Guillermo del Toro a nácik elől megmenekülő pokolfajzat és a Franco-diktatúrát természetfeletti lények segítségével átvészelő kislány története után újra egy olyan mozit alkotott, amelyben jól megfér egymás mellett a rá jellemző varázslatos képzeletvilág és a huszadik század emberi gyarlósága.
Baltimore és New Orleans után végleg bevette New Yorkot is a Dróttal tévétörténeti örökéletet szerző David Simon, pedig a hetvenes évek drogoktól és szexuális szabadságtól fűtött világának sorozatformájú bemutatásába még Martin Scorsese bicskája is beletört. A Fülledt utcák a Times Square környékéről útjára indított amerikai pornóipar születését vizsgálja, egyszerre egy klasszikus regény rétegeltségével és egy top HBO-sorozat menőségével. Na meg dupla James Francóval. Kritika.
Kevés viccesebb dolog van annál, amikor ennyi zseniális színész egyszerre csinál hülyét magából, és még egy lebilincselő sztorit is tudnak köréjük építeni. A Logan Lucky szándékoltan az Ocean’s-filmek glamúrtalan változata, ahol öltönyös-estélyis kaszinóivadékok helyett elhízott, félkarú, suttyó déliek tervezik meg a tökéletes rablást.
Túltolt körkörös védelem: az elmúlt évek konfliktus-krónikája, a teljesség igénye nélkül - idősoron is.
Meglepetés: Csupó Gábor hiába animációs zseni, még egymilliárdból sem tudott épkézláb musicalt rendezni. Stohl András gengsztervállalkozóként, Nagy Feró lázadó nyugdíjasként játssza túl a szerepét, a központi szerelmi szál unalmasan sablonos, a cselekménynek hívott katyvaszt összetartó zenés produkciók pedig annyi izgalmat tartogatnak, mint 2017-ben bekapcsolni egy retrócsatornát. Kritika.
Trükkös egy dolog a Konyhasziget nevű kiadvány: egy pálinkateszt és rántotthús-himnusz között a Nébih és a Földművelésügyi Minisztérium megpróbálja felmelegíteni a kettős élelmiszer-minőségi mérce kissé avas témáját. A némileg erőltetett, trendinek szánt cikkek uralma nem teljes, a lap a végén már hozza a szocialista üzemi lapok világát. Kiadványkritika.
Ráadásul a Cannes-ban debütált, most már a magyar mozikban is látható Jupiter holdja témaválasztásban is erős, még ha a hollywoodi akciófilmként leforgatott menekültdráma nem is teljesen mentes a magyar filmes betegségektől. A lebegni képes szír fiú budapesti kalandjait nem véletlenül hasonlították Spielberg-filmekhez, látványban, üzenetben és színészi játékban kifogástalan, de félő, hogy az előítéletek miatt nem látják majd meg benne a világszínvonalú teljesítményt – pedig Mundruczó egyáltalán nem mutat fekete-fehér képet a menekültválságról.
Persze egymást öldöklő férfiak mellett egy tankokat hajigáló csodanővel kiegészülve. Az első, nő által rendezett női szuperhősfilm sokáig visszafogja a pusztításorgiát, ezzel hosszú idő óta az első olyan komoly képregény-adaptáció, ami a látványon kívül is tud adni valamit.
A nő egy brit étteremről, esküvői helyszínről írt kritikát a TripAdvisorra.
Mindig öröm egy olyan szuperhősfilmet nézni, ami nem veszi túl komolyan magát – A galaxis őrzői 2 ezt maximálisan teljesíti. A szivárványszínekben pulzáló, egyedi látványvilágnál ugyan már oda az újdonság varázsa, de a zseniális karakterek – élükön Baby Groottal – kisujjból elviszik a show-t, a viszonylag érdektelen történet ellenére is.
Ha az égető társadalmi kérdéseket nem a szappanopera eszközeivel próbálja eladni, még jó film is lehetett volna A kör. A gonosz tech-óriásokról és az adatvédelmi krízisről szóló film így viszont hiába állította soraiba Emma Watsont és Tom Hankset, csak egy hatástalan Orwell-parafrázis lett belőle.
A kérdés egyebek között az, hogy ezt a jövőben is megtehetik-e, miután az elnök, ha szűk többséggel is, szinte teljhatalmat kapott az alkotmánymódosításról rendezett népszavazáson.
A 26 éve megjelent Disney-klasszikus élő szereplős feldolgozása egy méregdrága, 3D-s képeskönyvre emlékeztet, amit félve nyitunk ki, de hamar kiderül, hogy megérte az árát. Emma Watson feminista Belle-ként legalább olyan lenyűgöző, mint a gyönyörűen animált, jól ismert karakterek, és a dalok is visznek magukkal, egészen a grandiózus fináléig.
Majdnem három évtizedig húzódott, számtalan változáson esett át, sokszor alig hittek benne, hogy valaha elkészülhet: lehet, ilyen sors dukál a hitről és a kételyről szóló mozinak? A XVII. században játszódó Némaság először elborzaszt, hogy aztán egyre nehezebb kérdéseket szegezzen a nézőnek, hogy végül egy nagyon talányos befejezéssel tegye fel a pontot Martin Scorsese pályájának egyik legfontosabb művére.
A hatvanas évek óta nem készült ilyen látványos történelmi film Magyarországon, még ha a Kincsem nem is a tényszerűséget, hanem a szórakoztatást állítja középpontjába. Minden hibája ellenére egy szerethető közönségfilmet rendezett Herendi Gábor, a két főszereplőt, Nagy Ervint és Petrik Andreát pedig élvezet nézni a nagyvásznon. Az is adjon egy esélyt a filmnek, aki megijedt az előzetesektől – azokba ugyanis sikerült az összes kínos jelenetet belesűríteni.
Az HBO rátett egy lapáttal a rejtélyes gyilkosságokról szóló sorozatokra: a Hatalmas kis hazugságokban nem csak az elkövető, hanem az áldozat kilétét is homály fedi – a vicc az, hogy nem is ez benne a lényeg. A Reese Witherspoon és Nicole Kidman kaliberű sztárokat felvonultató széria készítheti a helyet a polcon az Emmy-díjaknak.
A Kong: Koponya-szigetnél jobb tavaszindító blockbustert nehéz elképzelni – a forgatókönyv kliséit hamar feledteti az elképesztő látvány, a dzsungelben rejlő izgalmak és a zseniális színészi jelenlét. Nem akar mást, mint szórakoztatni, és milyen jól teszi.
Az Oscar-díjas rendező mindenesetre a kritikáknak örül, mert a Mindenki azért készült, hogy beszéljenek róla.
Klasszikus képregényfilm helyett egy ütős westernnel köszönt el 17 év után Hugh Jackman és Patrick Stewart az X-Men-szériától. Kritikánk a Logan – Farkas című filmről.
Elsőre csak kapkodjuk a fejünket, másodikra leköt a száguldás és a borzasztóan jól válogatott zene, harmadikra pedig jön a kérdés: ezt hogy a fenébe hozták össze? A Baby Driver egyszerűen mindent visz: könnyed, száguldó komédiaként és vérfagyasztó akciófilmként is működik.
