A minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy vannak olyan fontos témák, amelyeknek minél több emberhez el kell jutniuk. Cikkünket ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.
„Szívesen megtalálnám azt a nénit, aki hosszú évekkel ezelőtt, amikor nyugtalanságomban fel-alá járkáltam a metróban, megkopogtatta a mellette lévő helyet, és barátságosan így szólt: »Gyere csak, ülj le ide mellém«” – eleveníti fel a harmincas éveiben járó Luca bipoláris zavarának tíz évvel ezelőtti nyomasztó tetőfokát. „Leültem, és a néni kedvesen érdeklődött, hogy hogy vagyok. Makogtam valamit, aztán meg leszálltam, később meg is gyógyultam ebből az epizódból, de még ennyi idő után is meleg szívvel gondolok a nénire, ahogy segíteni próbált és kirántott abból a helyzetből” – meséli.
https://hvg.hu/360/20250513_Bipolaris-affektiv-zavar-manias-depresszio-tunetei-kezelese-terapia-kutatas-Pecsi-Tudomanyegyetem-Tenyi-Tamas
Nagyon kevesen olyanok, mint az említett hölgy. Aki a konvenciókhoz képest máshogy viselkedik, arra a legtöbben legyintünk, hogy „ivott/szívott/bolond”, és ritkán merül fel bennünk, hogy az illetőnek segítségre lehet szüksége.
Pedig a furcsa fellépés gyakran jelentheti azt, hogy az egyén bajban van – még akkor is, ha „ivott/szívott/bolond”.
Megrázó élmények
De mit jelent egyáltalán a zavartság? A helyzethez nem illő – túl lassú vagy túl gyors, akár koordinálatlan – mozgás vagy mozdulatlanság, összefüggéstelen beszéd, tér-idő érzékelés elvesztése, esetleg a valósággal való kapcsolat megszakadása. Teljes beszűkülés és szétesett állapot is jellemző lehet, az illető elveszettnek, eltévedtnek tűnhet – sorolják a jeleket az ismeretterjesztő orvosi oldalak.
Ezek mögött a tünetek mögött azonban sokféle állapot, súlyos betegség is megbújhat, a leggyakoribbnak vélt alkohol- és a kábítószerfogyasztás csak az egyik a palettáról. Akár neurológiai (többek között stroke) és pszichiátriai (pszichózis, amely többféle kórból eredhet; illetve poszttraumás stressz zavar) állapotok jele is lehet. Ugyanakkor egy nagyobb lelki krízisé is, amikor az illető nagyon maga alatt van, történt vele valami megrázó esemény, akár egy sokkoló tragédia: egy szerette hirtelen halála, egy váratlan szakítás, megcsalás, a munkája, vagyona elvesztése – és esetleg öngyilkossági késztetései is vannak ezek miatt.
Cry for help
Természetesen a legjobb szándékok mellett sem könnyű a beavatkozás. Minden segítségnyújtást mérlegelendő kérdések előznek meg: helyes dolog-e, ha segítek, mi van, ha tolakodásnak fogja venni a másik, és esetleg agresszívan reagál? Akár veszélybe is sodorhatom magam?
„Ha nyilvános térben látunk zavartan viselkedő embert, felfoghatjuk úgy is, hogy ő jelet ad a világ felé, ez egy cry for help, egyfajta »nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek« – mondja Csürke József krízislélektannal foglalkozó kutató, tanácsadó, egyetemi oktató a HVG-nek. – Éppen ezért vehetjük úgy, hogy szimbolikusan segítséget kér tőlünk.”
A legtöbbször igaz ez az öngyilkosságot megkísérlőkre: a magyarországi fiataloknál 15 és 24 éves kor között ez a vezető halálok. Ők valójában nem meghalni szeretnének, hanem máshogy élni – olvashatjuk az öngyilkosság-megelőzési szakirodalmakban, azonban
lehetetlennek tartják az őket iszonyatosan őrlő problémát megszüntetni, és a probléma helyett, akármilyen fájdalmasan is hangzik ez, önmagukat szüntetik meg.
https://hvg.hu/elet/20250910_Ongyilkossag-megelozes-depresszio-pszichiatria-kezeles-gyasz-stigmatizacio-ebx
Szem előtt
Képzeljük el – sőt a legtöbbünkkel bizonyára megtörtént már –, hogy ott vagyunk egy tömegközlekedési eszközön, egy boltban vagy egy parkban zavartan viselkedő embertársunkkal. Ha az az első reakciónk, hogy gyorsan lelépünk onnan, akkor ezt érdemes újragondolni.
A legelső kérdés természetesen az, hogy az illető mutat-e agresszív gesztusokat. Ha igen, vagy akár veszélyes tárgy, például kés van nála, akkor semmiképpen ne próbáljuk csillapítani – tanácsolják a szakértők. Hívjuk a 112-t, és a diszpécserek intézkednek.
