Még mielőtt nálunk is elkötelezett rajongótábort szerzett volna a Haláli hullák hajnalával (Shaun of The Dead), Edgar Wright rendezett egy klipet a Mint Royale számához, a videóban pedig csak annyit látunk, hogy egy sofőr elég látványosan élvezi végig a parkoló kocsiban a Blue Song című dalt. Ahogy azt az egyik kommentelő helyesen megjegyzi, hiába látunk csak egy kocsit 3 percig, a jelenetben több feszültség van mint a legtöbb kortárs akciófilmben. A videóban szereplő Noel Fielding később egyre népszerűbb lett, így aztán a videó szép köröket futott még évekig.

“Mérges voltam magamra. Azt gondoltam, elpocsékoltam egy remek moziötletet egy videó kedvéért. Aztán rájöttem, hogy legalább majd mutogathatom a filmemet a Drive-hoz hasonlítóknak, hogy tessék, nézd csak ezt a 2003-as videót!” - ezt pedig már nemrég, friss filmjének bemutatója után nem sokkal nyilatkozta Edgar Wright, aki ezzel hamar le is mosta magáról, hogy a Baby Drivert (magyar cím: Nyomd, bébi, nyomd! No komment.) túlságosan is egy másik kultrendező, Nicholas Windign Refn Ryan Goslinggal forgatott filmjéhez hasonlítgassák.

Nyilvánvaló hasonlóságok persze vannak, de elég a két film kezdő jelenetét megnézni ahhoz, hogy szembetűnjenek a markáns különbségek. Míg a Drive hangsúlyosan kopár éjszakai képekkel nyit, amibe élesen hasít a neonnszínű felirat és Kavinsky eletropopja, addig a Baby Driver fenti klipet idéző nyitányában a szemünket is kisüti a színkavalkád, és mindehhez a The Jon Spencer Blues Explosion garázsrock-dilije, a Bellbottoms bömböl.

InterCom

De elég is az összehasonlításból, mert azon kívül, hogy egy hallgatag sofőr száguldozását láthatjuk, szinte minden elemében különbözik egymástól a két film. Ahogy azt a tényleg székbe szegező első pár perc is ígéri,

a Baby Driver egy gondosan ritmusra vágott, másfélórás, őrült videóklip, amiről a legtöbbet az árul el, hogy előbb volt kész a filmzenéje, mint a forgatókönyve.

De nehogy azt higgyük, hogy emiatt csak autós üldözések és céltalan erőszak váltogatja itt egymást, a rendezés mellett a forgatókönyvet is jegyző Wright főleg a film második felében folyamatosan adagolt, robbanáshoz közelítő feszültséggel mélységet is adott a pofonegyszerű történetnek. A sztorinak, ami sokáig úgy tűnik, a legegyszerűbb akciófilm-panelt követi: a titokzatos, ám hihetetlenül ügyes sofőrt, Baby-t (Ansel Elgort) nagymenő főnöke (Kevin Spacey) néhány kisebb stikli után egy utolsó melóra kéri fel, de az természetesen nem a terv szerint alakul.

A poénok ellenére sötétebb, mint az eddigi Wright-filmek

A nagy sikerű videoklip elkészítése után Wright hosszú éveket várt mire rávette magát a forgatókönyv megírására, a végső lökést pedig a balul elsülő Marvel-megbízás, A Hangya befuccsolása (Wright végül nézeteltérések miatt nyolc héttel a forgatás kezdése előtt távozott a stábból) adta ahhoz, hogy régóta dédelgetett ötletéhez a megfelelő stábot összeverbuválja.

Mit mondjunk, sikerült. Miközben érezhetőn ez a film Wright korábbi mozijaihoz (Cornetto-trilógia, Vaskabátok) képest drámaibb hagnemet üt meg, az erőszakos jelenetek is fenyegetőbbek, a mellékszereplők, Elia Gonzalez, Kevin Spacey, Jon Hamm és Jamie Foxx komikusi képességei azért kellő könnyedséget csempésznek az amúgy egyre sötétebb fordulatokban bővelkedő filmbe. Ennél a témánál pedig egyszerűen nehezen állható meg, hogy ne hívjuk fel minden potenciális néző figyelmét, hogy aki csak teheti, eredeti nyelven nézze meg a filmet. A sokszor érezhetően vért izzadva magyarosított poénok miatt egyszerűen nagyjából az összes színész telejesítményének fele odaveszik.

