Hogyan lett az űrbéli „fekete szivardoboz” minden idők legsikeresebb üzleti laptopja

Mielőtt azonban bemutatnánk a több mint egy évszázada sikeres, szinte saját kategóriát követelő gépek történetét, ugorjunk vissza a XX. század elejére. Egészen pontosan 1911-be, amikor Thomas J. Watson, az akkor még International Business Machines néven létrejött IBM vezérigazgatója megalkotta a cég rendkívül tömör és lényegre törő mottóját. Történt ugyanis, hogy egy rendkívül unalmas és semmitmondó meeting közepén Watson egyszer csak kifakadt: „Az a baj mindannyiunkkal, hogy nem gondolkodunk eleget. Nem azért kapjuk a fizetésünket, hogy a lábunkkal dolgozzunk, hanem azért, hogy használjuk a fejünket!” – mondta, majd felállt és a tárgyalóban lévő táblára nagy betűkkel felírta a THINK szót. Amikor később megkérdezték róla, hogy milyen hátsó jelentése van a mottónak, ő csak annyit mondott: „amikor leírtam, hogy THINK, arra gondoltam, hogy minden lehetséges dolgot vegyünk számításba. Nem akarom ennél jobban meghatározni a jelentését. Ha valaki azt látja, hogy THINK, tudni fogja, mire gondoltam.”

Watson később magával vitte a szlogent a CTR nevű céghez, amely később beolvadt az IBM-be. Azonban egészen 1992-ig kellett várni, hogy a gondolkodást jelentő szó bekerüljön a cég egyik termékének a nevébe. Egészen pontosan 1992 október 5-ig, ekkor mutatták be ugyanis az első IBM ThinkPad-et, a 700C jelű modellt. Akkortájt a számítógépek – akár hordozható, akár asztali masináról beszélünk – tervezői még nem igazán foglalkoztak az eszközök külső megjelenésével: a legtöbb gép egységes bézs színben pompázott, néhány szürke kivételtől eltekintve.

Ehhez képest a ThinkPad 700C egészen formabontó, azt is mondhatnánk, radikális dizájnnal azonnal rabul ejtette a korabeli szakújságírók szívét, akik merésznek, de elsőrangúnak találták a gépet. A ThinkPad sikerét jól mutatja, hogy a megjelenését követő első pár hónapban több mint 300 szakmai díjat zsebelt be, mindössze nyolc hét leforgása alatt pedig százezer megrendelés érkezett az elegáns, már fekete üzleti gépekre.

Negyedszázaddal később is ugyanolyan népszerű

Amit akkor még senki sem sejtett, hogy a ThinkPad bő 25 évvel később is töretlen népszerűségnek fog örvendeni, sőt! A számítástechnika világában a rendkívül gyors fejlődés miatt a különféle trendek nagyon hamar válthatják egymást – emlékszünk még a kétezres évek elejének színes szappantartóit idéző dizájngépeire? Hol vannak azok már! A ThinkPad letisztult eleganciájával azonban a mai napig szilárdan tartja magát. Csupán annyi változott, hogy a laptopokon már nem az IBM, hanem a Lenovo neve szerepel, a kínai gyártó ugyanis 2005-ben felvásárolta a „nagy kék” hardvergyártó üzletágát, a két cég azonban azóta is szoros együttműködésben dolgozik.  

„Ha ránézünk egy vadonatúj Porsche 911-esre, majd összehasonlítjuk a legelső modellel, persze látni fogunk egy csomó különbséget, de azt is, hogy a két autónak ugyanaz a „lelke”, ugyanolyan elemekből épülnek fel. Pontosan ez a fajta evolúció az, amelyre a ThinkPad tervezői törekedtek” – ezt David Hill, a ThinkPad designját 20 éven át felügyelő szakember mondta a Fast Company-nek, nyilatkozva a modell 25. évfordulója alklamából.

Hogyan jött létre a ThinkPad?

Az IBM már 1992-ben is az IT-ipar egyik megkerülhetetlen óriásának számított, különösen hogy 11 évvel korábban dobták piacra az első valódi személyi számítógépet. A konkurencia éledezésével azonban a cégnek szüksége volt valamire, amivel kilóghat a sorból. Mivel az addigi laptopok nem voltak túl sikeresek, merész húzásra volt szükség.

A ThinkPaddel nem kisebb tervei voltak a vállalatnak, mint egy olyan laptop létrehozása, amely egyszerre képes bemutatni a cég technológiai újításait és vezető szerepét, úgy, hogy közben meglepő, de stílusos megjelenésével egyértelműen megkülönböztethető legyen a versenytársaktól. Ennek érdekében a legjobb amerikai és japán mérnököket bízták meg a ThinkPad lelkének kifejlesztésével, míg a külső megjelenést Richard Sapper ipari formatervező zsenire, a Metropolitan, illetve a MoMa múzeumokban is látható Tizio lámpa tervezőjére bízták.

