Talán mindenkinek van néhány vicces, meghökkentő vagy éppen traumatikus élménye az iskolai szexuális felvilágosításról, ahol egy szerencsétlenül járt osztályfőnök, biológiatanár, esetleg az iskolapszichológus vagy egy civil szervezet munkatársa próbálta elmagyarázni, hogyan is működik a pubertáskor, az emberi szexualitás, és milyen változatos nemi betegségeket lehet kapni tőle. A magyar szexuális nevelés talán nem teljesen Európa sereghajtója, de azért az élvonalban sincs, sőt a 2021-es gyermekvédelmi törvény bevezetése óta egyre gyorsabban haladunk a rossz irányba, ha a nemzetközi ajánlásokat nézzük.
A WHO (az ENSZ Egészségügyi Világszervezete) 2018-ban megfogalmazta: az átfogó szexuális felvilágosítás központi szerepet játszik abban, hogy a fiatalokat felkészítse egy „biztonságos, eredményes és kielégítő életre egy olyan világban, ahol a HIV és az AIDS, a nemi úton terjedő fertőzések (STI-k), a nem kívánt terhességek, a nemi alapú erőszak és a nemi egyenlőtlenség továbbra is jelentős kockázatot jelentenek jóllétükre”.
https://hvg.hu/360/20241214_hvg-viszik-magukkal-lacsny_eva_szexualterapeuta_interju-felvilagositas_onbecsules
Tehát az eredményes szexuális nevelésnek többről is kellene szólnia, mint hogy a gyerekek megértsék például a szexualitással kapcsolatos biológiai folyamatokat, a nemi úton terjedő betegségeket vagy a védekezés fontosságát és módszereit, ami sajnos még mindig gyakran kimerül egy sematikus és életidegen prezentációban. Kétség nem fér hozzá, hogy ezek fontos témák, bár érdemes megjegyezni, hogy a nők számára elérhető, rendkívül sokszínű fogamzásgátlási módszerek könnyen háttérbe szorulhatnak még a terehességmegelőzés fókuszú oktatásban is.
A feltételes mód nem véletlen, nehéz ugyanis feltérképezni, mit is hallanak a magyar diákok az iskolákban szexuális felvilágosítás címén.
Magyarországon a kormány elsősorban a család és szülők kompetenciájaként kezeli a szexuális nevelést, bár az iskolákban is elő-előkerül a témakör. Létezik például az évfolyamokon átívelő, családi életre nevelés (CSÉN) tananyag, ám ezt erősen áthatja a hagyományos családmodell és erkölcsiség, ami nem feltétlenül hasznos egy tinédzser vagy fiatal mindennapi életében. A CSÉN jegyében a heteroszexuális házasság és gyermekvállalás egyértelműen pozitív fényben tűnik fel, és az anyag alapvetően erősíti a nemi sztereotípiákat – bár sok múlhat azon, hogy a pedagógus hogyan tálalja a családi élet témáit.
A magyar iskolákba civil szervezetek is bemehetnek a szex és szexualitás témakörében előadást tartani, kivéve persze, ha LMBTQ-témákkal is foglalkoznak – ugyanis ez a gyermekvédelmi törvény értelmében szigorúan tilos. Ezen kívül viszont nem sok megkötés van, így szülőként nehéz követni, hogy a gyerekeket pontosan milyen szellemiségben próbálja felvilágosítani az előadó. A szervezettől függően a diákok kaphatnak erősen konzervatív vagy akár vallásos perspektívát, de jóval liberálisabb oktatást is.
https://hvg.hu/360/20251103_szexualis-felvilagositas-Magyarorszag-Lengyelorszag-Ausztria-Romania-Gorogorszag-eurologus
Magyarországon szerencsére nem gyakori a szakmailag erősen kifogásolható, a teljes absztinenciára épülő szexuális nevelés, de kormányzati vonalon egyértelműen a stabil, monogám, heteroszexuális kapcsolatok jelentik az etalont, míg az alkalmi szex vagy a nem monogám életmód inkább morális probléma, amit ráadásul sok oktató egyértelműen azonosít a nemi úton terjedő betegségekkel. (A 2010-es években szerzőnk iskolájában például éppen egy ilyen szellemiségű előadó jelentkezett.)
