Soha ilyen olcsó nem volt az olaj az orosz–ukrán háború kirobbanása óta – ezt a jó hírt közöltük néhány napja. Azért jó hír ez, mert amióta az orosz hadsereg február 24-én átlépte az ukrán határt, megindultak az olaj- és földgáz árak fölfelé. Múlt hét pénteken viszont már “csak” 94 dollárba került egy hordó Brent európai nyersolaj a globális piacon. Augusztus 4-én a West Texas Intermediate (WTI), tehát az amerikai nyersolaj irányadó ára először esett 90 dollár/hordó alá február 10-e óta, két héttel azelőtt, hogy Oroszország megkezdte ukrajnai invázióját. Azóta a WTI hordónként 90 dollár fölé lökte magát, de még mindig elég jól tartja magát. Ezek az árak azért is számítanak alacsonynak, mert a háború kirobbanása óta előfordult már, hogy 130 dollár fölé ment egy időre egy hordó olaj ára. (Minőség és kitermelési hely alapján több típusú kőolajat különböztetnek meg – pl. Ural, Brent, WTI –, de mivel a Brent előállítási költsége a legmagasabb, ezért a legtöbbször erre hivatkozva közlik a világpiaci árat.)

Az olajárak az üzemanyagárra is hatással vannak, hiszen minél olcsóbban adja a termelő az olajat, annál olcsóbb lesz az üzemanyag is, és persze minél magasabb az olaj ára, annál drágább lesz a kutakon a benzin és a gázolaj, noha persze az üzemanyagárat az adó és a forint-dollár árfolyam is befolyásolja.

Shell benzinkút Edmontonban 2022. május 5-én

AFP / Artur Widak / NurPhoto

A recesszió előszele az, ami van

Szakértők szerint az olajárak azért estek, mert az egész világ globális recessziótól tart. A gazdasági visszaeséstől való félelem automatikusan csökkenti a keresletet. A keresletcsökkenés pedig az árakra van hatással. Egyébként ez nem csak az olajjal van így, más nyersanyag, így például a réz és a vas ára is csökkent (a tavaszi árakhoz képest), ezek az árcsökkenések szintén a recessziótól való félelemnek tudhatók be.

Az Egyesült Államokban az olajárak csökkenését részben az amerikai nyersolajkészletek váratlan növekedése okozta. Augusztus elején az amerikai Energiainformációs Hivatal közölte, hogy a nyersolajkészletek 4,5 millió hordóval nőttek az előző héthez képest. Az iparági elemzőket ez eléggé meglepte, mivel ők 600 ezer hordós készletcsökkenéssel kalkuláltak. Már csak azért is, mert az olaj iránt éppen a nyári, utazgatós időszakban ugrik meg a kereslet. Persze ez is a recessziós félelmekkel függhet össze: július végén a Nemzetközi Valutaalap az áprilisi előrejelzéséhez képest 0,4, illetve 0,7 százalékponttal csökkentette a világgazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzését 2022-re és 2023-ra vonatkozóan, főleg az inflációra, a háborúra és Kína gazdasági lassulása hivatkozva. Az infláció elleni küzdelemben sok központi bank kamatot emel, emiatt nőnek a hitelköltségek. Egy ilyen gazdasági környezetben a globális olajkereslet növekedése valószínűleg lelassul, sőt talán negatívba is fordul.

Kőolajterminál a New Jersey állambeli Lindenben, az Egyesült Államokban 2022. május 11-én.

AFP / Tayfun Coskun / Anadolu Agency

Ha jön a gázválság, akkor azt az olaj is megérzi

Az olajárak tehát mérséklődtek, ám korántsem biztos, hogy ez így is marad. A Stratfor ezzel kapcsolatos elemzése szerint ugyanis több olyan tényező van, ami előidézhet egy újabb áremelkedést. Ez azt jelenti, hogy az olaj hordónkénti ára újra 100 dollár fölé mehet. De mik ezek a kockázatok?

Az egyik az a gázválság, aminek a bekövetkeztétől Európa tart. Az európai földgázárak az elmúlt hetekben tovább nőttek. Ebben szerepet játszott, hogy az orosz Gazprom 20 százalékára csökkentette a Németországba irányuló legfontosabb gázvezeték, az Északi Áramlat 1 kapacitását. Ráadásul a Kreml – még ha csak burkoltan is – többször fenyegetőzött azzal, hogy télen leállítja, de legalábbis alacsonyan tartja Európa földgázellátását. Egyértelmű, hogy Putyin a gázt zsarolásra használja. A holland TTF, a legnagyobb kontinentális európai földgáz referenciaérték, megawattóránként (MWh) 200 euró körül mozog, ami az olajárakban kifejezve körülbelül 350 dollár/hordó árnak felel meg. Márpedig ha télen megnő a gáz iránti kereslet, akkor a gázárak kilőhetnek, ez pedig recesszióba taszíthatja Európát.

Ha az európai gázárak télen kilőnek, akkor az a Stratfor elemzése szerint olajválsághoz vezethet, mert az energiahiányos európai országok bizonyos esetekben a földgázt olajjal próbálják majd helyettesíteni. (A téli gázáremelést a magyarok sem ússzák meg, az átlagfogyasztás feletti hányad augusztusban és szeptemberben 732,4 forint lesz köbméterenként, a fűtési szezonnak számító október-november-decemberben viszont már 752,5 forint.)

