Nem a nyelvtudás öröklődik, csak a képesség, hogy a környezetünk nyelvét megtanuljuk – interjú Nádasdy Ádámmal

A nyelvészetet általában száraz tudománynak gondolják. Hogy tudott szórakoztató könyvet összeállítani az 1990 óta megjelent lingvisztikai cikkeiből, előadásaiból?

Nagyon kell szeretni azt, amivel foglalkozik az ember. Példaként szolgált Péter Rózsa kamaszkoromban olvasott, Játék a végtelennel című szórakoztató matematikakönyve. Komoly dolgokról tudományos alapon beszélt, de azt játékossággal eladhatóvá tette. Vagyis léteznek könyvek, amelyek emészthető formában, anekdotákkal fűszerezve adnak elő nehéz elméleteket. Komoly tanári gyakorlatom alatt megtanultam, mi az, amit le lehet nyomni a hallgatók torkán.

Az egyetemen alakult ki a nyelvtudomány iránti érdeklődése, amikor iráni szakra is beiratkozott, hogy Telegdi Zsigmonddal hosszasabban beszélgethessen a témáról?

Akkor én már végeztem angol és olasz szakon. Mind a kettőn elsősorban az irodalomra helyezték a hangsúlyt, és a nyelvészeti képzésemmel nem voltam megelégedve. Olyan professzort kerestem, aki a modern szemléletet is ismeri. Többen említették, hogy Telegdi professzor, aki még a történeti nyelvészeti iskolán nevelkedett, ezt a modernet is jól közvetíti. Így iratkoztam be hozzá, és mivel ő szigorúan véve iráni nyelvészetet tanított, gondoltam, legyen az. Ha asztalos lett volna, akkor beálltam volna inasnak a műhelyébe.

Jól értem, hogy a történeti nyelvészet és az új megközelítés úgy aránylik egymáshoz, mint a történész munkája a szociológuséhoz?

Nádasdy Ádám

Fazekas István

Igen, a történeti nyelvészet a XX. században szép eredményeket ért el, mondjuk a magyar nyelvről bebizonyította, hogy finnugor eredetű és az uráli nyelvek közé tartozik. De a csecsemő, amikor az anyanyelvét tanulja, nem fér hozzá nyelvészeti információkhoz, vagyis az ő nyelvtudását így nem magyarázom meg. Bizonygathatom annak történeti okait, hogy a víz szóhoz magas magánhangzójú toldalékok kapcsolódnak (vizet), míg a híd szóhoz mélyek (hidat), de Józsikának nem fogja ezt mondani a mamája. Józsika mégis tudja. Ezt hallja, és magában elraktározza. Szép, érdekes a történeti nyelvészet. Akár a régészet. Szívesen olvassuk, hogy amit a szenespincénknek gondoltunk, az eredetileg egy bazilika altemploma volt. Attól az még szenespince, és a szociológust az érdekli, hogy mit tartok benne.

Eldőlt már az ókori görögök óta folyó vita, hogy az anyanyelv formálja a gondolkodásunkat, vagy fordítva?