tesztcikk

Fokozatosan tanult bele a dohányárusításba. 1993-tól nagyjából három évbe telt, mire átlátta az egész rendszert. Mivel eredetileg sem kereskedői, sem vállalkozói tapasztalata nem volt, az első időszak kemény volt. Aztán, hogy megtanulta, hogyan kell kereskedőként kommunikálni az emberekkel, s hogy sikerült a trafikáru mellé más terméket (könyvet, újságot, apró piperecikket stb.) is a kínálatba illeszteni, beindult a vállalkozása.

Aztán bő egy évtizedig „üzletileg szép korszak következett”. A boltocska központi helyen nyílt, a dunakesziek már-már belebotlottak, azt Kádár János is elismeri, hogy részben ez a magyarázata, hogy miközben akkoriban boldog-boldogtalan szabadáras termékként árulhatott dohányt, ő a masszív 10 százalékos árrésével tűrhetően tudott üzemelni. Aztán meg, az is számított, hogy tisztelte a vevőit. „Ha engem megtisztelt bárki, hogy betért a boltomba, akkor az a legkevesebb, hogy ezt azzal viszonozzam, hogy felálltam a székről” – mondja. Ebben az időben próbálkozott több bolttal és alkalmazottal is, de az utóbbi szűk egy évtizedben már csak egy boltra koncentrált. Be kellett látnia, hogy ’Kesziben egynél több trafikot nem bír tartósan a működőképességi szint felett tartani.