A Pakisztán által létrehozott afgán Talibán komoly biztonsági fenyegetéssé vált Iszlámábád számára. A határon átívelő erőszak háborús feszültséget szít, az összecsapások mindennaposak.
Vajon melyik identitása az őszintébb az Aszad-rezsim ellen lázadók vezérének, Ahmed al-Saraanak, az egykori dzsihádista hite vagy országmentő elszántsága?
Újabb drákói tiltásokkal az afgán nők alakját és hangját is el akarja tüntetni a nyilvánosság elől a Talibán. Afganisztánban az USA három évvel ezelőtti távozásával az erőszak alábbhagyott, de egyre súlyosabb a gazdasági és a humanitárius válság.
Világszerte nehezen találják a receptet az ismét erősödő terrorizmus felszámolására, amihez a katonai erő kevés. A Közel-Keleten a régiek mellett új szélsőséges csoportok jelentek meg, Afrikában pedig már államszervezői ambícióik is vannak.
Ajman al-Zavahri kilövése súlyos válságba sodorhatja a Talibánt, ami kedvez annak, hogy Afganisztánt egymással is versengő terrorcsoportok vegyék ellenőrzésük alá. Nyugati megfigyelők attól tartanak, hogy az idő kereke visszafordulhat 2001. szeptember 11-e előttre, és újabb nagyszabású terrorakció válhat realitássá.
Az akcióhoz használt eszköz a titokzatos R9X lehetett, amit már tavaly is bevetettek Afganisztánban.
Az amerikaiak megölték Kabulban Ajman al-Zavahrit, aki 2011-ben, Oszama bin Laden halála után vette át az al-Káida irányítását. A tálibok és az amerikaiak egymást vádolják a dohai megállapodás megszegésével.
A kabuli tálib kormány szóvivője, Zabihullah Mudzsáhid közleményben ítélte el a dróntámadást, amelyet „a nemzetközi jog megsértésének” nevezett.
Ajmán az-Zavahiri rejtekhelyére Kabulban bukkantak rá.
Alaposan felforgatták az iszlám térséget az utóbbi fél évszázad agresszív modernizációs kísérletei. A konfliktusok újabbakat szültek, a külföldi hatalmak beavatkozásai kudarcot vallottak.
Az idén Irakban is befejezi „harci küldetését” az Egyesült Államok. A regionális kilátásokról, az afganisztáni kivonulás kudarcáról Hewa Jaff, a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) külpolitikai igazgatója beszélt.
Megkezdődött New Yorkban a Világkereskedelmi Központ ikertornyai elleni 2001-es támadás huszadik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés. Az al-Káida terrorszervezet által elkövetett merényletben 2753 ember vesztette életét, több, mint az 1941-es, Pearl Harbor elleni japán akcióban.
Az al-Káidának egykor menedéket adó tálibok szinte pontosan húsz évvel a New York és Washington elleni terrortámadás után foglalták vissza Afganisztánt, ami nem is tehetné aktuálisabbá a kérdést, hogy mit tanult az USA és a világ a két évtizede történtekből.
Csúfos vereséget szenvedett az Afganisztánból kivonuló USA, amely 20 év alatt szinte semmit sem ért el. A Talibán nyomul előre, a magára hagyott afgán nép pedig félhet a jövőtől.
A tervezett csapatkivonásokkal az USA Afganisztánban a Talibán, Irakban az iráni rezsim, Szomáliában pedig az al-Káida kezére játszik.
Feltámadni látszik hamvaiból a történelem egyik legellenállóbb terrorszervezete, az Iszlám Állam. Két évvel a veresége után először nem arab vezetővel és az Afganisztántól Afrikáig terjedő frontvonalakon kiemelt szerepet játszó közép-ázsiai, indiai és kaukázusi aktivistákkal fitogtatja erejét. Az összetartó erő pedig a globális dzsihád szélsőséges ideológiája.
Már az afgánközi tárgyalások beindulása is csodának számít, hát még az, ha sikerül egyezségre jutni. A nagyhatalmak érdeklődését csak fokozza, hogy Afganisztán igen gazdag ásványkincsekben.
A koronavírusban Allah ajándékát látó muszlim szélsőségesek újraszervezhetik magukat Irakban és máshol, mert a járvány a terrorellenes fellépést is szünetelteti.