A segélyhívó értesítése egyébként szinte minden esetben ajánlott, ugyanis a krízishelyzetekre kiképezettek segítenek nekünk pontosabban felmérni a helyzetet.
Például hogy mennyire súlyosnak tekinthetők a frusztráltság jelei, vagy hogy megszólítsuk-e az illetőt. A riadóztatótt mentőknek vagy hatóságoknak viszont mi segíthetünk azzal, ha szemmel tartjuk a zavartan viselkedőt addig, amíg kiérkeznek a helyszínre. Ez olykor azt is jelentheti, hogy ha szükséges, tisztes távolságból követjük az illetőt, hogy majd meg tudjuk adni a tartózkodási helyét. Ezt vetette fel Zacher Gábor is a minap a 24.hu-n a szombat hajnalban eltűnt Egressy Mátyással kapcsolatban is: „Többen látták, hogy elfutott. Nem lehet utána futni?”
„A segítségnyújtó sokszor fél, miközben azt várja el magától, hogy ne féljen. Ez az ambivalencia megbéníthatja a cselekvését. Ezen úgy tudunk túllendülni, ha ott, az éles helyzetben elfogadjuk a saját érzéseinket, a saját félelmünket, és nem küzdünk ellene. Átéljük, tudomásul vesszük, és megértve és elfogadva önmagunkat és az érzéseinket megyünk bele a segítő helyzetbe” – ad hasznos tanácsot Oriold Károly, a Lélekben Otthon Alapítvány önkéntese a HVG-nek.
https://hvg.hu/360/20250405_Idosek-telefon-lelkisegely-szolgalat-oregedes-betegseg-magany-ongyilkossag-egeszsegugy-szocialis-ellatas-Delutan-Alapitvany
Oktatás laikusoknak
Az említett példákból is látszik, mennyire összetett a megfelelő segítségnyújtás kérdése. Hogyan tudjuk elérni, hogy a beteg vagy a krízisben lévő ember még a szakemberek érkezése előtt támogatást kaphasson, ugyanakkor laikusként ne rontsunk tovább a helyzeten?
Ezt próbálták elősegíteni ausztrál szakértők mintegy két évtizeddel ezelőtt az ún. mentális egészség elsősegély (MHFA, Mental Health First Aid) megalkotásával. Ezt a lakosság számára kifejlesztett, a mentális egészséggel kapcsolatos problémák és az öngyilkosság visszaszorítását célzó oktatási programot a világon sok helyütt, az Egyesült Államokban, skandináv országokban, Indiában is átvették, Magyarországon is ismert. A kurzus fő eleme a mentális egészséggel kapcsolatos tudatosság növelése, az attitűdök javítása és a segítő magatartás motiválása.
Lényege, hogy az elsősegélyt még a szakember által nyújtott segítség, illetve a krízishelyzet megoldódása előtt megkapja zaklatott lelkiállapotú embertársunk, bárhol is vagyunk – az iskolában, a munkahelyen, egy boltban, edzés közben, a társasházunkban vagy akár tömegközlekedési eszközön.
A protokoll kidolgozói azokból a tudományosan igazolt tényekből indultak ki, hogy a krízisben lévők fokozottan nyitottak a segítségre, motiváltak, hogy beszélhessenek a problémájukról, és erősen befolyásolhatók.
A krízishelyzetben az a legfontosabb számukra, hogy minél előbb megnyugodhassanak, és csökkenjen a belső feszültségük.
A kép illusztráció
AFP/REMKO DE WAAL
A 8 lépés
A program pontosan meghatározza azt a nyolc lépést, amit be kell tartanunk, ha segíteni szeretnénk bajban lévő embertársainknak – olvashatjuk a Segítő kézikönyv a mentális egészségnyújtásról című, tanfolyamok számára kiadott 2019-es kötetben. Nézzük őket!
1. Kapcsolatteremtés
Mutatkozzunk be, és kérdezzük meg, őt hogyan szólíthatjuk. Fontos a fizikai biztonság és a nyugodt környezet, ezért húzódjunk félre, ha tudunk, hogy más ne halljon minket. Kérdezzük meg, mit szeretne a legjobban, mire lenne most a legnagyobb szüksége. Határozottan beszéljünk, minél rövidebb mondatokban, mert a zavart személy általában másfajta tudatállapotban van, és gyakran nem ért minket.
2. Az együttérzés kifejezése
Tartsunk végig szemkontaktust, forduljunk empatikusan az illető felé. Éreztessük, hogy nincs egyedül, hogy vele vagyunk. „Azért vagyok itt, hogy segítsek” – mondhatjuk. Hallgassuk meg a mondandóját, csak figyeljünk rá, nem kell megoldást keresnünk. Ha szükséges, diktáljunk számára lassú, nyugodt légzést.
