Nem fukarkodott a dicsérő jelzőkkel az amerikai Chase Carey, a Forma–1 új irányítója, amikor hivatalos közleményben vett búcsút a világ legismertebb autóversenyét négy évtized alatt amatőr baráti klubból dollármilliárdos üzletté felépítő, 86 éves Bernie Ecclestone-tól. A tiszteletbeli elnöki posztra emelt brit üzletember azonban rögvest az első nyilatkozatában elbocsátásnak nevezte a lépést, amire ráadásul egy konferenciabeszélgetésben került sor, nem is szemtől szemben. Azt viszont cáfolta, hogy régi cimborájával, Flavio Briatorével rivális versenysorozatot indítana, mondván, esze ágában sincs ártani élete főművének.

Az egykori F1-es versenyző, Martin Brundle oldalán Chase Carey beköszön (Szingapúri Nagydíj, 2016 szeptember)

DPPI / Amber PR

A terjedelmes bajszú, 62 éves Carey később már nem volt udvarias. Mint mondta, számtalan lehetőséget hagyott veszni a száguldó cirkuszt szeszélyes diktátorként irányító Ecclestone. Példaként a Monacói Nagydíjat említette, ahol elvarázsolták a gyönyörű versenyautók, az arisztokratikus környezet és a háttérben kéklő tenger, ám amikor egy pólót akart venni a fiának, sehol sem kapott.

Azt is kihagyott ziccernek nevezte, hogy a rajongók számára nem kínálnak komplex élményt, a Forma–1 szponzorairól gondoskodás idejétmúlt, a versenysorozat marketingje pedig nem méltó az eseményhez. A Forma–1 ráadásul szinte nem is létezik a közösségi médiában, és tavaly próbálkozott először a Facebook Live video streaming közvetítéssel, ami kudarcnak bizonyult. Ez főként annak tulajdonítható, hogy a Liberty Media 2016. szeptemberi tulajdonosi belépéséig megkérdőjelezhetetlen akaratú kényúrként irányító Ecclestone idegenkedik az információtechnológiától, a Twittert és a Facebookot pedig egyenesen hülyeségnek tartja.

A Harvard Business Schoolon végzett, és korábban a 21st Century Fox médiabirodalmat Rupert Murdoch sajtócézár jobbkezeként, alelnökként igazgató Carey a diktatúra után demokráciát ígér, azt hogy az eddiginél jobban figyelembe veszik a csapatok, a pilóták, a szponzorok és a nézők érdekeit. A reformok végrehajtására két embert vett maga mellé.

Egy korszak óriásai: Jean Todt, Michael Schumacher és Ross Brawn (1998, Interlagos, Brazília)

DPPI / Amber PR

A versenysorozat technikai ügyeit a brit Ross Brawn intézi, aki kiváló kapcsolatokkal bír a csapatokkal, és nagy tekintélynek örvend közöttük. A 62 éves Brawn csapatfőnökként a Benettonnál, majd a Ferrarinál részese volt Michael Schumacher mind a hét világbajnoki címének. 2009-ben nagy meglepetésre a nevét viselő istállóval megnyerte a konstruktőri versenyt, majd 2013-ban a Mercedestől távozott, mert összekülönbözött Toto Wolff-fal és Niki Laudával.

A Formula One Groupra átnevezett versenyszervező vállalkozás üzleti ügyeit Carey a szintén amerikai Sean Bratchesre bízza, aki korábban az ESPN sporttévé hirdetéssel, szponzorálással és licencjogokkal kapcsolatos tevékenységét ellenőrizte. Ő lesz a digitális stratégia kidolgozója is.

