Lenovo
Lenovo

Az IBM, a későbbiekben pedig a Lenovo ThinkPad modelljei olyanok a számítástechnika világában, mint a Porsche legendás sportautói a négykerekűek között: jellegezetes megjelenésük miatt még azoknak is ismerősek, akik nem feltétlenül szakértői az adott területnek, mégis egyértelműen felismerik, hogy itt valami olyasmiről van szó, ami a minőséget és a legmodernebb technológiát foglalja stílusos egységbe.

Mielőtt azonban bemutatnánk a több mint egy évszázada sikeres, szinte saját kategóriát követelő gépek történetét, ugorjunk vissza a XX. század elejére. Egészen pontosan 1911-be, amikor Thomas J. Watson, az akkor még International Business Machines néven létrejött IBM vezérigazgatója megalkotta a cég rendkívül tömör és lényegre törő mottóját. Történt ugyanis, hogy egy rendkívül unalmas és semmitmondó meeting közepén Watson egyszer csak kifakadt: „Az a baj mindannyiunkkal, hogy nem gondolkodunk eleget. Nem azért kapjuk a fizetésünket, hogy a lábunkkal dolgozzunk, hanem azért, hogy használjuk a fejünket!” – mondta, majd felállt és a tárgyalóban lévő táblára nagy betűkkel felírta a THINK szót. Amikor később megkérdezték róla, hogy milyen hátsó jelentése van a mottónak, ő csak annyit mondott: „amikor leírtam, hogy THINK, arra gondoltam, hogy minden lehetséges dolgot vegyünk számításba. Nem akarom ennél jobban meghatározni a jelentését. Ha valaki azt látja, hogy THINK, tudni fogja, mire gondoltam.”

Watson később magával vitte a szlogent a CTR nevű céghez, amely később beolvadt az IBM-be. Azonban egészen 1992-ig kellett várni, hogy a gondolkodást jelentő szó bekerüljön a cég egyik termékének a nevébe. Egészen pontosan 1992 október 5-ig, ekkor mutatták be ugyanis az első IBM ThinkPad-et, a 700C jelű modellt. Akkortájt a számítógépek – akár hordozható, akár asztali masináról beszélünk – tervezői még nem igazán foglalkoztak az eszközök külső megjelenésével: a legtöbb gép egységes bézs színben pompázott, néhány szürke kivételtől eltekintve.

Ehhez képest a ThinkPad 700C egészen formabontó, azt is mondhatnánk, radikális dizájnnal azonnal rabul ejtette a korabeli szakújságírók szívét, akik merésznek, de elsőrangúnak találták a gépet. A ThinkPad sikerét jól mutatja, hogy a megjelenését követő első pár hónapban több mint 300 szakmai díjat zsebelt be, mindössze nyolc hét leforgása alatt pedig százezer megrendelés érkezett az elegáns, már fekete üzleti gépekre.

ThinkPad 700 C
©

Negyedszázaddal később is ugyanolyan népszerű

Amit akkor még senki sem sejtett, hogy a ThinkPad bő 25 évvel később is töretlen népszerűségnek fog örvendeni, sőt! A számítástechnika világában a rendkívül gyors fejlődés miatt a különféle trendek nagyon hamar válthatják egymást – emlékszünk még a kétezres évek elejének színes szappantartóit idéző dizájngépeire? Hol vannak azok már! A ThinkPad letisztult eleganciájával azonban a mai napig szilárdan tartja magát. Csupán annyi változott, hogy a laptopokon már nem az IBM, hanem a Lenovo neve szerepel, a kínai gyártó ugyanis 2005-ben felvásárolta a „nagy kék” hardvergyártó üzletágát, a két cég azonban azóta is szoros együttműködésben dolgozik.  

„Ha ránézünk egy vadonatúj Porsche 911-esre, majd összehasonlítjuk a legelső modellel, persze látni fogunk egy csomó különbséget, de azt is, hogy a két autónak ugyanaz a „lelke”, ugyanolyan elemekből épülnek fel. Pontosan ez a fajta evolúció az, amelyre a ThinkPad tervezői törekedtek” – ezt David Hill, a ThinkPad designját 20 éven át felügyelő szakember mondta a Fast Company-nek, nyilatkozva a modell 25. évfordulója alklamából.