„A notebook számítógépek akkor még teljesen ismeretlen területnek számítottak” – mondta Naitó Arimasza, aki a 700C fejlesztési munkálatait irányította, és aki a cégnél töltött 25 évét a How the ThinkPad Changed the World – and is Shaping the Future című könyvében foglalta össze. Ennek megfelelően az efféle termékek még nagyon keresték a helyüket a kor piacán, azt viszont már kezdték felismerni, hogy komoly igény lenne színes kijelzőre, illetve valamiféle beépített navigációs eszközre.

Az IBM a kilencvenes évek elején megjelenő többi gyártóval szemben nem más cégek hardvereit csomagolta össze a termékeibe, hanem komoly saját hardvergyártó kapacitását kihasználva a legmodernebb és legerősebb alkatrészekből hozta létre a ThinkPad első változatát. A cég által finomhangolt 486-os processzor különlegesen izmosnak számított abbna az időben, nem beszélve a színes aktív-mátrix (TFT) kijelzőről, amely kategóriájában szintén az első fecskék közé tartozott. A 10,4 hüvelykes kijelző pedig egészen elképesztően nagynak számított bő negyed évszázaddal ezelőtt.

Itt jön be a képbe Sapper zsenialitása, aki a sokat utazó üzletembereket látta a ThinkPad fő felhasználói között. Ennek érdekében a gép elülső oldalára tervezett egy kis csapóajtót, amelyen keresztül a laptop merevlemezét cserélni lehetett, méghozzá úgy, hogy a mozdulattal nem vágtuk oldalba a repülőn mellettünk ülő utastársunkat sem. Ugyanez az elképzelés ihlette a ThinkPadeket a mai napig jellegzetessé tévő, piros színű, úgynevezett TrackPoint egeret – a kis piros pöttyöt, amely a G, H és a B billentyűk közé ékelődik be. A TrackPoint segítségével úgy lehetett navigálni a képernyőn, hogy ehhez nem kellett a felhasználónak felemelnie a kezét a billentyűzetről.

„Tudtuk, hogy az egér a legjobb eszköz, de egy repülőn ülve nem lehet egeret használni” – tette hozzá Naitó. A TrackPointnak hatalmas sikere volt, főleg az akkori kor laptopjaihoz szánt, rettentően pontatlan és körülményes, beépített golyós egereihez, trackballjaihoz szokott felhasználók körében.  A kis piros pötty pedig azóta is a ThinkPadek félreismerhetetlen szimbóluma. A 2015-ben elhunyt Sapper egyébként azt mondta, hogy a gép külsejét egy elegáns szivardoboz vagy a japánok kedvelt uzsonnásdobozai, az úgynevezett bento boxok ihlették.

A letisztult formavilághoz, egy merész húzással, fekete színt – sőt, hollófeketét, a konkrét színt angolul ugyanis raven blacknek nevezik – választott, amivel a gép egyszerre vált profizmust sugallóan elegánssá, illetve a kor laptopjai között egyből azonosítható különlegességgé. Sapper ahhoz is ragaszkodott, hogy a TrackPoint színe élénk piros legyen, ezzel is erősítve a ThinkPad modellek egyedülállóan jellegzetes megjelenését. Ebből egyébként némi kellemetlensége is származott, az első tervek láttán ugyanis felkereste a cég egyik vezetője, aki közölte vele, hogy erről szó sem lehet, mert a piros szín a cég nagyobb, ipari gépein a vészleállító gombok sajátja.

„Richard, amilyen kreatív fickó volt, ezért azt javasolta, hogy a TrackPointok színét – kis csúsztatással – nevezzék IBM Magentának” – emlékezett vissza David Hill. „Így pedig már simán átcsúszhatott a felsőbb szintek ellenőrzésén és valódi ikonná vált.”

Az első ThinkPadekért körülbelül 4350 dollárt kellett fizetni 1992-ben, ami azt jelenti, hogy mai árfolyamon számolva több mint 7500 dollárba (több mint kétmillió forintba) kerültek. Ez nem volt kevés, azonban a kor csúcsmodelljei között még kifejezetten gazdaságosnak számított, más gyártók gépeiért – mai értéken – akár tízezer dollárt is ki kellett adni. A színes kijelző és a TrackPoint mellett azonban a ThinkPadek mindig is a technológia csúcsát jelentették: számos új fejlesztés kategóriaelsőként jelent meg az újabb és újabb modellekben, a Butterfly fantázianevű 701c-modellek teljes méretűvé kipattintható billentyűzetétől, a DVD-lejátszókon és ujjlenyomat-olvasókon át, a wifi-csatlakozásig vagy a tabletek és laptopok funkcióit kombináló, leválasztható érintőképernyővel szerelt hibridekig.

A világűrtől az óceán mélyéig

A minőségi anyagokból készülő, robusztus, mégis kényelmesen használható ThinkPad gépek így indultak tehát világhódító útjukra. Strapabíró mivoltukban megtestesült az a nézet is, amely szerint nem kizárólag a felhasználó felelőssége, hogy vigyázzon a gépére. Éppen ezért – a kategóriájában szintén elsőként - kerültek bele például olyan megoldások, mint a gyorsulásmérő szenzor, amely érzékeli, ha a gépet esetleg elejtenénk – ilyenkor villámgyorsan leállítja a merevlemezt, hogy az adataink ne károsodjanak. De emellett került bele például egy, az autóknál használt bukókerethez hasonló megoldás is, amely megakadályozza, hogy az alaplap túlzottan megfeszüljön, ha például véletlenül ráülnénk. 

