Szerethető függőségeink – Mit mond a zsűri? Fazekas István
Szerethető függőségeink címmel írtunk ki grafikai és fotópályázatot, az április 15-i határidőig pedig sokféleképpen szeretnénk megszólítani a bizonytalanokat, megerősíteni a magabiztosakat, és motiválni mindenkit, aki beküldené megörökített szenvedélyét. A szakmai zsűrit is kifaggattuk.
A legjobb pályamunkák, a kiállításra szánt alkotások kiválasztását szakmai zsűri végzi. A HVG fotóriportere, Fazekas István is tagja a négyfős döntőbizottságnak. A saját mániáiról és a beérkező fotókkal, grafikákkal kapcsolatos elképzeléseiről kérdeztük.
Munkácsi Márton-díjas, Balogh Rudolf-díjas, André Kertész alkotói ösztöndíjban részesült fotóriporter. Dolgozott az Esti Hírlapnál, a Blikknél, 2001 óta a HVG munkatársa. Sajtófotó-pályázatokon 1994 és 2017 között 24 díjat nyert. Számos csoportos és egyéni kiállítása volt, többek között a Műcsarnokban, a Nemzeti Galériában, a Néprajzi Múzeumban és a Müpában. Két saját albuma is megjelent.
Hogy változtak kamaszkorodtól máig a szerethető függőségeid?
Először szeretném tisztázni, én mit értek szerethető függőség alatt. Szerintem életünk során nagyon sok mindenről gondolhatjuk, hogy függünk tőle. Bizonyos értelemben ez így is van, de szerintem az igazi függőséget nem válthatja le egy másik szükségszerű, hogy elkísérje az embert élete jelentős részében (az intenzitása változhat, de a lényege, szerintem nem). Ahhoz, hogy egy függőséget, szerethetőnek nevezhessünk, meg kell, hogy feleljen bizonyos társadalmilag elfogadott normáknak – nem célszerű, ha ez a függés egészségkárosító vagy negatív jelentéstartalmakkal társul. Ezek alapján úgy gondolom, az én szerethető függőségem az úszás. Kamaszkorom óta az úszás intenzitása és az edzések gyakorisága is sokat változott, de a mai napig elkísér.
Mennyi időt, energiát vagy hajlandó beletenni abba, amit szenvedélyesen szeretsz – és mekkora kompromisszumokat kell kötnöd miatta?
Ha tehetném, sokkal több időt töltenék a vízben, de tudomásul kell venni, hogy egy nap 24 órából áll, és ez bizonyos kompromisszumokat követel. A munkámmal kapcsolatos kötelezettségeimet teljesítenem kell, ezen nem tudok időt spórolni. A kedvtelésemre fordított időt a megértő családomtól (elsősorban a két csodálatos fiamtól) kell elvennem, ezért, úgy gondolom, elsősorban nekik lehetek hálás, hogy elnézik ezt nekem.
Milyenek legyenek azok a képek, amelyek előtt fejet hajtasz?
Szeretem a kevésbé egyértelmű képeket. Az jó érzés, ha gondolkodni kell egy kicsit az adott alkotáson. Az azonnal mellbevágó, rögtön értelmezhető képnek gyakran hiányérzet a lecsengése. A kép rejtett tartalmainak kiolvasásához persze a képolvasónak és a kép készítőjének szinkronban kell lennie. Azt a tartalmat tudom csak a képekből kiolvasni, amely ismeret bennem is megvan. Remélem, hogy elég leszek majd a feladathoz.
A pályázatra nyilvánvalóan sok amatőr fotós és grafikus is jelentkezik. A technikai tudás esetleges foghíjait könnyedén ellensúlyozza egy-egy jó ötlet, jókor elkapott pillanat vagy szokatlan megközelítés?
A technikai kompetenciák ismerete abban segít a pályázónak, hogy a jelentés ne váljék esetlegessé, amikor a mű megmérettetik. A két dolog szerintem nem választható el egymástól. Ha egy nyelvi hasonlattal kellene élnem, azt mondhatnám, hogy a technikai tudás a szóhasználatnak, a jó ötlet pedig a szöveg jelentésének felel meg.
Munkácsi Márton-díjas, Balogh Rudolf-díjas, André Kertész alkotói ösztöndíjban részesült fotóriporter. Dolgozott az Esti Hírlapnál, a Blikknél, 2001 óta a HVG munkatársa. Sajtófotó-pályázatokon 1994 és 2017 között 24 díjat nyert. Számos csoportos és egyéni kiállítása volt, többek között a Műcsarnokban, a Nemzeti Galériában, a Néprajzi Múzeumban és a Müpában. Két saját albuma is megjelent.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra A nő magazin közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
