Valószínűleg lehetetlen olyan egész estés mozifilmet csinálni a nürnbergi perről, amely egyszerre lenne képes kielégíteni az átlagos moziba járó és a téma iránt komolyabb érdeklődéssel bírók igényeit. Ez már csak dramaturgiai szempontok alapján is képtelen vállalkozás volna, hiszen a pernek 23 vádlottja volt (technikailag 21+2, mivel Martin Bormannt távollétében ítélték el, míg dr. Robert Ley öngyilkos lett a börtönben a vádemelés után, de még az első tárgyalási nap előtt), akiknek az egyenként való érdemi bemutatása kitenne egy közepesen unalmas dokumentumfilmet, és akkor még a vád képviselőiről és a dráma egyéb szereplőiről nem is beszéltünk.
Nem véletlen, hogy mind ez idáig két figyelemre méltó próbálkozásra futotta a filmszakma részéről, az első az 1961-ben bemutatott Ítélet Nürnbergben című film volt, amelynek egy apró szépséghibája, hogy nem a náci felső vezetés peréről szólt, hanem egy későbbi, a Harmadik Birodalom bírói karát elítélő tárgyalást mutatta be, fiktív szereplőkkel. A film jól rezonált a korabeli igényekre, hiszen a 12 dühös ember után futószalagon gyártották az amerikai filmstúdiók a tárgyalótermi drámákat, így két Oscar-díjat is begyűjtött. Ráadásul az Ítélet Nürnbergben még a politizáló amerikai filmek korszakában készült, így nem habozott feltenni a kellemetlen kérdéseket a nemzetközi jog következetes alkalmazásával kapcsolatban.
A második nekifutás egy kétrészes minisorozat volt az ezredfordulón, amelynek a főszereplője az Alec Baldwin által megformált Robert Jackson, a per amerikai ügyésze volt. A próbálkozás felemásra sikeredett, igyekeztek figyelni a részletekre, noha a dramaturgia gyakran felülírta a történelmet benne, és sokszor talán kissé unalmasnak is hatott, összességében elmondható róla, hogy lényegesen jobb produkció lett, mint amit az ember egy olyan filmtől várna, amelynek a főszereplője Alec Baldwin.
Ha jó a film, nem baj, ha nincs túl sok köze a valósághoz
Minden bizonnyal ez a nehezen megfoghatóság az oka annak, hogy bár a cím félrevezető, de a Nürnberg sem a Harmadik Birodalom vezetőinek elítéléséről szól, az évszázad pere pusztán kulisszaként jelenik meg egy másik drámában, ami két ember, Hermann Göring (Russell Crowe), a náci Németország egykori második legfontosabb embere és Douglas Kelley őrnagy (Rami Malek), az amerikai katonai hírszerzésnél szolgáló pszichiáter kölcsönös manipulációkkal terhelt intellektuális játszmája.
Russell Crowe Hermann Göring szerepében
Facebook / Vertigo Media
