A fenntartható divatban az az egyik legjobb dolog, hogy nem kell újabb és újabb cuccokat vásárolni, hanem a meglévőket érdemes jól használni. Jobb is, mert egy ruhát legalább 30-szor kellene viselnünk ahhoz, hogy ledolgozzuk valamennyire az ökológiai lábnyomát.
Az apróságot átszámítva több mint húszmillió forintért sikerült eladni.
Az énekes első kollekcióját júniusban mutatják be.
Divatjamúlt már az az elvárás, hogy az egészségügyben használt textil alapanyag kiforrázható legyen a fertőtlenítéshez. A textilipar már ultramodern fejlesztésekkel igyekszik felvenni a harcot a koronavírus-járvánnyal és a klímaváltozással.
Pierre Cardin több volt divattervezőnél és -diktátornál. Iparművész, akit a Francia Akadémia is soraiba fogadott, akinek a műveit Picasso mellett állítják ki a New York-i Metropolitan Múzeumban. Szinte mindent tervezett, ami földön és égen, házban, színpadon és repülőgépen körülvesz bennünket. Emellett a század legzseniálisabb üzletembereinek egyike volt, aki korszakalkotó innovációkkal szerezte vagyonát és hasznosította a nevét mint ezernyi termékkel értékesíthető márkát. Egy időben ő volt a legismertebb francia a világon.
Amíg Nyugaton nagy divat, addig itthon számtalan negatív sztereotípia kapcsolódik a kötött ruhákhoz.
Nem más, mint a járványhelyzet hívta életre a Sendmade-et, az első, hazai arts&crafts tematikájú videó streamingplatformot, ami egyszerre termék és élmény a vásárlónak – és segítség az alkotóknak. Berecz Vandával, a kezdeményezés egyik ötletgazdájával beszélgettünk arról, hogyan változik a dizájnerek szerepe és a vásárlókkal való kapcsolatuk, amellett, hogy beavatott bennünket abba is, hogyan érintette a világjárvány okozta helyzet a hazai kreatív szcénát.
Egy friss jelentés szerint a nagy divatmárkák is hozzájárulhatnak az erdőirtásokhoz Amazóniában.
Az ujgur kényszermunka miatt az USA már minden, a kínai Hszincsiang régióból érkező termék importját betiltaná, Olaszországban ezer eurós luxustáskákról derült ki, hogy kizsákmányolt emberek gyártják. De mit tehet egy átlagos vásárló, ha nem akar olyan ruhadarabot, amely kényszermunka révén került a polcokra vagy az internetes kosarába?
Az olyan online divatmárkák, mint az Asos vagy a Boohoo által árult ruhadarabok fele szűz, vagyis közvetlenül kőolajból származó műanyagból készül – számolt be a Guardian a Royal Society for Arts, Manufactures and Commerce (RSA) kutatásáról.
Gyorsított eljárással folyósítja a kormány a vállalkozásoknak odaítélt támogatásokat.
Megosztja a luxuscégeket a másodlagos piac kérdése, a fogyasztói szokások azonban változnak. Bár sokkal gyorsabban nő a használt termékek szegmense, nem minden esetben járunk azonban olcsóbban egy másodkézből szerzett termékkel.
A környezetszennyező polietilén változtathatja igazán környezetbaráttá a divatipart – állítják amerikai szakemberek a Nature Sustainability című folyóiratban megjelent tanulmányukban.
Egy londoni kutatócsoport egy olyan speciális megoldást fejlesztett ki, amellyel ugyanannyi szén-dioxidot lehet kivonni a légkörből hat hét alatt, mint egy hatéves fával.
Törvényben igyekszik elejét venni a német kormány annak, hogy a világ másik végéről származó termékek gyártásához a kényszermunka vagy a környezetvédelmi normák megsértése kötődjön. A probléma nem új: az európai divatmárkák előszeretettel szervezik ki a gyártást olyan országokba, ahol lazábbak a környezetvédelemre vonatkozó szabályozások, olcsó és kizsákmányolható a munkaerő. Ennek vélhetően akkor lehet csak vége, ha az Európai Unió jogszabályba iktatja, hogy bármilyen környezeti vagy emberi jogi sérelemért a márkák felelnek, mégpedig a bíróság előtt. A fogyasztók ugyanis addig tiltakoznak a kényszermunka ellen, amíg meg nem kezdődik a leárazás.
Még két évet sem élt a Fenty Fashion House. Európa leggazdagabb embere, Bernard Arnault a bezárása mellett döntött. Rihanna más cégei viszont folytatják, mert azokat kevésbé érinti a válság.
