A parlamenti képviseletét csaknem megduplázó szélsőjobboldali német AfD a követeléseivel, de már magával a megerősödött jelenlétével is komoly kihívást állít a többi párttal szemben.
Egy nappal a német parlamenti választások előtt pár száz neonáci és sok ezer antifasiszta tüntetett Berlinben. Orbán nevét sokan ismerik, különösen, miután fogadta a német szélsőjobboldal jelöltjét Budapesten. Egy magyarral találkoztam, ő arról ordibált a vonaton, hogy takarodjanak haza a bevándorlók.
A Linke az egyetlen német parlamenti párt, amelyiknek érdemben változott a támogatottsága az elmúlt hónapokban. Pár hónapja sörrel kellett becsalogatni az embereket, most tömve volt a német szocialisták kampányzárója. Különösen a fiatalok körében népszerűek, amihez kellett egy jó beszéd és hogy tudják használni a TikTokot. A program az elmúlt napok után abszurd, de Németországban még van erre tér.
Jelentős kockázatot vállalt Orbán Viktor azzal, hogy a német parlamenti választások hajrájában feladta eddigi semlegességét, és a populista-szélsőjobboldali AfD oldalára állt, sőt vendégül látja Alice Weidelt, a párt társelnök-kancellárjelöltjét. Szemben azonban Donald Trump megválasztásával, Berlinben nehezen képzelhető el olyan fordulat, ami azonnali hasznot hajtana a magyar kormányfőnek.
A szélsőjobboldalt kivéve csak vesztesei voltak a kétnapos szavazási huzavonának a német parlament alsóházában. A történtek hatása még nehezen kiszámítható a február 23-ai szövetségi választásra.
A miniszterelnök hosszú interjút adott egy svájci lapnak, amelyben többek között arról beszélt, hogy hiba volt elhitetni az ukránokkal, hogy a győzelemig mellettük fogunk állni.
Köszönik szépen, szerintük a legjobb klub az EU – annak pedig Németország szívesebben tagja, mint egy olyan klubnak, amiben Orbán Viktor is jól érzi magát.
Szívhang, migráció, készpénz, szélturbinák, adók, EU és Oroszország. Sok közös témája van a német szélsőjobboldalnak és a Fidesznek, mégsincs semmilyen nyilvános közeledés a két párt között. Miért?
Egy végtelenül rossz hangulatban lévő Németország választ magának új képviselőket február 23-án. Gazdaság- és társadalompolitikai krízis van az országban, és ezt mostanra mindenki megérezte. Ez sok más nyugati demokráciára is igaz, de a németek jobban megszenvedik, mert a bukott modellt a sajátjuknak érezhették. Nem valószínű, hogy egy új kancellár alapvető kérdésekben másfelé vinné az országot, mint az elődje. Az ajánlat inkább az, hogy jobban csinálna hasonló dolgokat, kis változtatásokkal. A szélsőjobb közben a migráció kérdésében közelebb került a közhangulathoz, mint bármelyik másik párt. Az osztrák példától félnek a demokratikus pártok.
A maga idejében Európa vezetőjének tekintett egykori német kancellár szerint helyes döntés volt 2008-ban távol tartani Ukrajnát a NATO-tól, és a Willkommenskulturt sem bánja, még ha az az AfD előretöréséhez is vezetett.