Francia reform, osztrák példamutatás
Bár a szexuális felvilágosítás nem „európai hatáskör” – az Európai Unió működéséről szóló szerződés (TFEU) 6. cikke kimondja, hogy az EU támogató szerepet tölt be az oktatás és az egészségpolitika területén, amely továbbra is a tagállamok felelősségi körébe tartozik –, az EU mégis igazodik a nemzetközi ajánlásokhoz.
A tartalmi káosz és az idejétmúlt tananyag azonban nem csak magyar probléma. A nemiséggel kapcsolatos oktatás még ma sem feltétlenül része a szexuális és párkapcsolati nevelés tantervének szerte Európában. Bár számos ország bevonta az iskolai oktatásba a szexuális felvilágosítást és/vagy az érzelmi és kapcsolati nevelést, még mindig sok tagállam ellenáll az európai gyakorlatnak, köztük Magyarország is, amely nincs egyedül a morális konzervativizmussal: Lengyelországban és Bulgáriában is tabuvá vagy akár törvénytelenné vált a nemi identitással és az LMBTQ-jogokkal kapcsolatos oktatás, bár a jogi háttér változatos.
Más országok, például Franciaország azonban épp azon van, hogy átfogóbb, nyitottabb és a diákokat több területen segítő szexuális nevelést honosítson meg az iskolákban. „A beleegyezésről és a szexuális erőszakról szóló témák korábban részei voltak az oktatásunknak, de a #MeToo után központi jelentőségűvé váltak” – mondja Didier Valentin, aki húsz éve foglalkozik érzelmi és szexuális neveléssel francia középiskolákban, szakközépiskolákban és szakiskolákban. Az országban épp most, a 2025–2026-os tanévtől kezdve vált a tanterv szerves részéve az érzelmi, kapcsolati és szexuális nevelés (franciául: Éducation à la vie affective et relationnelle et à la sexualité, EVARS).
A franciák ezzel a magyarhoz kicsit hasonló, felügyeletlen, rosszul definiált és területenként ingadozó szexuális oktatást cserélték le egy központi koncepcióra, a szakemberek nagy örömére.
Svédországban és Finnországban a szexuális felvilágosítás kötelező része az oktatásnak, és olyan tantárgyakba integrálják, mint az egészségnevelés és a biológia. Németország átfogó szexuális felvilágosító programot kínál az általános iskolától a középiskoláig, amely nemcsak a biológiát, hanem a beleegyezést, a párkapcsolatokat, a szexuális irányultságot és a nemi identitást is lefedi.
Az oktatás Belgiumban is kötelező, de a megvalósítás módja Flandria és Vallónia között eltérő. Ausztria az iskolákban kínál szexuális felvilágosítást, amely a tanterv része az általános iskolától kezdve. Ahogy az osztrák Der Standard napilap magyarázza: „A szexuális felvilágosításon ma már az iskolai oktatás olyan formáját értik, amely kisgyermekkortól – a gyermekek életkorának megfelelő módon – egészen felnőttkorig zajlik”, a szexualitást pedig „az emberben rejlő pozitív potenciálként” értelmezi.
Sereghajtók
Olaszországban a szexuális felvilágosítás továbbra is csak illúzió: „A Cecchettin-ügy nyomán – írja Claudia Torrisi az Internazionaléban – Giuseppe Valditara oktatási miniszter bemutatott egy iskolai tervet, Kapcsolati nevelés címmel. (A 22 éves Giulia Cecchettint 2024-ben brutálisan meggyilkolta egy középosztálybeli fiatal férfi, aki életfogytiglanra ítéltek. Az eset újra középpontba állította a nők elleni erőszak ügyét Olaszországban.) Ez egy választható, tanórán kívüli kurzus, amit az évek óta a témával foglalkozó szervezetek elégtelennek tartanak. Az iskolai szexuális és érzelmi nevelésre eredetileg 500 ezer eurót szántak, végül azonban a tanárok a meddőségmegelőzéssel kapcsolatos képzésére fordították. Az 1975-ös első próbálkozás óta tizenhat javaslatot utasítottak el a szexuális felvilágosítás bevezetésére az iskolákban.”
A helyzet a litván iskolákban sem rózsás, a szexuális nevelés témakörei nagyon egyenetlenek és gyakran töredezettek. Bár a szexuális felvilágosítás sok iskolában része a tantervnek, a gyakorlatban ritkán találkoznak vele a tanulók, és amikor mégis, gyakran lelkesedés nélkül adják át nekik a tudnivalókat.
