szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

Az oktatási miniszter óraszámcsökkentést, az igazságügyi tárca vezetője pedig a válás könnyítését ígérte – a forradalom előtti napokat felidéző sorozatunkban ezúttal a kormány azon igyekezetét mutatjuk be, miként próbált megfelelni a közhangulatnak. Közben Szíriában kormányválság tört ki, amelynek hátterében a kelet-nyugati szembenállás volt sejthető.

„Csökkentik a tanárok kötelező óraszámát” – hirdette a Szabad Nép, a kommunista pártlap címlapján 1956. október 13-án. A főcím alatt egy másik, hasonlóan nagy betűkkel szedett cím közölte: „Az általános iskolákban a kisérettségi eltörlését tervezik”. Mindez jelzi, hogy a forradalom kitörése előtt másfél héttel a kormányzat igyekezett csökkenteni a korábbi években keletkezett feszültségeket.

Ígérgetés

A címoldali ígérgetés – amelyet az oktatási miniszter, Kónya Albert jelentett be – nem véletlen. A Szabad Nép ugyan csak a hátsó, negyedik oldalán számolt be róla, de ekkor már a második Petőfi köri ülést tartották a magyar nevelésügy kérdéseiről a radikálisabb változtatásokat követelő tanárok, egyetemi, főiskolai oktatók és más pedagógiai szakértők. (A Petőfi Kör vezetője 1955-től Tánczos Gábor volt, aki Nagy Imre híve volt. A „Kör” a legfontosabb szellemi előkészítője lett a forradalomnak 1956 tavaszától. Ekkor már nyilvános rendezvényeket is tarthatott, hiszen a szovjet állampárt februári, XX. kongresszusán megkezdődött a desztalinizáció.)

Az októberi második nevelésügyi vitáról a Szabad Nép így tudósított: „Faragó László elvtárs, középiskolai tanár, a Pedagógiai Főiskola volt főigazgatója” elemezte, „hová juttatta a magyar nevelésügyet a szektás politika”. (A szektás jelző ekkoriban a Rákosi-féle politikára utalt.)

Faragó szerint a magyar pedagógia elzárkózott a valóságtól. „Nyugat felé felszedtük a síneket. Fehérre és feketére osztottuk a világot, s ami Nyugatról jött, azt csak célzatosan lehetett beállítani.” Ezzel nyilvánvalóan a zsdanovi kultúrpolitikára utalt, amely „jókra” (Kelet) és „rosszakra” (Nyugat) osztotta a világot. Faragó azt fejtegette, hogyan zárkózott el a hazai pedagógia a neveléstudományi hagyományoktól, majd a pedagógiában és a kutatásban is nagyobb szabadságot követelt.

Tanulmányi verseny 1955-ben
©

Óraszámcsökkentés

E forrongó légkörben ült össze a Parlament kulturális bizottsága, amelyet a népi író, volt hadügyminiszter, Veres Péter elnök vezetett le. Itt beszélt a már említett Kónya a tervezett reformokról. „Hangsúlyozta, hogy a minisztérium a Pedagógusok Szakszervezetével közösen törekszik a pedagógusok munkakörülményeinek megjavítására, szociális és kulturális igényeik kielégítésére.” Bejelentette: várhatóan 1958-tól csökkentik a tanárok kötelező óraszámát és az alsó tagozatos nevelőknél is ezt tervezik.

Sőt, „tervbe vették az általános iskolákban az úgynevezett kisérettségi eltörlését, helyette összefoglalókat javasolnak”. Bizonygatta, hogy „a személyi kultusz és a dogmatizmus még meglevő maradványait a minisztérium igyekszik eltüntetni a tananyagból”. Bár a tudósításból egyértelműen nem derült ki, de nyilvánvalóan a Rákosi-kori törvénysértések kárvallottjai közül szerinte negyven egyetemistát, húsz pedagógust és több egyetemi tanárt rehabilitáltak.

Kónya később – de még október folyamán – további engedményeket tett: már a második Petőfi köri nevelésügyi gyűlésen felmerült az orosz nyelv tanításának kérdése. Utóbb a szervezkedő diákok követelésére ő tette fakultatívvá az idegen nyelvek (gyakorlatban: az orosz) tanítását a felsőoktatási intézményekben.

A válás megkönnyítése és a halálbüntetés ügye

Nemcsak az oktatási miniszter igyekezett javítani a közhangulaton. Molnár Erik igazságügyi miniszter bejelentette, hogy egyszerűsítik (gyakorlatilag megkönnyítik és felgyorsítják) a bontóperi eljárást. Még a halálbüntetés eltörléséről is szót ejtett, szerinte vizsgálják ennek a lehetőségét.

Ami a házasságokat, pontosabban a válásokat illeti, Molnár elmondta: a bontópereknél egyszerűsödik az eljárás, ugyanis a tárgyalások előkészítő eljárását megszüntetik. A „békítési eljárás után” harminc nap múlva „tűzik ki a tárgyalást, s megszüntetik a különilletéket”.

Mi lesz Farkas Mihállyal és Farkas Vladimirral?