Hogyan jött létre a ThinkPad?

Az IBM már 1992-ben is az IT-ipar egyik megkerülhetetlen óriásának számított, különösen hogy 11 évvel korábban dobták piacra az első valódi személyi számítógépet. A konkurencia éledezésével azonban a cégnek szüksége volt valamire, amivel kilóghat a sorból. Mivel az addigi laptopok nem voltak túl sikeresek, merész húzásra volt szükség.

A ThinkPaddel nem kisebb tervei voltak a vállalatnak, mint egy olyan laptop létrehozása, amely egyszerre képes bemutatni a cég technológiai újításait és vezető szerepét, úgy, hogy közben meglepő, de stílusos megjelenésével egyértelműen megkülönböztethető legyen a versenytársaktól. Ennek érdekében a legjobb amerikai és japán mérnököket bízták meg a ThinkPad lelkének kifejlesztésével, míg a külső megjelenést Richard Sapper ipari formatervező zsenire, a Metropolitan, illetve a MoMa múzeumokban is látható Tizio lámpa tervezőjére bízták.

„A notebook számítógépek akkor még teljesen ismeretlen területnek számítottak” – mondta Naitó Arimasza, aki a 700C fejlesztési munkálatait irányította, és aki a cégnél töltött 25 évét a How the ThinkPad Changed the World – and is Shaping the Future című könyvében foglalta össze. Ennek megfelelően az efféle termékek még nagyon keresték a helyüket a kor piacán, azt viszont már kezdték felismerni, hogy komoly igény lenne színes kijelzőre, illetve valamiféle beépített navigációs eszközre.

Az IBM a kilencvenes évek elején megjelenő többi gyártóval szemben nem más cégek hardvereit csomagolta össze a termékeibe, hanem komoly saját hardvergyártó kapacitását kihasználva a legmodernebb és legerősebb alkatrészekből hozta létre a ThinkPad első változatát. A cég által finomhangolt 486-os processzor különlegesen izmosnak számított abbna az időben, nem beszélve a színes aktív-mátrix (TFT) kijelzőről, amely kategóriájában szintén az első fecskék közé tartozott. A 10,4 hüvelykes kijelző pedig egészen elképesztően nagynak számított bő negyed évszázaddal ezelőtt.

Itt jön be a képbe Sapper zsenialitása, aki a sokat utazó üzletembereket látta a ThinkPad fő felhasználói között. Ennek érdekében a gép elülső oldalára tervezett egy kis csapóajtót, amelyen keresztül a laptop merevlemezét cserélni lehetett, méghozzá úgy, hogy a mozdulattal nem vágtuk oldalba a repülőn mellettünk ülő utastársunkat sem. Ugyanez az elképzelés ihlette a ThinkPadeket a mai napig jellegzetessé tévő, piros színű, úgynevezett TrackPoint egeret – a kis piros pöttyöt, amely a G, H és a B billentyűk közé ékelődik be. A TrackPoint segítségével úgy lehetett navigálni a képernyőn, hogy ehhez nem kellett a felhasználónak felemelnie a kezét a billentyűzetről.

„Tudtuk, hogy az egér a legjobb eszköz, de egy repülőn ülve nem lehet egeret használni” – tette hozzá Naitó. A TrackPointnak hatalmas sikere volt, főleg az akkori kor laptopjaihoz szánt, rettentően pontatlan és körülményes, beépített golyós egereihez, trackballjaihoz szokott felhasználók körében.  A kis piros pötty pedig azóta is a ThinkPadek félreismerhetetlen szimbóluma. A 2015-ben elhunyt Sapper egyébként azt mondta, hogy a gép külsejét egy elegáns szivardoboz vagy a japánok kedvelt uzsonnásdobozai, az úgynevezett bento boxok ihlették.

