„Fiatal koromban a fejemben általában húszoldalnyi szöveget őriztem, és csak akkor írtam le, amikor már ennyi volt” – nyilatkozta 2021-ben Krasznahorkai László, aki csütörtökön az irodalmi Nobel-díj éveken át tartó várományosi pozíciójából az elismerés birtokosává vált.
„A közép-európai hagyomány nagy epikus írója, azé a hagyományé, amely Kafkától Thomas Bernhardig terjed, és az abszurd meg a groteszk túlzás jellemzi” – indokolta a döntést Anders Olsson, a Nobel-bizottság elnöke. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia az 1954-ben Gyulán született magyar alkotó „lebilincselő és látnoki életművét” értékelte, „amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”. Korábbi méltatói között találjuk Susan Sontagot, aki „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte.
Személyesen is találkoztak. Amikor Krasznahorkai a Háború és Háború című regényén Allen Ginsberg lakásán dolgozott New Yorkban, Susan többször felkereste, mert ismerte Tarr Bélát, és kíváncsi volt rá, hogy ki az az inspirátor, akinek azonos című regényéből a rendező a hétórás Sátántangó című monumentális alkotását merítette. Tarr 1985-től szinte kizárólag a most Nobel-díjat kapott író könyveiből, illetve forgatókönyvei alapján dolgozott, Krasznahorkai pedig minden fontos döntésében segítette rendező barátját.
