Pedáns rend a lakásban és a kamerába rendíthetetlenül mosolygó arcok – Észak-Korea közelnézetből

Magyar és koreai fotósok szemén keresztül nyílik bepillantás Dél-Korea divatos, nyüzsgő és Észak-Korea végletekig elzárt világába a Mai Manó Ház egymást kiegészítő kiállításain. Van-e még közös a két Koreában? Mit engedtek egy magyar fotósnak 1989-ben Phenjanban? Mit jelent a nunchi, a koreai élet alapelve?

A két Korea mindig érdekes téma: Észak-Korea a brutális diktatúra szinte teljes elzártsága miatt izgatja évtizedek óta az emberek fantáziáját. Dél-Korea pedig éppen ellenkező okból izgalmas: az ország néhány éve óriási kulturális expanzióba kezdett, az ottani popzene, filmek, sorozatok, gasztronómia elárasztotta a nyugati világot. Különösen a fiatalok körében népszerű az ország popkultúrája, sokan szeretnének Koreáról, koreaiul tanulni Magyarországon is.

Ezt a kíváncsiságot elégíthetik ki a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház nemrég megnyílt és október 5-éig látogatható kiállításai, amelyek két emeleten foglalkoznak Észak- és Dél-Koreával magyar és koreai fotográfusok szemén keresztül.

A magyar fotósok, Molnár Zoltán és Benkő Imre országokon és évtizedeken átívelő, kettős kiállításon mutatják be, hogyan látták Észak- és Dél-Koreát. A Valahol Koreában. Molnár Zoltán: Dél-Korea, 2023 – Benkő Imre: Észak-Korea, 1984, 1989 című tárlat a magyar kortárs dokumentarista fotográfia két fontos alakjának egymástól függetlenül készült, mégis egymásra reagáló anyagait mutatja be.

Az 1943-as születésű Benkő és a nála harminc évvel fiatalabb Molnár között mester és tanítvány viszonyból lett barátság. „Benkő Imre erős vizuális ereje megmutatkozik, bárhol is jár a világban, de ma már nem nehezedik Molnár Zoltán alkotásaira. Immáron két dokumentarista fotográfus kiforrott képi megoldásait látjuk” – olvasható a tárlaton, amelynek apropóját az adta, hogy a Távol-Kelet mindkét fotográfust vonzza. Benkő még mindig járja és fényképezi Kína nagyvárosait, Molnárt pedig Dél-Koreához fűzi szoros alkotói és érzelmi kapcsolat.

„Turistaként először 1984-ben készítettem fotókat a világtól elzárt Észak-Koreában. A korlátozott fényképezési lehetőségek mellett előítéletek nélkül próbáltam megörökíteni a személyi kultusz látható jelenségeit és a találkozásaim emberarcát” – emlékezett vissza a megnyitón Benkő a világtól már akkor is elzárt diktatúrával történő első találkozására.

https://hvg.hu/360/20250426_Eszak-korea-vaczi-gergo-idegenvezeto-interju-turistak-phenjan-diktatura

Öt évvel később újra odautazhatott. „1989-ben Phenjanban rendezték meg az utolsó Világifjúsági Találkozót, ahol a Képes7 magazin tudósítójaként fényképeztem. A nagyvilágnak mutatott gigantikus rendezvények mellett lehetőségem volt bepillantani a kulisszák mögötti hétköznapok világába is.”

Hozzászólások