Miközben dúl az izraeli-palesztin háború, az olajkereskedők más miatt aggódnak
Az olajárakat hosszabb távon az fogja meghatározni, hogy a konfliktus átterjed-e a közel-keleti régió más részére is. Az olajkereskedők ezért főként Iránra figyelnek, amely Washington hallgatólagos áldásával jelentősen növelte olajexportját. Így már az is beláthatatlan következményekkel járhat, ha kiderülne, Teherán közvetlenül támogatta a Hamász akcióját. Elmondjuk pontosan, miért.
Jelentősen emelkedett a nyersolaj ára a Hamász támadását követő első kereskedési napon, hétfőn. Közel 5 százalékkal ugrott meg a Brent nyersolaj ára, megközelítve a 89 dollárt, az amerikai WTI pedig 4 százalékkal, 87 dollárra emelkedett. Azóta mindkét olajtípus ára némileg korrigált, a Brenttel jelenleg 87,2 dolláron, a WTI-vel 85,3 dollár körüli árakon kereskednek.
Az emelkedés annak ellenére látványos volt, hogy sem Izraelben, sem a Gázai övezetben nem termelnek számottevő mennyiségben kőolajat. Az ok: erős aggodalmakat keltett világszerte, hogy a Közel-Keleten kialakult helyzet akár hosszabb távon is hatással lesz a vezető olajexportáló országok kitermelésére. Egy kérdés azonban máig nyitott: részt vesznek-e az amúgy kulcsfontosságú olajtermelő régión belüli vagy azon kívüli harmadik felek a konfliktusban.
Kérdés persze, hogy milyen mértékben kell ahhoz beavatkozniuk, hogy az hatással legyen az olaj árára. Nyilvánvaló, hogy a hatás akkor lenne a legnagyobb, ha a két fél közötti háború regionálissá fajulna, amelybe az Egyesült Államok és Irán és támogatóik is közvetlenül bekapcsolódnának.
Ennek pedig már vasárnap is komoly veszélye volt, amikor is a libanoni Hezbollah támadást indított három helyszín ellen a Séba-farmokon, egy olyan földsávban, amely a libanoni-szíriai határ és az Izrael által megszállt Golán-fennsík metszéspontjában fekszik. Az izraeli védelmi erők azonban gyorsan csapást mértek a Hezbollah helyi infrastruktúrájára, elkerülve a kétfrontos háború kialakulását.
Elemzők szerint a konfliktus további közvetlen eszkalálódása az olajárak óriási emelkedéséhez vezetne az amúgy is szűkös nyersolajpiacon, azonban, ha közvetlen eszkalálódás nem is történne, közvetett módon akkor is fokozhatja a közel-keleti bizonytalansággal kapcsolatos aggodalmakat, és sok olyan konfliktust okozhat, ami hosszabb távon felfelé tolhatja az olaj árát.
Az olajárdrágulás pedig a világ nagy részén tovább táplálná, és akár elhúzódóvá is tehetné az inflációt, ami jelentősen növelné az 1970-es évekhez hasonló stagfláció, azaz a magas infláció és a lassú növekedés nemkívánatos egybeesésének veszélyét. Mindez igencsak nehéz helyzetbe hozná a Fed, az EKB és más központi bankok monetáris döntéshozóit: azzal a dilemmával szembesülnének, hogy az infláció miatt magasan tartott kamatok tovább fékeznék a gazdaságot, míg a kamatcsökkentés növelné az inflációt. A lassuló gazdaság ugyanakkor az olaj árának további emelkedését is megakadályozná, teljes patthelyzetet eredményezve.