Ezeknek a fejlesztéseknek köszönhetően a ThinkPad nem csak az üzleti, de az ipari felhasználók körében is népszerűvé tette a gépet. 2003-ig például kizárólag ilyen típusú gépeket lehetett használni a NASA űrbéli küldetésein, elsősorban az ISS nemzetközi űrállomás fedélzetén. Így a legidősebb űrhajósnak számító John Glenn is ThinkPadet használt, amikor 1998-ban, 36 évvel a Friendship 7 küldetése után visszatért a világűrbe. De a legendás gép megjárta az óceánok mélyét, valamint a világ második leghosszabb folyóján, a Níluson is végighajóztak vele egy tudományos expedíció keretében. A technikai sportok rajongói is gyakran találkozhatnak vele, rendszeres szereplője ugyanis a Forma-1-es közvetítéseknek, 2018 tavaszátol pedig a mind a Ducati, mind pedig a Ferrari csapata is ezekkel a gépekkel támogatja versenyzőit. Ugyanakkor a magyar túraautó-bajnok Michelisz Norbert háttércsapata is előszeretettel használja a megbízhatóságáról és strapabíróságáról ismert ThinkPadek legújabb modelljeit.

A siker receptjén nem változtattak

Más gyártók termékeit elnézve szembetűnő, hogy a ThinkPadhez hasonló, évtizedek óta nagyjából változatlan dizájnnak nyoma sincs. David Hillnek ezzel kapcsolatban meg is kellett vívnia a saját csatáját, ugyanis amikor 1995-ben a ThinkPad designért felelős csoportjához került, egyik főnöke tájékoztatta, hogy mivel a ThinkPad modellek már három éve a piacon vannak, itt lenne az ideje egy kis arculati frissítésnek.

„Nem akartam elhinni” – emlékezett vissza Hill. „Ezért nagyon keményen dolgoztam, hogy megértessem a főnökömmel, hogy ha valami sikeresen működik, nem kéne hozzányúlni.”

A külső formavilág tehet megmaradt, a ThinkPadekben azonban mindig is a legújabb, legizgalmasabb technológiákat juttatták el a fogyasztókhoz. Érdekesség például a 700C japán piacra szánt változata, amely beépített tintasugaras nyomtatót kapott (a papírlap a billentyűzet alól csusszant a felhasználó kezébe), vagy a 2001-es ThinkPad TransNote modell, amelybe egy különleges jegyzettömb került. A gép tulajdonosa erre a tömbre jegyzetelhetett kézírással, a jegyzeteket pedig automatikusan digitális formába konvertálták. A 2009-ben bemutatott ThinkPad W700ds pedig a korábban említett Butterfly-modell billentyűzetéhez hasonló, kipattintható másodmonitort rejtett magában.

A ThinkPad tavaly ünnepelte 25. születésnapját – erre az alkalomra bemutatták a különleges ThinkPad Anniversary Edition 25. nevű modellt – ezzel pedig egyedülálló szereplője a laptopok piacának, mivel egyetlen gyártónak sincs hasonlóan sikeres múltra visszatekintő üzleti gépe. Nem véletlen, hogy a Lenovo vezetői hallani sem akartak róla, hogy az IBM hardvergyártó üzletágának felvásárlását követően változtassanak a jól bevált recepten. Ez kiváló döntésnek bizonyult, a ThinkPadekből ugyanis a mai napig több mint százmillió (!) darabot értékesítettek, a jellegzetes gép pedig a New York-i Museum of Modern Art egyik állandó kiállításának részévé is vált.

A technológia fejlődése természetesen nem kerülte el a ThinkPadeket, amelyek ma is kategóriája csúcsát jelentik, elég csak a hihetetlenül vékony X1 Carbonra, vagy a laptopok és tabletek előnyeit ötvöző X1 Yoga modellekre gondolni. Mindkettő különleges, prémium modell, amelyek azonban a különleges megjelenésük ellenére mégis magukon viselik azokat a jellegzetes stílusjegyeket, amelyek alapján egy ThinkPad első blikkre megkülönböztethető a versenytársaitól.

És, hogy mit hoz a jövő? Ezzel kapcsolatban Peter Hortensiust idéznénk, aki még az IBM mérnökeként kezdett a ThinkPadeken dolgozni, majd később felsővezetőként igazolt a nagy kéktől a Lenovóhoz. A szakembert akkor arról kérdezték, hogy milyen változásokat fog hozni a legendás gépeket tekintve, hogy az IBM helyett már a Lenovo emblémája kerül rájuk. Hortensius tömören összefoglalta a lényeget: „ugyanolyan gépek lesznek, esetleg jobbak, mint a korábbiak.”