Molnár Eriket – aki amúgy történészként volt ismert, de 1945 után számos tárca (külügy, népjólét, tájékoztatásügy, igazságügy) élén állt – Farkas Vladimir és társai letartóztatásáról kérdezték leginkább a sajtótájékoztatón a Szabad Nép szerint. Farkas Vladimir az államvédelem főtisztje volt, és korábban elkövetett törvénytelenségek vádjával vették őrizetbe még október elején. Mire a sajtótájékoztatót megtartották, letartóztatták Vladimir apját, Farkas Mihályt is. Az újabb őrizetbe vételről a Szabad Nép második oldalán kurta hír fogadta az olvasót. Ez azt jelentette, hogy a korábbi rákosista csúcsvezetésből, a „négyesfogatból” a volt honvédelmi miniszter is börtönbe került.

Az október 13-ai hír szerint „a szocialista törvényesség megsértése miatt” vették őrizetbe Farkas Mihályt. Az OSZK–1956-os Intézet honlapján lévő életrajza szerint felelősségre vonását már szeptemberben követelte újságcikkben Gimes Miklós. A sors hátborzongató fintora, hogy Gimest a Kádár-kor elején, a Nagy Imre-perben végezték ki, koncepciósnak minősíthető perben. A két Farkas viszont túlélte a börtönt, jóllehet mindkettőjüket felelősség terhelte a törvénytelenségekért.

A Közel-Kelet puskaporos hordója – robbanás előtt

Miközben Magyarországon enyhülni látszott a légkör, a Közel-Keleten fokozódott a feszültség. Izrael megtámadott egy jordániai rendőrségi bázist, az akciónak 48 halálos áldozata volt – írta október 13-án a Szabad Nép. Emiatt Jordánia az ENSZ Biztonsági Tanácsához való fordulást fontolgatta. (Izrael két hét múlva ennél is vakmerőbb akciót fog végrehajtani a térségben Egyiptom ellen, a brit és a francia kormánnyal egyeztetve. (Ez vezet később a szuezi válsághoz, amellyel sorozatunkban még foglalkozunk. E válságot az váltotta ki, hogy Egyiptom államosította a stratégiai fontosságú vízi utat.)

Ennél is érdekesebb volt azonban a Szabad Nép október 13-ai elemzése a szíriai kormányválságról. Bár a hazai ügyekben a kommunista pártlap nyíltabb és őszintébb hangot ütött meg, a külpolitikában továbbra is igyekezett a szovjet tábor álláspontját képviselni.

Csehszlovák olajfinomító Szíriában

Szíria ekkoriban egy nagy olajfinomító építéséről döntött, ami a Szabad Nép szerint az ország gazdasági függetlensége végett volt fontos, hogy megszűnjön „az ország kiszolgáltatottsága az imperialista kőolaj-monopóliumokkal szemben”. A szír kormány versenytárgyalást hirdetett. Nyolc ország indulói közül a csehszlovák ajánlat volt a „legkedvezőbb” – írta a magyar kommunista pártlap.

Ám „egyes imperialista köröket nyugtalansággal töltött el a szíriai kormány terve”, akik attól tarthattak, hogy a kezdeményezést más arab országokban is követni fogják. A Szabad Nép szerint ezért: „sorompóba szólították” ügynökeiket az olajfinomító ellen. Ehhez csatlakozott több damaszkuszi miniszter is a mezőgazdasági tárca vezetőjével az élen.

A szíriai kormánynak – a Szabad Nép által vélelmezett tervek szerint – „nem csupán az olajfinomító építése miatt kellene megbuknia”. A lap emlékeztetett arra, hogy a Biztonsági Tanács akkor tárgyalta a szuezi kérdést. Itt Szíria „Egyiptom egyik leghűségesebb arab támogatója” volt. „Ismeretes továbbá a szíriai-egyiptomi unió terve.  A jelenlegi helyzetben tehát nagyon is beleillene bizonyos imperialista körök számításaiba, hogy a szíriai kormány megbuktatásával lazítsák, sőt, esetleg meg is bontsák az arab szolidaritást, s elszigeteljék Szíriát Egyiptomtól” – írta a Szabad Nép.

Ma már tudjuk: Szíriában ekkor, illetve nem sokkal korábban kezdődött a szovjet befolyásszerzés. Aligha véletlenül választotta a szovjet blokkhoz tartozó Csehszlovákiát az olajfinomító megépítésére Damaszkusz. A szíriai befolyásszerzés a Hruscsov által kezdeményezett szovjet nagyhatalmi expanzió része lehetett – Vladimir Zubok történész szerint. Erről a szovjet csúcsvezetés tárgyalt. A Szovjetunió tehát az ötvenes években tűnt fel új szereplőként a Közel-Keleten, hozzájárulva a térség végzetes megosztottságához – ahogyan ezt látni fogjuk majd a szuezi válság idején is.

 

A szerző az OSZK–1956-os Intézet munkatársa.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Elhagyhatta a kórházat az első magyar beteg, akit remdesivirrel kezeltek

Elhagyhatta a kórházat az első magyar beteg, akit remdesivirrel kezeltek

Április óta nem látott árcsökkenés jön a kutakon

Április óta nem látott árcsökkenés jön a kutakon

Trump ígéretei ellenére az amerikai munkahelyek továbbra is külföldre vándorolnak

Trump ígéretei ellenére az amerikai munkahelyek továbbra is külföldre vándorolnak