Első blikkre furcsának hathat programokat ajánló hírlevélben a semmittevés fontosságáról olvasni. Pedig anélkül nincs program, ahogy túlhajszolt emberekből sem lesz új társadalom.
A rommá dolgozott államférfi lovasszobra
Legutóbb nyáron írtam a haszontalannak mondott időtöltésről mint nem kapitalista logika mentén szerveződő gyakorlatról. A hírlevélben korábban is fel-felmerült, az ajánló részben mindig szerepel a pihenés fogalma:
a kulturális tevékenységnek, a kreatív alkotásnak nem ellentéte, inkább természetes párja a szemlélődés, a semmi csinálása.
Miután megszabadultunk 16 év munkaalapú társadalom-hazugságától, az „aki nem dolgozik, az ne is egyék”-őrületétől, a dolgozásba belehalás továbbra is ismert erény maradt. A levél kereteit szétfeszítené a munka-pihenés kapcsolat teljeskörű vizsgálata: válságok nyomán erősödő egzisztenciális nyomás, gendervetület, kapitalizmussal szemben elbukott társadalmi kísérletek, Marx, neurobiológiai tények, alapjövedelem körüli kérdések, éppen újabb hullámokat verő AI-para. Ebben a levélben mindehelyett a mai napig ismerős mintáról van szó: kezdődik az iskola, itt vannak a dolgos hétköznapok, a közbeszédből pedig nem tud kikopni a kikészülésalapú társadalom. Pedig végre meg is szabadulhatnánk tőle.
Pihenés igekötők idején
Lett egy utolérhetetlen tempót nyomó, 3-4 órákat alvó új miniszterelnökünk, van egy 16 óra alatt minek nekikezdeni a munkanapnak exminiszterelnökünk. Nemrég azon ment a parlamenti cikizés, hogy a hőkupolákkal terhelt nyáron ki mennyit nyaralt.
A kampánymunka utáni kiégésről – akár politikusokról, önkéntes civilekről vagy médiamunkásrokról van szó – sokkal kevesebb szó esik, mint a kampány megtolásáról.
A társadalmi újjászerveződés ideje valóban nem vakációs időszak, országok vezetői pedig nem híresek a work-life balance-nak csúfolt életmódtanácsadásról. Olyan rendszer után, mint amilyen a miénk volt, irdatlan teendő maradt. Feltárni, átnézni, megérteni, kimondani, behajtani, megszervezni, felépíteni mind munka. Nincs érintetlen szakterület, ahol ne szakadna rengeteg teendő bárki nyakába, aki felelős szerepet vállal az építkezésben.
Becsülendő mindenkitől, aki beszáll, de jó, ha nem őrül bele, mert megint nem lesznek elég erősek az alapjaink. Az emberek türelmetlensége érthető, miközben színvonalas átmenethez alsó hangon hosszú évekre van szükség. Várható volt, hogy ha valaha vége lesz Orbán Viktor rendszerének, azt évtizedekbe telik majd feldolgozni: felépíteni új mintákat a régi romjain, megpróbálni megérteni az érthetetlent, és kérlelhetetlenül szembesíteni. Mindez természetesen fárasztó, tudatos pihenés nélkül nem lehet épen végigcsinálni.
Ez az időszak a tevékeny munka miatt érzett örömről is kellene, hogy szóljon. Olyan új rendszerben, ahol társadalmi célokért dolgozni nem jelent egyet az önkizsákmányolással
– akár tanár, orvos, tűzoltó, nyomozó, művész, vagy közérdeket képviselő (?) politikus az ember. Hagyjuk végre az érintetteket is megnyomorító férfi munka hamis piedesztálra emelését. Abban nincs sok mulatság.
Madarak, séták, kertek
A semmittevés forradalma címmel még épp a Covid előtt jelent meg a Foglaltam neked helyedben már többször emlegetett Jenny Odell könyve, a téma hiánypótló összefoglalója. Ha ez a mű már ismert, két ideillő szöveget ajánlok még, amiket nemrég olvastam: más megközelítésből, de rokonfogalmakról mereng például Frédéric Gros A gyaloglás filozófiájában, vagy Rebecca Solnit Orwell’s Roses című esszékötete, ahol politikafilozófia tökéletesen összefér a kertészkedéssel.
A levél elején az adott időszakban látogatható kiállítást találtok, aztán napokra bontva következik a programajánlat. Észrevételek, reklamálás: n.balkanyi@hvg.hu.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
KIÁLLÍTÁS A HETEKBEN ROVATUNK
Hol? Dugattyús
Mi? Mocskos idők // Brunszkó „Nikon One” László kiállítása
Miről? „A graffiti festők mindig gondosan megörökítik munkáikat, amit annak idején amikor analóg géppel fotóztunk, rendesen beragasztottunk egy-egy tematikus fotóalbumba. És mivel analóggal fotóztunk, az előhívás folyamata, az ezzel járó költségek és persze a bizonyítékok miatt a tartalom szinte kizárólag a kész graffitikre összpontosult. Éppen ezért a legizgalmasabb történésekről, mint pl ahogyan festeni megyünk, a vonat mellett várakozunk vagy éppen magáról az akcióról, sokáig szinte semmi dokumentum nem maradt.” Na de most! Nikon One az egyik legismertebb, graffitiből érkező művész itthon, amit csinál, mindig érdemes megnézni. Most akár mögé is lehet tekinteni.
Mikor? Október 8-ig a Dugattyús nyitvatartási idejében
