Észak-Koreában értik a sötét és szarkasztikus humoromat – interjú a magyar idegenvezetővel, aki külföldieket visz az elzárt országba
9 perc
2025.04.26. 18:00
Váczi Gergő Észak-Koreába visz nemzetközi turistacsoportokat, munkája során eddig harminc alkalommal járt a világ egyik legelszigeteltebb országában. Bár jelenleg épp nem lehet turisztikai céllal utazni az országba, neki lehetősége volt futókat vinni az áprilisi phenjani maratonra. Milyennek ismerte meg az észak-koreaiakat, hogyan működnek a kirakatlátványosságok, és van-e bármilyen technológiai fejlődés az elzárt országban? És hogy kell összehajtani a Phenjan Timest, ha az ember nem akar bajba kerülni? – erről is beszélgettünk Váczi Gergővel.
Hogyan lesz egy magyar fiatalból Észak-Koreában idegenvezető?
Azt szoktam mondani, hogy két hónapos korom óta kapcsolatban vagyok Észak-Koreával. A nagyszüleim 1988-ban voltak kint három hetet a Koreai Néphadsereg meghívottjaiként. Van is fénykép rólam, amint két hónaposan a ferihegyi repülőtéren búcsúztatom őket. Úgy nőttem fel, hogy Észak-Korea mindig beszédtéma volt. Az volt a nagymamám első Európán kívüli útja. Valamelyik január elsején volt egy diavetítés a családi fotógyűjteményből, és nagyon érdekesnek találtam a phenjani képeket, mert rengeteg dolog emlékeztetett Magyarországra. Kíváncsi voltam a „magyar múltra”, és aztán
2016-ban, amikor Kínában éltem, az első éves megtakarításomból beiratkoztam egy észak-koreai útra.
Milyen hatással volt rád az ország?
Képzettségemet tekintve szociológus és antropológus vagyok, úgyhogy ilyen szemmel is néztem Észak-Koreát. Amikor visszatértem, elkezdtem beszámolót írni a családomnak és a barátaimnak. Akkor döbbentem rá, hogy átestem a ló túlsó oldalára: az rendben van, hogy sikerült kiiktatni a prekoncepcióimat, amit a különböző könyvekben, visszaemlékezésekben és a médiában olvastam, de már-már védekező attitűdöt vettem fel. Akkor elszégyelltem magam. Tudtam, hogy vissza kellene menni valamikor. Adódott egy gyakornoki lehetőség a pekingi székhelyű Koryo Toursnál, amire jelentkeztem, és amikor lejárt a három hónap, felajánlottak egy állandó pozíciót. Már korábbról volt idegenvezetői képzettségem, mert mindig is utazni akartam, illetve közben kezdtem rettenetesen kiábrándulni az akadémiai életből, és úgy döntöttem, hogy megállapodom ennél a cégnél. Túravezetőként és túramenedzserként helyezkedtem el náluk.
Hogyan készítitek fel a turistákat az útra?
Ha valaki jelentkezik egy túrára, akkor küldünk neki egy dokumentumot, amiben le vannak írva a követendő szabályok és egyéb praktikumok. Minden egyes túra előtt van egy „pretour briefing”, ahol elismételjük a szabályokat. Ez az alkalom túravezetőként számomra is nagyon fontos, mert már akkor nagyjából meg tudom mondani, hogy ki az, akire figyelni kell. Itt már belehelyezzük a turistákat egy olyan közegbe, ahol ha fizikailag nem is, de mentálisan már valamilyen szinten Észak-Koreában vannak. A kérdéseik alapján meg lehet mondani, hogy ki az, aki próbálja majd feszegetni a kereteket. Volt olyan, akit még indulás előtt le kellett emiatt tiltanom a túráról. Ő konkrétan Kim Dzsong Un húgával akart találkozni.
Nem precedens nélküli, hogy egy külföldi állampolgárt letartóztatnak Észak-Korában. Melyek a legfontosabb szabályok, amelyeket be kell tartani?