Leléptetett kényúr

A már a nyolcvanas éveiben járó, 159 centis, "pöttöm" Bernie Ecclestone fogadást ajánlott a négyszeres világbajnok Sebastian Vettelnek: ki teljesít gyorsabban egy hosszt annak a luxusszállodának az uszodájában, ahol laktak. Csak annyi előnyt kért, hogy Vettel igyon meg egy pohár vizet, mielőtt beugrik. Amikor a német pilóta belement, Ecclestone hozatott neki egy pohár forró vizet – és megnyerte a fogadást. Red Bull A minden hájjal megkent milliárdos üzletember világéletében szerette, ha a pálya neki lejt, és nem tűrte az ellentmondást. Nagy játékos volt a színfalak mögött, de nemigen tudott lakatot tenni a szájára sem. Dicsérte Hitlert és hasonlította háztartási gépekhez a nőket, de jó pénzért – szívfájdalom és lelkiismeret furdalás nélkül – adott futamrendezési jogot akár olyan, az emberi jogok tiszteletben tartásával hadilábon álló országoknak is, mint Azerbajdzsán vagy Bahrein. Az 1930-ban egy halász fiaként egy kis délkelet-angliai faluban született Ecclestone a középiskolát otthagyva 16 évesen motoralkatrész-kereskedőnek állt. Meg amatőr autóversenyzőnek. Aztán egy ingatlanpiaci kitérő után a brit Stewart Lewis-Evans menedzsereként, 1957-ben már a másik oldalról toppant be a Forma–1-es versenysorozatba. 1970-ben az osztrák Jochen Rindt menedzsere volt (aki a széria máig egyetlen poszthumusz világbajnoka), '72-ben megvette a Brabham csapatot, '74-ben pedig más tulajdonosokkal együtt megalapította első hatalmi bázisát, a Forma–1-es Konstruktőrök Szövetségét (FOCA). 1978-ban, miután átszabta a tévéközvetítési jogdíjakról szóló tárgyalásokat (addig futamonként értékesítették a jogokat, Ecclestone az egész idényt csomagban adta el), a csapatokat is, de legfőképpen önmagát  dúsgazdaggá tette. A Forma–1 ettől kezdve vált óriási üzletté. A 2013–2015-ös időszakban évi 1,7 milliárd dolláros bevétel mellett 470 milliós üzemi nyereséget ért el, pedig a versenysorozat fénye már kicsit megkopott (a szponzoroktól a 2012-es 950 millió után 2015-ben már "csak" 750 millió dollárt zsebelt be.) Az évtizedek során Ecclestone többször is adta, vette, átcsoportosította a Forma–1 kereskedelmi jogait. Üzletelt a néhai Leo Kirch német médiacézárral és a Morgan Grenfell amerikai befektetési bankkal is, mígnem 2006-ban meghatározó tulajdonosként toppant be a CVC Capital Partners magántőke-befektetési társaság, majd tavaly szeptemberben a Liberty Media. Utóbbi január végén át is vette a hatalmat, és finoman, de határozottan ajtót mutatott Bernie-nek. Az 1999-ben hármas bypass-műtéten átesett üzletember vagyonát ma 3,1 milliárd dollárra becsülik. Annak ellenére, hogy 2009-ben a válása az exmodell Szlavica Radictól több mint 1 milliárd dollárjába került, hogy 2014-ben hosszas pereskedés után legalább százmillió dollárt fizetett, hogy a vesztegetés és hűtlen kezelésre felbújtás vádja alól kikerüljön. És bár kifizette volna aktuális anyósa után Brazíliában az emberrablók által követelt 28 millió fontos váltságdíjat is, a pénzszórás Mr. E.-t nem jellemzi. Az sokkal inkább, hogy bevételeit egy adóparadicsomban lévő családi alapítvány útján főként két lányára, Tamarára és Petrára költi.

A kiterjedt műholdas és kábeltelevíziós érdekeltségekkel rendelkező – Európában például a UPC-t is birtokló – Liberty Media 8 milliárd dollárért szerezte meg két lépésben a Forma–1 fölötti ellenőrzést a CVC Capital Partners magántőke-befektetési társaságtól. A cégbirodalom irányítója a zárkózottsága és határozott vezetési stílusa miatt Darth Vaderként is emlegetett, 76 éves John Malone, akinek a vagyonát 7,2 milliárd dollárra becsülik.

Az amerikai hatalomátvétel miatt sokan attól tartanak, hogy az ázsiai és közel-keleti terjeszkedés ellenére még mindig alapvetően Európa-központú Forma–1-et „amerikanizálják”. Amit ugyan Carey tagad, ám azt nem, hogy a versenysorozatot a modernizálás mellett megpróbálják a világ legnagyobb, 13 milliárd dolláros sportszponzorációs piacával rendelkező USA-ban a mostaninál sokkal jobban megkedveltetni.