InterCom

És még ennél is fontosabb, hogy a Baby Driver egy hatalmas óda a teljes poptörténelemhez, a jazztől a punkon keresztül a soulig több évtized, több kontinens zenéi szólalnak meg a filmben, és igen, a szereplők ezen dalok szövegeivel játszanak, szóval tényleg elég sokat vesz el az élvezetből a szinkron. Még akkor is így van ez, ha tudomásul vesszük, hogy az ilyen típusú filmeket a legnehezebb fordítani. De tényleg, aki hallotta már valaha élőben megszólalni a Red Hot Chili Peppers basszusgitárosát, Flea-t, az valószínűleg a fejéhez kap, amikor meghallja magyarul az egyik vicces mellékszerepben.

Telibe trafálja a korszellemet zeneileg

De akkor ideje végre szót ejteni a Baby Driver leglényegibb részérről, a soundtrackről, amely nagy valószínűséggel az évezred legjobb háromja között lett volna, ha számításba vettük volna korábbi rangsorunkban. Legutóbb a Master of None sorozat második évadát ünnepeltük elképesztően bátor és ízléses zenei válogatásáért, de a Baby Driver még nagyobbat fog szólni, mert tökéletesen beletrafált korunk zenefogyasztási szokásaiba.

InterCom

Ma, „a minden zene elérhető egy kattintással" korban, még nagyobb szerepe van a kurátori szerepnek, annak, ha valaki „képes történetet mesélni” egy playlisttel, amelyben az egyetlen szabály, hogy a kiválasztott dalokra stílustól függetlenül felkapjuk a fejünket.

Wright pedig Tarantino filmzenei-válogatásainak ízlését ötvözte A Galaxis őrzőinek formai megoldásával.

Mire gondolok itt? Egyrészt arra, hogy a soundtrackben erősen képviseli magát a soul mellett néhány kínosnak tűnő/meglepő, de az adott szituációban nagyon is indokolt szám (ki merte volna felhasználni a Tequilát 2017-ben? Vagy Barry White forró Never Never Gonna Give Ya Up-ját? Naná, hogy Wright!). Másrészt pedig a ma már szinte kötelező nosztalgiafaktor is előkerül, hiszen a Marvel filmjének remek kazettás megoldásával szemben, itt a szintén már őskövületnek ható iPodok játszanak nagy szerepet. A főszereplő Baby ugyanis az ezredforduló gyermeke, így a leggyengédebb szálak ehhez az eszközhöz fűzik, így ezeken hallgatja a Queen, a Blur vagy épp a Damned számait.

A Baby Drivert tehát minden szempontból a zene mozgatja. Eleve úgy vették fel a hosszabb jeleneteket is, hogy a vágók ott voltak a helyszínen, a felvétel alatt több hangszóróból szólt a zene, és a forgatási nap végén egyszerűen muszáj volt egy nyers vágatban megnézni, hogy az adott felvételhez stimmelt-e a kiválasztott zene. A főszereplő Elgortra pedig többek között azért esett Wright választása, mert a színész is megszállott zeneőrült, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az egyik szerepben az egyik legígéretesebb fiatal énekesnő, Sky Ferreira is feltűnik.

Wright elárulta, már van egy lejátszási listája a Baby Driver 2-höz is. Egyelőre kérdőjellel. Nem lenne rossz egy újabb trilógia ebből az eszeveszett, klipszerűen vágott száguldozásból. Bár már ezt a filmet is minimum háromszor kell megnézni ahhoz, hogy felfogjuk minden apró finomságát.

A Baby Drivert június 29-én mutatják be a magyar mozik.