Túry Gergely

Az is az olajárak emelkedéséhez vezethet, ha az Egyesült Államok és a szövetségesei (pontosabban a G7) úgy döntenek, hogy az orosz olajat csak 40-60 dollár közötti áron vennék át. Ettől azt remélik, hogy ezzel korlátozzák Oroszország olajbevételeit, miközben minimalizálnák a saját gazdaságukra gyakorolt hatást. Az elgondolás ugyan jó lehet, az oroszoknak ez valóban fájhat, de egy ilyen ársapka bevezetése azzal a kockázattal is járhat, hogy a globális piacon az olaj ára emelkedni kezd. Túl azon, hogy egy ilyen ársapka bevezetését nehezen lehet érvényesíteni, a lépés Oroszországot az olajexport csökkentésére késztetheti, különösen akkor, ha a Nyugat erős végrehajtási mechanizmusokat vezet be. Például másodlagos szankciókat alkalmaz a még mindig orosz olajat vásárló kínai és indiai vállalatok ellen.

A politikailag instabil olajtermelő országokon is sok múlik

Az is az olajárak újbóli emelkedéséhez vezethet, hogy Brazíliában, Líbiában és Irakban sem túl rózsás a helyzet, ezekben az országokban politikai zavargások vannak. Az olajtermelő Líbiában egymással viaskodik két nagy frakció, ami miatt olajblokád volt, ami az exportot is érintette. A szembenálló felek júliusban megállapodtak és feloldották a blokádot. A megállapodásnak köszönhetően az ország olajtermelése a líbiai állami tulajdonú National Oil Corporation szerint ismét elérte a napi 1,2 millió hordót, ami duplája a június végi szintnek. Csakhogy az egymással harcoló líbiaiak megállapodása rendkívül törékeny, ezért bármikor kialakulhat egy újabb blokád, és akkor azt a globális piac is megérzi. És bár a Stratfor erre nem tér ki, nem elhanyagolható tény, hogy az oroszoknak nem érdekük a líbiai helyzet rendezése. Olyannyira nem, hogy a Wagner orosz zsoldoscsoport hídfőállásokat épített ki a líbiai olajlétesítmények ellenőrzésére.

A napi mintegy 3 millió hordót termelő Brazília is politikai válsággal küzd. Októberben lesznek a brazíliai választások. Az elnök, a nem mellékesen a magyar kormányfő által is támogatott Jair Bolsonaro vesztésre áll, és már most választási csalást emleget, ezért borítékolható az őszi zűrzavar, ami az olajárra is hatással lehet.

Jair Bolsonaro

MTI / Sándor-palota

De Irak, a maga napi 4,4 millió hordós kitermelésével sem tűnik túl stabilnak politikailag: az egymással rivalizáló síita frakciók akadályozzák a kormányalakítást. Ez az erőszak növekedéséhez és az ország síita dominanciájú déli részén lévő olajkitermelő helyeken tartott tüntetésekhez vezethet. És Irán is kockázatot jelent. Iráni tisztviselők az elmúlt hetekben többször is beszéltek arról, hogy készen állnak az atombomba gyártására. Az Egyesült Államok és Irán ugyan tárgyalást folytat arról, hogy egy korábbi nukleáris megállapodáshoz visszatérnek, de ezeknek a tárgyalásoknak a kimenetele még kérdéses.

Szaúd-Arábia felkészül

A Stratfor szerint a jövőben a legsúlyosabb kockázatot továbbra is az orosz olajexport hirtelen és széles körű megszakadása jelenti. Ez az egyik oka annak, hogy Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek habozik növelni a kitermelést. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek gyakorlatilag a világ olajtermelésének központi bankjaként működnek, és ez a két állam az, amelyik jelentős tartalékkapacitással rendelkezik az olajkitermelés növelésére.

Az Arab-öböl menti szomszédok valószínűleg arra az esetre igyekeznek felkészülni, ha Oroszország a nyugati szankciók megtorlásaként vagy a Nyugattal szembeni energiafegyver alkalmazásaként visszafogja olajexportját, ami az árakat az egekbe repíteni.

Ez utóbbi lenne a legrosszabb forgatókönyv, márpedig ebben az esetben Rijádnak és Abu Dhabinak be kell jelentenie a kitermelés nagymértékű növelését, hogy megakadályozza a nyersolaj árának az európai földgázpiacon tapasztaltakhoz hasonló elszabadulását. A nagy olajkitermelőknek ugyanis a 80-100 dollár közötti olajár az optimális. Egy ennél jóval magasabb ár már nekik is rossz, mert egyrészt felpörgetheti a zöld beruházásokat, globális recessziót okozhat, de az olaj iránti kereslet is összeomolhat. Ezért van az, hogy az OPEC a termelés növelésével vagy éppen csökkentésével próbálja befolyásolni az árakat: ha túl alacsony az ár, akkor visszavesznek a termelésből, ha túlságosan magas, akkor pedig növelik a termelést.