„Ha a tíz körmömmel tartanálak,
húsod tépve menekülnél.
Menj és játssz: magamban már
megcsaltalak.
Lecserélnél engem egy jobbra,
sőt szebbre – édesem: én is
szabadultan ejtem le, amit unok,
csak mikor már zuhan,
kapok sikoltva utána.
Szerencse, hogy elkapni
sose tudom.”
A biografikus szemléletű versfogyasztó valószínűleg találgatná, hogy az elbocsátó üzenetet vajon nő írta férfinak vagy férfi nőnek. Az idézett Menj és játssz című vers szerzője Nádasdy Ádám, akiről Margócsy István irodalomtörténész egyszer azt mondta, hogy
par excellence szerelmi költő.
Amikor még „csak” nyelvész és az ELTE angol tanszékének oktatója volt, bekopogtatott a Szépirodalmi Könyvkiadóba egy kötetre való verssel. Márványi Judit szerkesztő azt mondta, ezek jó versek, de nem biztos, hogy menni fog a megjelentetésük. Miért nem? – érdeklődött a költő. Hát, válaszolta a szerkesztő, maga is tudja: a férfiszerelem miatt. Nádasdy meghökkent, mert úgy vélte, hogy a végül 1984-ben, Komolyabb versek címmel mégis kiadott kötet darabjairól bárki azt gondolhatná, hogy azok heteroszexuális kapcsolatról szólnak.
https://hvg.hu/360/20241226_hvg-nadasdy-adam-nyelvesz-konyv-interju
Unalmas polgár akart lenni, talán így is kerülve a szembenézést a másságával, hiszen azt önmaga előtt is titkolni igyekezett. Korán megnősült, örült a két lányának, de egyre mérgezőbben hatott a rejtegetett identitás. Válás lett a vége. Aztán 1978-ban beleszeretett Ivánba, akivel húsz évig, egészen a férfi haláláig együtt maradtak.
A versírás Nádasdynál az Istenhez fűződő viszonyon kívül a melegélettel kapcsolódott össze.
Ez segített abban, hogy elkezdjek kinyújtózkodni. Mintha addig egy kofferben éltem volna, és akkortájt kijöttem a kofferből
– mondta Károlyi Csabának 2016 decemberében az Élet és Irodalomban megjelent interjúban.
A HVG 2020-ban készített portréinterjút Nádasdy Ádámmal:
https://hvg.hu/360/202021_nadasdy_adam
