A terrorcsoportokat ritkán lehet tűzzel-vassal kiirtani, viszont sokszor maguk hagynak fel az erőszakkal

„A terrorizmus elleni háborúnk az al-Káidával kezdődik, de nem ér véget, míg minden terrorista csoportot globálisan meg nem találunk, megállítunk és legyőzünk” – vázolta a tervét George W. Bush akkori amerikai elnök a New York és Washington ellen 2001. szeptember 11-én eltérített repülőgépekkel elkövetett támadás után. Ennek jegyében az USA megindította az afganisztáni, majd az iraki háborút, ami emberi, de főleg komoly anyagi áldozattal járt, de igazi eredménnyel nem. Afganisztánban a 2021-es csúfos amerikai kivonulás után

ugyanazok a tálibok kerültek vissza a hatalomba, akiket Bush az al-Káidának nyújtott támogatás miatt el akart űzni,

Irak pedig Szaddám Huszein diktatúrájának megdöntése után szétesett, nehezen kormányozható állam maradt. Közben pedig az USA és a világ már az ukrajnai és a gázai háborúra figyel.

Ismét közös légicsapást mért a húszik állásaira a brit és az amerikai légierő

A hétfő éjjeli akcióhoz Ausztrália, Kanada, Bahrein és Hollandia is támogatást nyújtott.

Oszama bin Laden 2011-es likvidálása után az al-Káida elvesztette ugyan a jelentőségét, de a terrorizmus megmaradt. A világ ma is a terrorcsoportok akcióitól hangos, a működésük pedig globális méretű következményekkel jár.

Az Irán által támogatott húszi lázadók november óta támadják a Báb el-Mandeb szoroson áthaladó hajókat, annak ellenére, hogy koalíciós katonai művelet indult a szabad hajózás védelmében.

Izrael a száznapos lélektani határon túljutott gázai konfliktusban az alagútrendszerek megsemmisítésével és a Hamász elleni küzdelemmel az október 7-én a zsidó államra lecsapott terrorszervezetet akarja felszámolni, ami a katonai győzelmet jelentené számára. A harcoló feleknek egymás megsemmisítése a deklarált célja, ám a Hamász ambíciója nem áll a realitás talaján, de a fegyveres diadal Izrael számára sem egyenértékű a terrorizmus veszélyének megszüntetésével.