3. Az érzések elfogadása
Hagyjuk, hadd öntse ki a szívét, ne állítsuk le a negatív érzéseket, dühöt, panaszkodást kifejező mondatait. Kínáljuk zsebkendővel, ha sír. „Teljesen érthető, hogy így érzel” – mondhatjuk.
4. Informálódás
Nem kell információt gyűjtenünk, csak azt kérdezzük meg, mire van a legnagyobb szüksége. Aktívan hallgassunk, ha akar, beszéljen annyit, amennyit szeretne, de ha nem, legyünk csöndben mellette. Tükrözzön figyelmet a metakommunikációnk: bólogassunk, dőljünk kicsit előre.
5. Hozzátartozók bevonása
Kérdezzük meg, ki az, akit maga mellett szeretne tudni, akinek megnyugtató lenne a közelsége. Ha nem tudjuk elérni a rokont, barátot, esetleg mi magunk kísérjük el hozzá. Bizonyosodjunk meg arról, hogy a pártfogoltunknak van hol aludnia, ennie, tisztálkodnia.
6. Beszűkültség tágítása
A krízis sosem érint egyformán minden életterületet, még ha az egyén beszűkült tudatállapotában így is érzi. Idéztessük fel vele, mi az, ami jól működik az életében, és ez bármi lehet: munka, hobbi, dolgok, amiket kedvel.
7. Sikeresen megoldott korábbi válságok felidézése
Legtöbbünknek akadtak már súlyos krízisei az életben. Rákérdezhetünk, hogy volt-e már hasonló, és azon hogyan jutott túl. Ha visszaemlékszik ezekre, nő az önbizalma, beszűkültsége pedig csillapodik.
8. Szakember bevonása
Ha úgy ítéljük meg, hogy súlyos a krízis, és önveszélyeztető az állapot, mindenképpen tárcsázzuk a mentőt, a rendőrséget, és ne engedjük el szem elől védencünket.
Ehhez a csomaghoz tartozik az is, hogy ha embertársunk nyugtalanul, feldúltan viselkedik, akkor az alábbi kommunikációs mintákat messziről kerüljük el: A bagatellizálást („Minden helyzetre van megoldás”), az értékítéletet és a kioktatást („Ez nem méltó egy családapához”) vagy az üres biztatást („Szedje össze magát!”). Ha pedig agresszívan viselkedik, ne legyünk vele szemben ingerültek, ellenségesek, és ne próbáljuk mozgásában korlátozni. Őrizzük meg a nyugalmunkat, lassan, nyugodtan beszéljünk, ne tegyünk hirtelen mozdulatokat.
„Hatékony, ha más önkéntes jelentkezőkkel akár azonnali netwörköt alkotunk, maximum 2-3 segítővel. Így az egyikünk jelen lehet a válságban lévő személy számára, míg a másikunk a megfelelő szakemberrel tartja a kapcsolatot” – javasolja Oriold Károly.
A kép illusztráció
AFP/MAGALI COHEN
Mi is rászorulhatunk
Ahogy a felsoroltakból látszik, ha segíteni szeretnénk, igen érett személyiségnek kell lennünk, fejlett érzelmi intelligenciával, ami a legtöbbünkről sajnos nem mondható el. Éppen ezért szólhatna mindnyájunknak a mentális lelkisegély kurzus, de megkérdezett szakértőink szerint Magyarországon ezt csak egyes magáncégek vehették eddig igénybe.
A tematikának egyébként létezik online elérhetősége, amelyből azt is megtanulhatjuk, hogy a segítőnek önmagán is segítenie kell. A krízishelyzetben való segítségnyújtás ugyanis magát a segítőt is megviseli. Egyrészt kikapcsolódást javasolnak a szakemberek annak, aki lelki elsősegélyt nyújtott (relaxálást, jógát, futást stb.), másrészt érdemes valakivel át is beszélni az átélteket. És ha egyszer netán nekünk lesz szükségünk ilyen jellegű segítségre, tudjuk, mi a teendő.
Ha nem tudjuk eldönteni, hogy beavatkozzunk-e, hallgassunk a hatodik érzékünkre vagy a lelkiismeretünkre. Ne legyünk közönyösek – ha mi nem tudunk vagy merünk, kérjünk fel másokat a segítségadásra.
Sosem tudhatjuk, hogy esetleg pont a mi támogatásunk által lesz-e elkerülhető a nagy baj” – biztat Csürke József.
https://hvg.hu/360/20250911_odor-kristof-interju-koos-boglarka-ongyilkossag-depresszio-szorongas-ebx
Nyitókép: Fazekas István
Ha úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as vagy 06 80 820 111-es telefonszámot!
Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
