Igazolható-e az a tendencia, hogy egyre korábban és egyre drasztikusabban csökken a férfiak tesztoszteronszintje?
Az utóbbi időben trendszerűen romlik a férfiak hímivarsejt-termelése. Ez a romlás generációról generációra igazolható, sőt, már ötéves periódusban is kimutatható, ahogy azt feltárta az Andrológiai Centrumban elvégzett kutatásunk is. Ez azért is fontos, mert a hímivarsejt-képzésben óriási szerepe van a tesztoszteronnak a herében termelt endogén tesztoszteron révén. Amellett, hogy romlik a férfiak nemzőképessége, egyre gyakrabban fordul elő az is, hogy alacsonyabb a tesztoszteronszintjük. Faramuci helyzetet teremt, hogy
a kívülről bevitt tesztoszteron fogamzásgátló hatású, tehát ha valaki tesztoszteronpótlásra szorul, számolnia kell azzal, hogy a nemzőképessége csökken vagy akár meg is szűnhet a kezelés során.
A tesztoszteronszint-csökkenés egyébként természetes az életkor előrehaladtával, ám ha idő előtt történik, az problémás: ezt nevezzük andropauzának vagy férfiklimaxnak.
https://hvg.hu/360/20241030_szorongas-ferfiak-gyerekkor-csalad-parkapcsolat-munka
Miként zajlik ez a folyamat?
A tesztoszterontermelés már magzati korban elkezdődik, sőt a 16. héten az egészséges fiúgyerekek tesztoszteronszintje megközelíti azt a csúcsot, ami pubertás után várható. Ezután visszaesik majdnem annyira alacsonyra, mint a lányoké. Két-három hónapos korban lezajlik egy úgynevezett minipubertás, ami, bár nagyon rövid ideig tart, mégis jelentős, körülbelül 50 százalékos növekedést jelent – ez a folyamat felelős a hímivarsejt-előalakok kialakulásáért. A pubertásig ismét szinte a nullát közelíti, majd 12–17 éves korban egészen a maximumig megy fel.
17 éves korban dübörög a tesztoszterontermelés, és ilyen is marad egészen 30 éves korig, amikor a csökkenés elkezdődik, a szabad hormonszintet tekintve évente nagyjából 1 százalékban. Így jutunk el oda, hogy ma az átlagpopulációban a 65 éves férfi korosztály 25 százalékánál, tehát minden negyedik férfinél jelentkeznek az alacsony tesztoszteronszint tünetei.
Nem mindegy azonban, hogy a csökkenés magasabb vagy eleve alacsonyabb szintről indul, hiszen utóbbi esetben hamarabb okozhat problémákat.
Tesztoszteron, izmok és tápanyagok
A tesztoszteron az izomnövekedés, a zsíranyagcsere, a csontsűrűség és az általános jóllét kulcsfontosságú hormonja. Férfiaknál főként a here, a nőknél pedig a petefészek termeli (és mind a két nem esetében minimális mennyiséget termelnek a mellékvesék is). Az életkor előrehaladtával a szervezet természetes tesztoszterontermelése, így az izomépítésre való képesség is csökken.
A tesztoszterontermelésre a legrosszabb hatással a túlsúly, az alultápláltság és a kortizol (stresszhormon) magas szintje van. Ezeket testmozgással, megfelelő táplálkozással és pihenéssel tudjuk ellensúlyozni.
Az extrém magas fehérje-, illetve ehhez társuló kifejezetten alacsony szénhidrát- és zsírbevitel nem jó. A fehérje segít az edzés során károsított izmok regenerációjában és növekedésében. Különböző kutatások testsúlykilogrammonként 1,2–2,5 gramm fehérje fogyasztását ajánlják naponta az edzés intenzitásától és rendszerességétől függően. Ugyanakkor túlzásba is lehet vinni, kilogrammonként 3,4 gramm fehérje fogyasztása felett egyes kutatások szerint csökken a szervezet természetes tesztoszterontermelése.
A szénhidrát a megfelelő energiaszint fenntartásáért felel. Elegendő energia hiányában pedig lassabb a regeneráció, és növekszik a kortizolszint, ami a tesztoszteronnal ellentétes hatást gyakorol az izomnövekedésre. A zsír pedig azért fontos, mert a tesztoszteron a szteroidok közé tartozó hormon, amely koleszterinből szintetizálódik.
A makrotápanyagok mellett fontosak a megfelelő mikrotápanyagok is, ezek közül a cink, a magnézium és a D-vitamin áll a toplistán. Fontos még megemlíteni a kreatint, amely ugyan nem közvetlenül a tesztoszterontermelést befolyásolja, de növeli az edzésteljesítményt, és segíti az izomnövekedést. Az alkohol rövid távon és kis mennyiségben még akár növelheti is a tesztoszteronkoncentrációt a férfiakban, a fogyasztása azonban hosszú távon már káros.
Pozitívan hat a tesztoszterontermelésre a fizikai aktivitás, különösen a nagy izomcsoportokat mozgató gyakorlatok – például a guggolás, a súlyemelés, a fekvenyomás és az evezés. A felesleges zsírtartalékok csökkentik a tesztoszterontermelést, az edzéssel ezek is hatékonyan csökkenthetők.
Az edzés után (és általánosan is) fontos a megfelelő pihenés és regeneráció, ennek hiányában ugyanis növekszik a szervezet kortizolszintje. Ez utóbbi szempont főleg a középkorú és idős korosztály esetében kiemelten fontos. Ugyanakkor a túledzés a fiatalok számára is megterhelő, de előfordulhat, hogy a hatásait csak később érzik meg.
Szentirmai Áron
Mi az oka, ha a normálisnál korábban következik be a tesztoszteronszint csökkenése?