Az olajpiac pedig erősen erre tendál: a főbb termelők, Szaúd-Arábia és Oroszország hónapok óta tartó napi közös 1,3 millió hordós kínálatcsökkentése szeptember 28-ra 100 dollár közeli szintre emelte a Brent hordónkénti árát. Az akció végül mégis visszafelé sült el, hiszen a magas olajárak növelték a globális gazdasági növekedés lassulásával kapcsolatos aggodalmakat és a magasabb kamatlábak kockázatát, ami éppen az olajárak csökkenését okozta. Szeptember végétől a Brent nyersolaj ára folyamatosan ereszkedik, a múlt héten pedig – az Izrael elleni támadás előtt – 11 százalékos zuhanással egészen 83 dollárig csökkent, miközben a WTI ára is több mint 8 százalékot esett. Azaz a magas kamatlábak és a lassuló növekedés aggodalmai felülírták a szaúdi és orosz kitermeléscsökkentésből adódó szűkös kínálat félelmeit.
A kialakult helyzet emellett az európai határidős gázárakat is mintegy 13 százalékkal magasabbra emelte, amelynek csupán egyik oka, hogy Izrael felfüggesztette a kitermelést a tengeri Tamar gázmezőn.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a háború lassíthatja a szaúdi–izraeli közeledési folyamatot. Bár a Biden-kormányzat továbbra is elkötelezett amellett, hogy rávegye a feleket a diplomáciai kapcsolatok normalizálására, magas rangú amerikai tisztviselők elismerik, hogy a támadások meghiúsíthatják ezeket az erőfeszítéseket. A hétvégi támadásokat követő szaúdi reakció, amely nem ítélte el egyértelműen a Hamászt, és Izraelt hibáztatta a palesztin válság megoldásának elmulasztásáért, meglepte az amerikai kormányzatot. Az izraeli kormány példátlan válaszlépéseket jelentett be, ami szintén lassíthatja a normalizációs folyamatot a szaúdiakkal, hiszen nehéz elképzelni, hogy a szaúdi tárgyalások hogyan futhatnak párhuzamosan egy kegyetlen katonai ellentámadással. A kialakult helyzet ráadásul befolyásolhatja a királyság hajlandóságát olajkitermelésének növelésére, amely ezeknek a tárgyalásoknak az egyik eredménye lehetett volna.
A másik kulcsszereplő Irán, sőt a legtöbb piaci szereplő aggodalma leginkább az Iránból származó olajexportra vonatkozik.
A Fehér Ház „puha megközelítést” alkalmaz az iráni olajtermelésre vonatkozó szankciók érvényesítésére, de ezt nehéz lesz fenntartani, ha Izrael azzal vádolja Teheránt, hogy támogatja a Hamászt.
Az elmúlt hat hónapban az iráni olajexport nagymértékű növekedését láttuk a szankciók gyenge érvényesítése miatt, de könnyen lehet, hogy az amerikai kormányzat elkezdi szigorúbban érvényesíteni ezeket a büntetőintézkedéseket. Ez elkerülhetetlen lenne, ha beigazolódna a The Wall Street Journal című lapban megjelent beszámoló, amely a Hamász magas rangú tagjainak állításaira hivatkozva azt írta, hogy az iráni Iszlám Forradalmi Gárda tisztjei segítettek megtervezni a militáns csoport Izrael elleni meglepetésszerű támadását, a többi között azzal a céllal, hogy az izraeli-szaúdi kapcsolatok rendezését kisiklassa.
Amerikai tisztviselők azonban még nem erősítették meg az ilyen kapcsolatot, és Antony Blinken amerikai külügyminiszter a CNN-nek azt nyilatkozta: „még nem láttunk bizonyítékot arra, hogy Irán irányította vagy állt volna e konkrét támadás mögött”.
Az Iránnal szembeni szankciókat éppen az idei magas üzemanyagárak miatt vonakodott az amerikai kormányzat végrehajtani, de ha beigazolódik a háborúban való szerepvállalása, akkor az iráni olajexport idei növekedésének nagy része eltűnhet a piacról, ami a globális kínálat körülbelül 0,5–1 százalékát jelentené, ez pedig komoly mennyiség, ami főként a Kínába irányuló szállítmányokat érintené.
Ha ez megtörténne, az a Brent hordónkénti árát minden bizonnyal 100 dollár fölé emelheti, de ki tudja, hogy még milyen láncreakciót indítana el.