©

A letisztult formavilághoz, egy merész húzással, fekete színt – sőt, hollófeketét, a konkrét színt angolul ugyanis raven blacknek nevezik – választott, amivel a gép egyszerre vált profizmust sugallóan elegánssá, illetve a kor laptopjai között egyből azonosítható különlegességgé. Sapper ahhoz is ragaszkodott, hogy a TrackPoint színe élénk piros legyen, ezzel is erősítve a ThinkPad modellek egyedülállóan jellegzetes megjelenését. Ebből egyébként némi kellemetlensége is származott, az első tervek láttán ugyanis felkereste a cég egyik vezetője, aki közölte vele, hogy erről szó sem lehet, mert a piros szín a cég nagyobb, ipari gépein a vészleállító gombok sajátja.

„Richard, amilyen kreatív fickó volt, ezért azt javasolta, hogy a TrackPointok színét – kis csúsztatással – nevezzék IBM Magentának” – emlékezett vissza David Hill. „Így pedig már simán átcsúszhatott a felsőbb szintek ellenőrzésén és valódi ikonná vált.”

Az első ThinkPadekért körülbelül 4350 dollárt kellett fizetni 1992-ben, ami azt jelenti, hogy mai árfolyamon számolva több mint 7500 dollárba (több mint kétmillió forintba) kerültek. Ez nem volt kevés, azonban a kor csúcsmodelljei között még kifejezetten gazdaságosnak számított, más gyártók gépeiért – mai értéken – akár tízezer dollárt is ki kellett adni. A színes kijelző és a TrackPoint mellett azonban a ThinkPadek mindig is a technológia csúcsát jelentették: számos új fejlesztés kategóriaelsőként jelent meg az újabb és újabb modellekben, a Butterfly fantázianevű 701c-modellek teljes méretűvé kipattintható billentyűzetétől, a DVD-lejátszókon és ujjlenyomat-olvasókon át, a wifi-csatlakozásig vagy a tabletek és laptopok funkcióit kombináló, leválasztható érintőképernyővel szerelt hibridekig.

A világűrtől az óceán mélyéig

A minőségi anyagokból készülő, robusztus, mégis kényelmesen használható ThinkPad gépek így indultak tehát világhódító útjukra. Strapabíró mivoltukban megtestesült az a nézet is, amely szerint nem kizárólag a felhasználó felelőssége, hogy vigyázzon a gépére. Éppen ezért – a kategóriájában szintén elsőként - kerültek bele például olyan megoldások, mint a gyorsulásmérő szenzor, amely érzékeli, ha a gépet esetleg elejtenénk – ilyenkor villámgyorsan leállítja a merevlemezt, hogy az adataink ne károsodjanak. De emellett került bele például egy, az autóknál használt bukókerethez hasonló megoldás is, amely megakadályozza, hogy az alaplap túlzottan megfeszüljön, ha például véletlenül ráülnénk. 

Ezeknek a fejlesztéseknek köszönhetően a ThinkPad nem csak az üzleti, de az ipari felhasználók körében is népszerűvé tette a gépet. 2003-ig például kizárólag ilyen típusú gépeket lehetett használni a NASA űrbéli küldetésein, elsősorban az ISS nemzetközi űrállomás fedélzetén. Így a legidősebb űrhajósnak számító John Glenn is ThinkPadet használt, amikor 1998-ban, 36 évvel a Friendship 7 küldetése után visszatért a világűrbe. De a legendás gép megjárta az óceánok mélyét, valamint a világ második leghosszabb folyóján, a Níluson is végighajóztak vele egy tudományos expedíció keretében. A technikai sportok rajongói is gyakran találkozhatnak vele, rendszeres szereplője ugyanis a Forma-1-es közvetítéseknek, 2018 tavaszátol pedig a mind a Ducati, mind pedig a Ferrari csapata is ezekkel a gépekkel támogatja versenyzőit. Ugyanakkor a magyar túraautó-bajnok Michelisz Norbert háttércsapata is előszeretettel használja a megbízhatóságáról és strapabíróságáról ismert ThinkPadek legújabb modelljeit.