Ettől azért nem csak Amerikának kell több (USA Nagydíj, 2016)

DPPI / Amber PR

Rögtön ott van a versenysorozat pozicionálása. A Forma–1 a tengerentúlon alig ismert, és csupán egy futama van, a texasi Austinban, ahol idén október 22-én tartják az Amerikai Nagydíjat. Az amerikaiak a NASCAR-t ismerik, ám azt marketing szakértők szerint főleg az alacsonyabb keresetű, vidéki férfiak követik, és a pénzügyi mutatók alapján ők is egyre kevésbé lelkesen. A körbe-körbe keringő, felspécizett, de alapvetően hétköznapi modellekből épített NASCAR-autókhoz képest a Forma–1 technikai csodákat, egyedi, szemre is mutatós – menő autóskártyára kívánkozó – sportkocsikat kínálhat, s főleg a fizetőképesebb középosztályt célozhatja meg. Olyanokat, akik egy felmérés szerint

a Forma–1-et egy kategóriába sorolják a wimbledoni tenisztornával

vagy az amerikai és európai golfozók kétévente megrendezett csúcstalálkozójával, a Ryder Cuppal.

Nyílt titok, hogy Carey több futamot szeretne az Egyesült Államokban. Fogadkozik, hogy a patinás nyugat-európai helyszíneket – Monte Carlót, az angliai Silverstone-t vagy az olaszországi Monzát – feltétlenül megtartják, így a találgatások szerint a Kuala Lumpur-i, a szocsi vagy a bakui tűnhet el a szerződés lejártával a naptárból. De az is meglehet, hogy akár 25-re nő majd az egy idénybeli futamok száma.

Carey a Monacói vagy a Szingapúri Nagydíj mintájára azt szeretné, ha máshol is a rendező város szövetében rejlő utcákon, és nem külön épített pályán dübörögnének a versenyautók. Szóba került London – amelynek már a mindenki mástól zsíros licencdíjat kérő Ecclestone is fizetett volna a rendezésért –, valamint Las Vegas, New York, Miami és Los Angeles, mint egy jövőbeni utcai verseny színhelye. A több amerikai futam a tengerentúli közönség megnyerésében is segíthet, hiszen őket nehéz a tévé elé ültetni, ha az időeltolódás miatt csak az amerikai, a kanadai, a mexikói és a brazil nagydíjat nézhetik számukra kedvező időben, a többihez virrasztaniuk vagy korán kelniük kell.

Az új tulajdonos az izgalomfaktort is növelné. Elsősorban azt szeretnék, ha egy verseny az utolsó körökig kiszámíthatatlan lenne, és maga a sorozat sem fulladna unalomba, mint az utóbbi években a Mercedes óriási technikai fölénye miatt. A változtatás azonban éppúgy nem egyszerű, mint a pénzek elosztásának módosítása. Az utóbbiról rendelkező Concorde Egyezmény például 2020-ig még biztosan érvényes. A Forma–1 ugyanis irdatlanul sok pénzbe kerül a csapatoknak, ezért helyzeti előnyt élveznek a gyáriak vagy a tehetős szponzor által támogatottak, s a kicsik gyakran a túlélésért küzdenek.

Carey azt is szeretné, ha egy-egy futam nem korlátozódna az edzésekkel, az időmérőkkel és magával a versennyel csak egy hétvégére. Az elképzeléseiben világszerte két tucatnyi „Super Bowl” – a tengerentúlon legnézettebb sportág, az amerikai futball szuperdöntője – megrendezése szerepel. Természetesen az ahhoz mérhető felvezetéssel, illetve üzleti és kereskedelmi körítéssel, meg legalább egy hétig tartó felhajtással.

Szappanoperát kreálhatnak belőlük (Hamilton és Verstappen a tavalyi Brazil Nagydíj eredményhirdetésén)

DPPI / Amber PR

Közelebb akarják vinni a rajongókhoz az autókat, azok technikáját, valamint a pilótákat, ami egyszerre jelenthet fizikai és digitális hozzáférést. Látogatást a boxutcában, a szuperautók szemrevételezését, de a közösségi médiában egyedi személyiségekként felépített versenyzőket – mint az ellentmondásosan színes egyéniségű Lewis Hamilton vagy a csodagyerek Max Verstappen – is, szappanoperaszerűen kiemelve például a köztük lévő konfliktusokat.

Végül pedig ott az éppen teret nyerni látszó virtuális valóság technológiája, amellyel a néző a futam közepében találhatná magát – persze jó pénzért.

Ha nem szeretne lemaradni a legfrissebb Forma–1-es hírekről, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.