Az iráni olaj tehát egyre fontosabbá vált a piac számára, a szállításai napi 3,1 millió hordóval ötéves csúcsra emelkedtek, ami hozzájárult az üzemanyagárak mérsékléséhez, miközben a szaúdiak és Oroszország szűkítik a készleteket. Fontos megismételni, hogy ez Washington hallgatólagos áldásával történt, miközben törekedtek a diplomáciai közeledésre a teheráni nukleáris program korlátozásának újbóli bevezetése érdekében.
Ennek fényében nem csoda, hogy az Egyesült Államok próbálja hűteni a kedélyeket. Törekvésének pedig egy látszólag éppen megfelelő nyilatkozatot tett a Hamász egyik vezetője, amikor az AP amerikai hírügynökségnek nyilatkozva tagadta Irán és a Hezbollah részvételét. Az Izrael ellen indított akcióról csak a Hamász iszlamista szervezet maroknyi parancsnoka tudott, sem Irán, sem a libanoni Hezbollah nem vett részt benne, de „csatlakoznak a harchoz, ha Gáza ellen népirtó háború indul” – közölte Ali Barake, a Hamász legfelsőbb vezetésének Bejrútban élő egyik tagja. Barake tagadta azt is, hogy a művelet céljai között szerepelt volna az izraeli-szaúdi közeledés megakasztása.
Nem csoda tehát, hogy minden szem Iránra szegeződik. Az újrainduló iráni olajexport elkaszálása mellett ráadásul van egy további veszély is. Az iszlám köztársaság elleni megtorló csapás felerősítené a Hormuzi-szoros, a létfontosságú hajózási útvonal lezárásával kapcsolatos félelmeket. Tankhajók naponta közel 17 millió hordó nyersolajat és kondenzátumot szállítanak e vízi úton, amely a legkeskenyebb pontján mindössze 34 kilométer széles. Teherán korábban már fenyegetőzött a szoros lezárásával, amikor 2011-ben szankciókat vezettek be az ország ellen, de végül visszalépett. Annyi azonban bizonyos: ha Izrael bármilyen iráni infrastruktúrára csapást mérne, a nyersolaj ára azonnal az egekbe ugrana.
Eközben az OPEC egyik kulcsfontosságú tagjának, az Egyesült Arab Emírségeknek az energiaügyi minisztere egyértelműen kijelentette, hogy a konfliktus nem befolyásolja a csoport döntéshozatalát. „Nem veszünk részt a politikában; a kereslet és a kínálat alapján kormányozunk, és nem vesszük figyelembe, hogy az egyes országok mit tettek” – mondta Suhail Al Mazrouei energiaügyi miniszter újságíróknak Rijádban.
Szaúd-Arábia napi 9 millió hordóra történő termeléscsökkentése hatalmas tartalék kapacitást biztosított Rijádnak, amelyet be lehet vetni, ha a jelenlegi válság zavarokhoz vezetne. A Bloomberg becslései szerint a királyság mintegy napi 3 millió hordó tartalékkal rendelkezik, a szomszédos Egyesült Arab Emírségek pedig további 1 millióval.
E hatalmas biztonsági tartalék miatt a kereskedők nem számítanak azonnali árrobbanásra, ha azonban a konfliktus elhúzódik, vagy ne adj' isten eszkalálódik, mindez édeskevésnek bizonyulhat.
Mindezek ellenére a Goldman Sachs fenntartotta a hordónkénti 100 dolláros olajárra vonatkozó előrejelzést 2024 júniusára, és várakozásai szerint Szaúd-Arábia 2025 első negyedévére fokozatosan feloldja a termeléscsökkentését. A UBS arra számít, hogy a Brent nyersolaj ára az év végére ismét a 90-100 dolláros hordónkénti sávba kerül vissza.
Drágul az olaj, az arany és a dollár, esnek a tőzsdék - sokkot okozott a gazdaságban az izraeli háború
Egy háború sosem segíti a világgazdaság normális működését, és nincs ez másképp most sem.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
