Kai Ambos jogászprofesszor szerint a rendelet a náci Németországot idézi, Kovács Zoltán viszont úgy látja, a szerző úgy mond véleményt, hogy közben nincs tisztában saját hazája törvényeivel.
Székely János megint amellett foglalt állást, hogy odafigyeléssel és tisztelettel kell foglalkozni a hajléktalanokkal.
Az Index és a Závech Research közvélemény-kutatásából kiderült, hogy a többség nem tartja bűnözőnek ezeket az embereket, és túl kegyetlennek találja az októberben életbe lépett hajléktalantörvényt.
„Szegénynek lenni nem bűn, hanem állapot.”
Ha ez így megy tovább, akkor nem szociális munkásokra, hanem hullazsákokra lesz szükség, olvastuk néhány nappal a hajléktalantörvény életbelépése után. Ez a Fülke, a hvg.hu heti közéleti podcastja.
Amíg mi – a nagyobb szabadsággal megáldott többségi társadalom – nem segítettünk érdemben a hajléktalanokon, addig az a minimum, hogy viseljük el a látványukat és a szagukat. Vélemény.
Jogászok, társadalomtudások, művészek és orvosok álltak ki eddig a hajléktalanság kriminalizása ellen, most pszichológusok is petíciót fogalmaztak meg. Követelik a törvény visszavonását, és a hajléktalanság problémájának szakmailag megalapozott, humánus, segítő szándékú megoldását.
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője szerint a legjobb megoldás a megelőzés lenne, a kormány azonban nem biztosít megfelelő lakhatási körülményeket, ehelyett hatósági kényszer alkalmazásával tiporja sárba a hajléktalan emberek jogait.
A váci megyéspüspök szerint érthető a kormány szándéka, hogy legyenek tiszták a közterek, ne legyenek ott a hajléktalanok, de ez nem oldja meg a problémát, ahogy a kriminalizálás, elzárás sem.
Vannak, akik nem ismertek mást, csak az utcát és a nélkülözést. Ők fiatalként lettek hajléktalanok, intézetben nőttek fel, és segítség nélkül a többségük soha nem tudna kitörni a nyomor csapdájából. A Diótörés Alapítvány épp ezt a támaszt akarja nyújtani nekik. A hajléktalanság kriminalizálását jelentő törvények hatálybalépése után az ő központjukban jártunk, és elkísértük egyik veterán munkatársukat „terepre”. Budapest olyan arca tárult fel előttünk, amely gúnyos kegyetlenséggel zabálja fel lakóit.
Hatvan figyelmeztetést is kiosztottak az utcán élőknek.
A fenti megszólítással osztogattak szórólapokat a rendőrök a múlt héten a hajléktalanok között Szegeden, bíróságra még nem vitték őket közterületen élésért, civilek is segítik őket, de arról nem lehet beszélni, hogy a városban aranyélete lenne a fedél nélkülieknek.
Azt követelik, hogy a kormány azonnal törölje a jogszabályt.
A békés tüntetést a Momentum szervezte, a cél az volt, hogy megmutassák: nem mindenki ért egyet a kormány hajléktalanokat megbélyegző intézkedéseivel.
Az új szabályozás értelmében a hajléktalanok azon holmiját, amit nem tudnak vagy nem akarnak magukkal vinni a közterületről az előállítás során, a hatóságoknak leltárba kell venniük. De mi lesz a hajléktalanok állataival?
Nyílt levelükben azt írják: hajléktalannak lenni nem bűn, és akkor sem lesz az, ha törvényt hoznak róla.
Korábban ügyvédek és bírák, most orvosok emelték fel a szavukat az ügyben. Az 1001 orvos a hálapénz ellen Facebook-csoport tagjai nyílt levelet tettek közzé, amelyben azt írták: orvosként és felelős értelmiségiként úgy érzik, meg kell szólalniuk hajléktalan honfitársaik érdekében.
Az író szerint senki sem szeretné, hogy parancsolgassanak neki, hülyék pedig végképp ne tegyék ezt. Ő is részt vett a hajléktalanság kriminalizálása elleni tüntetésen, amivel kapcsolatban azt mondta, a hatalomnak az a dolga, hogy minél hatalmasabb legyen. „A hatalom arra kényszeríti a használóját, hogy rosszul használja” – véli.
