Kádár János egyszemélyes ellenzékének tartották, naplót írt a forradalom utáni börtönéveiről Emlékezés a régi szép időkre címmel. Eörsi Istvánról és a különleges kötete alapján az Örkény Színházban készülő monodrámáról beszélgettünk a darab rendezőjével, Polgár Csabával.
A kommunista pártlap 1956. október 22-én eljutott odáig, hogy Nagy Imrét nyíltan emlegette vezércikkében, mint olyan politikust, akivel szemben korábban Rákosi Mátyás elfogultan politizált. A Szabad Nép vezércikke Sztálint és Rákosit bírálta, miközben a címoldalon lehetett olvasni az alakuló közös piacról és az Euratomról.
Azt a bizonyos Nagy Ötvenhatos Mozit még hatvan év távlatából sem sikerült összehoznia a magyar filmiparnak, de a forradalom hatásait még bőven a szocializmus idején elkezdték fejtegetni filmeseink. Gothárral, Bereményivel vagy Mészáros Mártával azonban nem szakadt meg a hagyomány, még a kétezer-tízes években is akadt érvényes 56-os film.
A gimnazisták 1956-os forradalomról alkotott véleménye sokszor hárító, de ez kifejezetten egészséges reakciónak tűnik, ha belegondolunk abba, hogy milyen képet adtunk nekik a forradalomról mi, felnőttek.
A pesti és a szegedi egyetemisták egyre radikálisabb követeléseket fogalmaztak meg az 1956. október 21-én megjelent lapok szerint. Közben Gerő Ernő és Kádár János Fiumében (az utóbbi szülővárosában) és Abbáziában utazgatott. Nagy Imre pedig visszakapta akadémiai tagságát.
Mi köze a mai Orbán Viktornak ahhoz, aki 1989-ben Nagy Imre újratemetésén beszélt? Ma mit mondana? Mire gondolt Tarlós István, amikor azt mondta: vannak benne autokratikus hajlamok, de egyes ügyekhez hat ökörrel se lehet odavonszolni? Hogy állt össze Magyarország egyik leghíresebb lakóparkjának, a Pasa parknak a lakóközössége? Ilyen kérdésekre kap választ az e heti HVG-ből. Dobszay János vezető szerkesztő szubjektív lapajánlója.
Az oktatási miniszter óraszámcsökkentést, az igazságügyi tárca vezetője pedig a válás könnyítését ígérte – a forradalom előtti napokat felidéző sorozatunkban ezúttal a kormány azon igyekezetét mutatjuk be, miként próbált megfelelni a közhangulatnak. Közben Szíriában kormányválság tört ki, amelynek hátterében a kelet-nyugati szembenállás volt sejthető.
Chiara Appendinót a múlt hónapban választották meg Torino polgármesterévé. A 32 éves politikus nő az „Öt csillag mozgalom” (M5S) jelöltjeként nyert. Ezt a pártot Beppe Grillo humorista alapította. Fő célja a konfrontáció a hagyományos politikai elittel. Akár húsbavágó kérdésekben is.
Az orosz GDP csaknem fele, pontosabban 46 százaléka a feketegazdaságban keletkezik a Global Financial Integrity nevű washingtoni szervezet felmérése szerint. De megéri-e a kifehérítés?
Az 1840-es évekre a reformkori hazai ipar fellendülését a magyar kézművességet pártoló propaganda, is nagy mértékben segítette. „Az ébredő nemzeti öntudat rájött, hogy a függetlenség üres szólam, hacsak politikai reformokat követel, de gazdaságiakat nem”. S hogy többek között mit eredményezett az ébredő nemzeti öntudat? A magyar sört.
Az adócsalás és sikkasztás miatt 10 évre börtönbe küldött egykori energiamágnás azt mondta: mindent meg fog tenni azért, hogy helyreálljon a jogállam, Vlagyimir Putyin pedig független bíróság előtt feleljen a tetteiért. Az orosz hatóságok hétfőn újabb idézést küldtek Hodorkovszkijnak, ezúttal egy emberölési ügyben szeretnék kihallgatni.
1989. december 20-án, kereken 25 éve Temesvár Románia első szabad városa lett. A gyárak sorra álltak le, a város központjában, az Opera téren százezren követelték Nicolae Ceausescu bukását, a hadsereg pedig többé nem lőtt a tömegre. A hvg.hu munkatársa 1989 decemberében egyetemista volt Temesváron, e napon azonban már onnan 350 kilométerre tartózkodott, miután a kollégiumokat kiürítették és a diákokat hazaküldték. Ott volt azonban, amikor Temesvár forradalma kezdődött, és bár nehezen, de követte a városban történteket azután is, hogy azt elhagyta. Az ő emlékei vezetnek végig a Bega-parti város 25 évvel ezelőtti hőstettét felvillantó Nagyítás-fotógalérián.
Kikukázott művészeket emel fel az állam, melynek elitje a Kádár-rendszert majmolva igyekszik rehabilitálni a Horthy-korszak trikolor-kultúrpolitikáját – Gerhes Gábor rezsimek, országok és eszmék közti határvonalakon egyensúlyozva érzi jól magát. A rendszerkritikus és gyakran provokatív alkotásairól elhíresült művész nem hisz a forradalomban, pedig tudja, mitől beteg a magyar társadalom. Kiből lesz a legjobb bűnbak? Mi tizedeli az ország tehetségeit? Interjú.