Romániában a szexuális felvilágosítás továbbra is tabu, írja a HotNews. Nemrégiben vezettek be egy „egészségnevelés” nevű tárgyat, amit biológiaórák keretében lehet oktatni. Bár az oktatási törvény kimondja, hogy az egészségnevelés kötelező tantárgy az óvodai oktatásban, 2022-ben a román parlament előírta a szülői beleegyezést a 8. évfolyamtól kezdődően, miután évtizedeken át heves viták folytak már magának a „szexuális felvilágosítás” kifejezésnek a használatáról is.
Hasonló a helyzet Bulgáriában, ahol a szexuális felvilágosítás nem külön tantárgy, ehelyett a „biológia és egészségnevelés” oktatásába integrálták a középiskola 3. évfolyamától az 5. évfolyamig.
Görögországban a szexuális felvilágosítást a „jóllét” nevű tantárgy részeként oktatják – amelybe a „környezet, a társadalmi tudatosság és felelősség, valamint a kreativitás és innováció témaköröket is belezsúfolták. Azonban mivel a tanárok szabadon dönthetnek arról, mely témákat fedik le, és mennyi időt szánnak rájuk, a szexuális felvilágosítás gyakran háttérbe szorul, és kevésbé „érzékeny” témák váltják fel.
Lengyelországban hosszú ideig az egyetlen témába vágó tantárgy a családi életre nevelés volt. A 2025–2026-os tanév kezdetével azonban bevezettek egy új, nem kötelező tantárgyat, egészségnevelés néven. Ennek a tantárgynak a szexuális egészséget is érintenie kellene, ami a Jog és Igazságosság Párt (PiS) számára érzékeny pont. Az ellenzékbe került populista párt magyar fülnek ismerősen csengő álláspontja szerint a program
káros elemeket tartalmaz, a többi között a szexualitás elválasztását a szerelemtől, a házasságtól és a családtól, az abortusz egészségügyi szolgáltatásként való népszerűsítését, valamint a nemi ideológia terjesztését.
A Lengyelországban igen befolyásos katolikus egyház szintén „családellenesnek” és „nemi stabilitást megbontónak” minősítette az órákat, azzal érvelve, hogy „erkölcsileg romlásba sodornák a gyerekeket.”
https://hvg.hu/360/20251217_Tota-W-Arpad-Kicsereltek-a-nepemet-amig-aludtam-Szolo-utca-tuntetes
De miért is van ez a sok hűhó az iskolai szexuális nevelés körül? Nyilvánvalóan minden szülő kicsit másképp képzeli el mit, és milyen életkorban kellene hallania a gyerekének az emberi szexualitásról, és ki a legalkalmasabb ennek elmagyarázására. Azonban a szex és nemiség megértése közösségi probléma is.
A legegyszerűbb példa a beleegyezés fogalma. Beleegyezésnak számít-e a ráutaló magatartás például a vetkőzés? Vagy a bólogatás? És tud-e valaki beleegyezést adni, ha éppen nem józan? Vagy visszavonható-e ez a beleegyezés az aktus közben?
Ezeknek a kérdéseknek a többségén még lehet, hogy a szexuálisan aktív magyar felnőttek egy része is vitatkozna, pláne az iskolás korú fiatalok, akik még most fognak fontos döntéseket meghozni a testükről, partnerükről, vagy éppen, még ha a magyar kormány ezt ellenzi is, nemi és szexuális irányultságukról. A jól felépített szexuális felvilágosítás védi is a fiatalokat, főleg a nőket és szexuális kisebbségek tagjait, akiknek sokkal gyakrabban kell nemkívánatos magatartással vagy egyenesen erőszakkal szembesülniük.
A cikk a PULSE-projekt keretében készült, amely egy európai kezdeményezés a határokon átnyúló újságírói együttműködés támogatására. A közreműködők Lisa Nimmervoll (Der Standard, Ausztria), Ieva Kniukštienė (Delfi, Litvánia), Ana Somavilla (El Confidencial, Spanyolország), Ștefania Gheorghe (HotNews, Románia), Marina Kelava (H-alter, Horvátország), Desislava Koleva (Mediapool, Bulgária) és Giota Tessi (Efsyn, Görögország).
https://hvg.hu/elet/20240424_jambor-eszter-testsuli-szex-szexedukacio-felvilagositas-szexpozitiv-szemlelet-tabu-kommunikacio
Nyitókép:
-
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
