéletről női szempontból, szemérmetlen dömpingű kultúrajánlat és külföldi lapok heti hírszemléje.