Bár az utóbbi napokban volt egy minimális fordulat, a hosszabb tendencia az, hogy egyre olcsóbb a benzin és a gázolaj a hazai kutakon, és további áresés várható. A háttérben Trump elnök vám- és külpolitikai húzásai állnak, illetve Szaúd-Arábia olajárháborúja.
A Saxo Bank elemzői, ahogy minden évben, most is a lehető legrosszabb eshetőséget is figyelembe véve jósoltak a jövő évre. Fantáziájukban az Nvidia mindent elsöprő szárnyalása, az OPEC bukása, a kínai gazdaság visszapattanása, a biotechnológia nagy ugrása alakíthatják majd a világgazdaságot 2025-ben.
Izraelnek és Iránnak sem érdeke, hogy veszélybe sodorják a régió olajexportját, ezért nem valószínű, hogy az 1973-ashoz hasonló olajválsághoz vezetne a háborús konfliktus.
Az afrikai ország nem akarja visszafogni termelését.
Elfogadhatatlan lenne, hogy politikailag motivált kampányok tegyék kockára OPEC és CoC-tagországok virágzását és jövőjét – fogalmazott Haitham al-Geisz.
December végéig fenntartja az OPEC-ben közösen vállalt mértéken felüli önkéntes olajtermelés-csökkentést Oroszország és Szaúd-Arábia, a „olajpiac stabilitása" érdekében.
Ötven éve ért véget a szinte ingyen energia és a korlátlannak tűnő növekedés korszaka, ami után tömegek döbbentek rá, hogy az olaj egyszer csak elfogyhat. 1973 októberének elején tört ki a jóm kippuri háború, a hónap közepén pedig elkezdődött a XX. század egyik legsúlyosabb gazdasági válsága, amikor az arab államok leállították az olajszállítást az Izraelt támogató országokba. Az embargó fél év alatt véget ért, a hatásai ennél sokkal tovább megmaradtak.
Az olajárakat hosszabb távon az fogja meghatározni, hogy a konfliktus átterjed-e a közel-keleti régió más részére is. Az olajkereskedők ezért főként Iránra figyelnek, amely Washington hallgatólagos áldásával jelentősen növelte olajexportját. Így már az is beláthatatlan következményekkel járhat, ha kiderülne, Teherán közvetlenül támogatta a Hamász akcióját. Elmondjuk pontosan, miért.
Azzal, hogy az OPEC+ a hétvégén meglepetésszerűen bejelentette: csökkenti a kitermelést, az olajárak megugrásához vezet, és így a jegybankok inflációellenes politikája is súlyos csapást szenved el. Különösen problémás a helyzet Európában, mert a kontinens nettó olajimportőr.
A megállapodás azt követően jött létre, hogy a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagjai bejelentették, hogy tartják magukat ahhoz a korábbi vállalásukhoz, hogy napi kétmillió hordóval kevesebb olajat termelnek.
A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagjai, valamint a szervezeten kívüli nagy olajtermelők, köztük Oroszország úgy döntöttek, tartják magukat ahhoz a vállaláshoz, hogy 2023 novemberéig napi kétmillió hordóval kevesebb kőolajat termelnek ki.
Lejjebb vitte olajkeresleti előrejelzését az OPEC. Jövőre napi 102,2 millió hordós keresletre számítanak, ami 700 ezerrel kevesebb attól, mint amit korábban vártak.
Két tucat alkalmazott távozott az utóbbi hónapokban az OPEC, azaz a kőolajexportáló országok szervezetének bankjától, miután az iszlamizálódni kezdett a mostani vezérigazgató regnálása óta. Van, akit húszévi munkaviszony után helyeztek méltatlan pozícióba, mások táppénzre menekültek. Az önkéntes válás azért nehéz, mert a bank nagyon jól fizet.
Noha az elmúlt időszakban az olajárak a háború előtti idők szintjére csökkentek, több olyan, részben éppen a háborúból eredő kockázati tényező van, ami miatt ez az áresés kérészéletű lehet. Az egyik kockázat éppen az, ha bekövetkezik az, amitől Európa fél és télen gázválság lesz. De Líbia, Brazília, Irak és Irán is kockázatot jelent.
A közgazdász szerint évtizedek kellenek az áttérésre a fosszilis energiahordozókról, addig azt fogjuk látni, amit az az elmúlt időszakban.
