Nem minden befektetés tisztán racionális döntés eredménye. Az atipikus eszközök – műtárgyak, ékszerek, autók, órák – megvásárlása gyakran annyira erősen kapcsolódik az ízléshez, a vágyakhoz vagy az önkifejezéshez, hogy nehéz meghatározni, hol ér véget a vágy, és hol kezdődik a pénzügyi logika. Aki ilyesmit vesz, sokszor legalább annyira élményt, szépséget vagy társadalmi státuszt vásárol, mint értéktartó vagy értéknövelő vagyonelemet, bár persze az utóbbi szempont is megjelenhet. A vagyonos magyar ügyfélkör viselkedését közelről látó szakemberek szerint e döntésekben az érzelmi és a racionális szempontok szinte mindig összecsúsznak, és az utóbbi években érezhetően erősödött az igény arra, hogy a megtakarítás egy része kézzelfogható tárgyakban jelenjen meg.
Bálint Attila, a Raiffeisen Bank privátbanki üzletágának vezetője jellemzően olyan ügyfelekkel találkozik, akik életvitelük alakításában az átlagosnál jóval tágabb mozgástérrel rendelkeznek. „A privátbanki ügyfelek életstílusukban is eltérnek a többiektől, természetesen az anyagi lehetőségeik miatt. Nemcsak kulturális eseményekre járnak a világ különböző pontjaira, hanem például helikopterrel afrikai szafarin vesznek részt, vagy éppen a Föld különböző pontjain vitorláznak.” E közegben magától értetődő, hogy erős az érdeklődés olyan tárgyak iránt, amelyek személyes örömöt okoznak, és hosszabb távon akár értéktartó funkciójuk is lehet. Az elsődleges szempont azonban a szakember tapasztalatai szerint nem ez, ügyfeleik inkább gyönyörködnek a nagy értékű tárgyakban.
A befektetési szempont nemritkán a kortárs művészetben jelenhet meg: a fiatal művészek alkotásaiban sokan növekedési potenciált, felértékelődési lehetőséget látnak. Különösen azokra igaz ez, akik már örökölt klasszikus műtárgyakkal rendelkeznek, és valami frissebbet keresnek az otthonukba.
