A klímaváltozás elleni küzdelemben legtöbbször csak arra koncentrálunk, mire cseréljük a tartós forróság miatt kipusztuló növényeinket, például a nyugati tujákat, tiszafákat, cukorsüveg fenyőket. Az azonban pont annyira lényeges, hogy az alternatív fajok hogyan tudnak ellenállóbbak lenni. Ennek kulcsát pedig olyan, a genetikai változatosságot őrző projektek és természeti értékek jelentik, mint a tápiószelei Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ, a Natura 2000-es területek vagy épp a mezők és legelők hajdani határjelző öreg tölgyeinek mikroélőhelyei.
A projektek jelentőségéről, az élelmiszer-biztonságban betöltött szerepéről Dr. Bordács Sándorral, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Budai Campusának Növénytani Tanszékének adjunktusával beszélgettünk.
Mi a különbség a biológiai sokféleség és a genetikai sokféleség között?
Az életünket globálisan határozza meg a tény, hogy hazánk éghajlata 50-100 éven belül szinte minden klímamodell szerint drasztikusan átalakul, miközben az átlaghőmérséklet 0,1-0,2 fokkal növekszik évente. A változást kertészként mégis inkább a vízigényes évelők, mint a begónia vagy gyöngyvirág helyett ültetett ligeti zsálya vagy cickafark példáján keresztül érthetjük meg. Az egyes fajok eltérő élőhelyi és ökológiai igényekkel bírnak, így választhatunk szárazságtűrőbb vagy épp nedvességkedvelő alternatívákból éppúgy, mint fény- vagy árnyékkedvelő társaikból a sikerhez.
Bordács Sándor
Veres Viktor
A teljes képhez azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a genetikai sokféleség kérdését sem – hangsúlyozza Bordács Sándor, aki nyáron Szentkúton, a Muzsikál az erdő eseménysorozat részeként tartott előadást a témában. A MATE oktatója szerint a változó környezetben az ökológiai stabilitás megőrzéséhez legtöbbször a biológiai sokféleségre terelődik a figyelem, az erdészeti fajoknál vagy gyümölcsfajtáknál így kerülnek képbe mediterrán, balkáni vagy épp elő-ázsiai fajok, emellett azonban a genetikai sokféleség is egyre rosszabb helyzetben van, részben szintén az emberi tevékenységek miatt. A szakértő kiemeli:
a földi életről nem beszélhetünk genetikai sokféleség nélkül.
Szélsőséges példa erre Noé története, miszerint minden fajból kettő kapott helyet a bárkán.