A siker receptjén nem változtattak

Más gyártók termékeit elnézve szembetűnő, hogy a ThinkPadhez hasonló, évtizedek óta nagyjából változatlan dizájnnak nyoma sincs. David Hillnek ezzel kapcsolatban meg is kellett vívnia a saját csatáját, ugyanis amikor 1995-ben a ThinkPad designért felelős csoportjához került, egyik főnöke tájékoztatta, hogy mivel a ThinkPad modellek már három éve a piacon vannak, itt lenne az ideje egy kis arculati frissítésnek.

„Nem akartam elhinni” – emlékezett vissza Hill. „Ezért nagyon keményen dolgoztam, hogy megértessem a főnökömmel, hogy ha valami sikeresen működik, nem kéne hozzányúlni.”

A külső formavilág tehet megmaradt, a ThinkPadekben azonban mindig is a legújabb, legizgalmasabb technológiákat juttatták el a fogyasztókhoz. Érdekesség például a 700C japán piacra szánt változata, amely beépített tintasugaras nyomtatót kapott (a papírlap a billentyűzet alól csusszant a felhasználó kezébe), vagy a 2001-es ThinkPad TransNote modell, amelybe egy különleges jegyzettömb került. A gép tulajdonosa erre a tömbre jegyzetelhetett kézírással, a jegyzeteket pedig automatikusan digitális formába konvertálták. A 2009-ben bemutatott ThinkPad W700ds pedig a korábban említett Butterfly-modell billentyűzetéhez hasonló, kipattintható másodmonitort rejtett magában.

IBM ThinkPad 550BJ és IBM TransNote

A ThinkPad tavaly ünnepelte 25. születésnapját – erre az alkalomra bemutatták a különleges ThinkPad Anniversary Edition 25. nevű modellt – ezzel pedig egyedülálló szereplője a laptopok piacának, mivel egyetlen gyártónak sincs hasonlóan sikeres múltra visszatekintő üzleti gépe. Nem véletlen, hogy a Lenovo vezetői hallani sem akartak róla, hogy az IBM hardvergyártó üzletágának felvásárlását követően változtassanak a jól bevált recepten. Ez kiváló döntésnek bizonyult, a ThinkPadekből ugyanis a mai napig több mint százmillió (!) darabot értékesítettek, a jellegzetes gép pedig a New York-i Museum of Modern Art egyik állandó kiállításának részévé is vált.

A technológia fejlődése természetesen nem kerülte el a ThinkPadeket, amelyek ma is kategóriája csúcsát jelentik, elég csak a hihetetlenül vékony X1 Carbonra, vagy a laptopok és tabletek előnyeit ötvöző X1 Yoga modellekre gondolni. Mindkettő különleges, prémium modell, amelyek azonban a különleges megjelenésük ellenére mégis magukon viselik azokat a jellegzetes stílusjegyeket, amelyek alapján egy ThinkPad első blikkre megkülönböztethető a versenytársaitól.

X1 Carbon és X1 Yoga

És, hogy mit hoz a jövő? Ezzel kapcsolatban Peter Hortensiust idéznénk, aki még az IBM mérnökeként kezdett a ThinkPadeken dolgozni, majd később felsővezetőként igazolt a nagy kéktől a Lenovóhoz. A szakembert akkor arról kérdezték, hogy milyen változásokat fog hozni a legendás gépeket tekintve, hogy az IBM helyett már a Lenovo emblémája kerül rájuk. Hortensius tömören összefoglalta a lényeget: „ugyanolyan gépek lesznek, esetleg jobbak, mint a korábbiak.”



Az oldalon elhelyezett tartalom a Lenovo megbízásából a HVG BrandLab közreműködésével jött létre. A tartalom előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.

Lenovo BrandChannel

7 jel, hogy ideje lecserélni a laptopját

A laptopok, notebookok ma már szerves részei a mindennapjainknak, azok beszerzése viszont nagyobb befektetést igényel még a cégek számára is. Így érthető, ha mindenki szeretné a legtöbbet kihozni belőlük. Előbb-utóbb azonban még az egykori csúcsgépeket is utoléri a végzetük. Mutatjuk, mire érdemes figyelni.