A német szélsőjobb mindenféle értelemben helyet követel magának a parlamentben

„Szabadságunkat és életünket elvehetik. De a becsületünket nem!” – ezekkel a drámai szavakkal fordult szembe Otto Wels, a német szociáldemokrata párt (SPD) elnöke 1933. március 23-án Adolf Hitlerrel. A helyszín az akkori birodalmi parlament üléseinek a Reichstag leégése után ideiglenesen helyet adó berlini Kroll-Opera épülete, a téma pedig a felhatalmazási törvény vitája. A náci párt (NSDAP) 43,9 százalékkal megnyerte ugyan a március 5-ei választásokat, de ez kevés volt az abszolút többséghez – amire Hitlernek az abszolút hatalom megszerzéséhez szüksége volt.

A náci párt ezért fogalmazta meg a felhatalmazási törvény tervezetét, aminek értelmében a maga korában példamutatóan szabadelvű, 1919-ben elfogadott weimari alkotmányba foglalt alapvető jogokat akarták korlátozni. Nevezetesen a gyülekezés, a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát, a postai és távközlési titok védelmét, a magánlakás sérthetetlenségét. Mindezt persze „a nép és a birodalom érdekeinek védelmében”. A törvénytervezet vitája már csak nyomokban emlékeztetett egy demokratikus törvényhozás munkájára: az NSDAP képviselői hangoskodással, bekiabálásokkal zavarták a szónokokat. De már maga a környezet is megfélemlítő volt.

A Hermann Göring házelnök mögötti falat hatalmas horogkereszt díszítette,

az épületet kívülről az SS őrizte, belül pedig fegyveres SA-osztagok érzékeltették, mi vár arra, aki ellent mer mondani.