A magyar közélet és különösen a jogi témájú diskurzusok furcsa átmeneti állapotba kerültek: egyrészt előkerülnek az elszámoltatás kézzelfogható kérdései, sőt, akár alkotmányjogi dilemmák is, másrészt a napi nyilvánosságot az adok-kapok jellegű konfliktusok uralják.
Jo-GI-Oh!
Már javában kutattam a büntetőjogi forrásokat az e heti hírlevélhez, amikor
animesorozatokba illő párbaj alakult ki Magyar Péter és különféle exkormánypárti politikusok között Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Kabinetiroda – korábban a Rogán Antal által vezetett minisztérium – helyettes államtitkárának menesztése kapcsán.
Havasi sokáig a Fidesz, majd Orbán Viktor sajtófőnöke volt, illetve ő volt az őrzője Orbán egy kólásdobozának mind fölött. Kezdődött a történet azzal, hogy Havasi kellemetlen szócsatába keveredett múlt szombaton Magyar Péterrel a Karmelita bejárásán. Ezután az újdonsült miniszterelnök – a Magyar Közlöny 2026. évi 52. számának tanúsága szerint – a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter javaslatára azonnali hatállyal felmentette Havasit a tisztségéből.
Erre Gulyás Gergely, Rétvári Bence és Tuzson Bence is jelezte, hogy szerintük a felmentő határozat csak Rogán Antal javaslatára születhetett volna meg, mivel ő volt a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter. A Kabinetiroda azonban még nem szűnt meg, és jogilag azt már Ruff Bálint felügyeli, így gyakorlatilag már ő minősül a felügyelő miniszternek.
Biztos, ami biztos, Havasi hivatali visszaélés miatt fel is jelentette Magyar Pétert. Szerinte a miniszterelnök törvénytelen utasítást adott arra, hogy a Készenléti Rendőrség vezesse ki őt – holott állami vezetői igazolványa a felmentéséig valamennyi minisztériumba és közintézménybe történő belépésre feljogosította. Hogy a kivezetés valóban megtörtént-e, arról sajnos nincs videós bizonyíték. Így jelenleg sem megerősíteni, sem cáfolni nem lehet, hogy megalapozott-e Havasi feljelentése. (Amire Magyar még egy csípős utalással reagált.)
Gondolkodtam, hogy belekezdjek-e a felmentés, illetve a feljelentés elemzésébe, de őszintén szólva ennek nem lenne sok értelme: a történet tétje legfeljebb a médiapillanatok uralásáról szól. Viszont nem szerettem volna szó nélkül hagyni, így csak egy dolgot fűznék hozzá a történtekhez: a magyar jogrendszerben – de tulajdonképpen mindenhol máshol is világban – bevett dolog többlépcsős utaló szabályozási megfogalmazásokat alkalmazni.
Ez a kifejezés azt az esetet írja le, amikor az egyik jogszabály utal egy másikra, majd az akár egy harmadikra, így a teljes képet csak több helyről vett információ együttes értelmezésével lehet leszűrni. Ezért előfordulhat, hogy ha csak az egyik szabályt olvassa valaki, akkor eltérő és hibás következtetésre jut. Ezt tette Tuzson és Rétvári is, amikor pusztán a felmentő határozat szövegéből arra jutottak, hogy már nincs is Kabinetirodát vezető miniszter, így jogilag hibás az aktus.
Attól, hogy Rogán már nem miniszter, a Kabinetiroda még hivatalosan létezik 2026. június 15-ig – és megvan a jogutód is –, így a Havasit menesztő határozat jogszerűségét elég sziszifuszi dolog vitatni (az új kormány minisztériumairól szóló törvény, az új statútumrendelet és a kormányzati igazgatásról szóló törvény jogutódlásra vonatkozó szabályai értelmében).
Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy egyébként mennyire észszerűek ezek a félórás jogi kutatókörút nélkül teljesen félreérthető szabályozási csodák. Lehetne szörnyülködni, hogy az új kormány miért nem volt képes néhány nap alatt radikálisan közérthetőbbé tenni a jogot. De nem szabad elfelejteni, hogy
most éppen azok a – jogász végzettségű – politikusok botlanak el maguk is a nyakatekert metódusban, akiknek 16 évig semmi bajuk nem volt vele, és a legkisebb erőfeszítést sem tettek egy átfogó kodifikációs reform irányába. Sőt, kifejezetten inkább gyorsan meghozott, átláthatatlan vagy éppen a jogrendszerben belső önellentmondásokat gerjesztő jogszabályokkal árasztották el az országot.
Ezt a felfogást örökölte a következő kormányzat. Majd elválik, hogy tud-e rajta változtatni.
Kulturális hűtlenség
Jóval érdekesebb és jelentőségteljesebb kérdések merülhetnek fel például a Balásy-cégeknek adott sokmilliárdos kommunikációs megbízások vagy a 17 milliárdos NKA-pénzosztás háza táján. Mindkét esetben felmerült a hűtlen kezelés elkövetésének lehetősége. A Büntető törvénykönyv (Btk.) szerint hűtlen kezelést követ el az, „akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz”. Az elszámoltatás során felmerült ügyekben tehát azt kell vizsgálni, hogy az állami vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat betartották-e.
Az említett NKA-ügyben a – május elején a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő főigazgató-helyettesének jogi képviselője által tett – feljelentés például több olyan körülményt sorol fel, amelyek vagyonkezelői kötelességszegés gyanúját vethetik fel. Például:
- a 17 milliárd forintos támogatási összeg szétosztása során a megfelelő szakmai egyeztetéseket kihagyták;
- a folyamat a főigazgató személyes utasítására zajlott;
- a támogatási kérelmeket sürgetett eljárásban bírálták el;
- a kapcsolattartás sok esetben nem a hivatalos pályázatkezelő rendszeren keresztül zajlott, hanem telefonon, ami a feljelentés szerint jogszabályellenes lehetett;
- több esetben olyan kérelmeket is támogattak, amelyek nem feleltek meg a minimális követelményeknek sem;
- a munkatársakra nyomást gyakoroltak annak érdekében, hogy a problémás kérelmeket is befogadják;
- a feljelentés talán legsúlyosabb állítása az volt, hogy választókerületi alapon kértek adatokat a támogatásokról, ami felvetheti a közpénzek politikai célú felhasználásának gyanúját (erre utaló körülményt tárt fel később Nagy Ervin és Molnár Áron is).
Már 50 001 és 500 000 forint közötti, kisebb vagyoni hátrány okozása esetén is két évig terjedő szabadságvesztés járhat hűtlen kezelésért
– a többi összegről és a büntetési tételekről mindjárt szó esik.
